Kiderül a két személyes konzultáció között (rendhagyó módon pont vasárnap reggel) lebonyolított levelezésünkből, kövesd végig:
“Szia Szabolcs!
Legutóbb azt a kérdést tettem fel neked (már távozásod közben), hogy mi kell ahhoz, hogy eldöntsd, hogy sikeres vállalkozó leszel?
Kíváncsi vagyok, milyen válaszra jutottál…
Üdv,
Tamás”
Az ő válasza:
“A válaszon sokat gondolkoztam.
Lehetséges, hogy több merészségre és bátorságra van szükségem, hogy merjek lépni. Vagy nagyobb hittel kell rendelkeznem, hogy elhiggyem és bízzak benne, hogy sikerülni fog.
De arra jutottam, hogy egy jó ötlet kellene, amiben hinni tudok, annyira hinni, hogy mindent megtegyek érte, ami nekem való, amivel másokat szolgálhatok, és ezáltal sikeres leszek.
Másoknak mi kell, hogy eldöntsék, hogy sikeres vállalkozók lesznek?
És köszönöm a munkádat Tamás!
Üdv.
Szabolcs”
Az én válaszom:
“Szia Szabolcs!
A válaszhoz, amire gondoltam, – hadd ne írjam le, mert azzal téged nem segítelek – feltennék egy újabb kérdést:
Hol zajlik az életed?
Üdv,
Tamás”
Az ő válasza:
“A fejemben és a mostban”
Pár perc múlva kiegészítés érkezik:
“Lehet, hogy ez a baj?”
Újabb kérdés tőlem:
“Igen, szerintem is: a fejedben, a két füled között.
Ennek fényében mit jelent nálad azt, hogy „sikeres vállalkozó” vagy?”
Válasz:
“Azt jelenti, hogy egy bizonyos területen jó vagyok, speciális tudással rendelkezem, jobb vagyok, mint mások.”
Én:
“visszalépek az eredeti kérdéshez: ‘Mi kell ahhoz, hogy eldöntsd, hogy sikeres vállalkozó leszel?’ “
Szabolcs:
“Rá kell jönnöm, hogy én miben tudok speciális tudással rendelkezni. Miben tudok a legjobb lenni.”
Én:
“oké, ez is fontos lehet, de a DÖNTÉSHEZ mi kell, Szabolcs, A DÖNTÉSHEZ?”
Szabolcs:
“Elhatározás.”
1 perc múlva:
“Felelősség.”
Én:
“igen, ezek mind. Visszatérve előző leveledhez, idézek belőle:
‘egy jó ötlet kellene, amiben hinni tudok, annyira hinni, hogy mindent megtegyek érte’
Miben kell hinned, ANNYIRA hinned, hogy MINDENT megtegyél érte, Szabolcs?”
Szabolcs:
“Magamban.”
Én:
“Bingo! 1-től 10-ig ez hányason van?”
Szabolcs:
“Nem tudom értékben kifejezni. Mert ha választanék azt mondom 5. De ez nem igaz, mert amit eddig az utóbbi években elhatároztam azt épp megvalósítom vagy már megvalósítottam. De akkor ezek szerint mindegy milyen területet választok?”
Én:
“Nekem a DÖNTÉS a két fülem között azt jelenti, hogy
- akármilyen messzi is vagyok a 10-estől a jelen pillanatban,
- akármilyen messzi is vagyok az „igazi, nekem való, ’hiszek benne’ és tennék érte ötlettől”,
- akármilyenek is a jelenlegi lehetőségeim (anyagiak, család stb.)
ELDÖNTÖTTEM, hogy megadok magamnak MINDENT, amire vágyok, és ehhez senkitől nem kérek engedélyt, és nem várok jóváhagyásra, és
ELDÖNTÖTTEM, hogy ehhez sikeres vállalkozó leszek (ha TÉNYLEG ez a legjobb HOGYAN arra, hogy megadjam magamnak mindazt, amire vágyok),
és ELINDULOK az úton (bármilyen kis lépésekkel is), hogy:
- keressem-kutassam a megvalósítás HOGYANJÁT
- ehhez egyre több, megfelelő TUDÁST szerezzek,
- kifejlesszek fontos KÉPESSÉGEKET, amikkel még nem rendelkezem,
- kialakítsak CÉLIRÁNYOS, KITARTÓ, BÁTOR hozzáállást (cselekvést újszerű helyzetekben), és ezek alapján
- kifejlesszem azokat a szokásokat, amelyek birtokában
a megvalósítás EGYRE KÖNNYEBB LESZ.
A kérdés az, hogy a jövőképet (azt az elképzelt életstílust, ami jelenlegi hitem szerint engem BOLDOGGÁ és ELÉGEDETTÉ tesz) tartom-e folyamatosan a belső gondolati fókuszomban, gondolok-e rá eleget?
Azaz annak, hogy MIT? adok-e elég gondolati és ÉRZELMI energiát?
Mert azzal arányosan, hogy mennyi gondolati és ÉRZELMI energiát adok annak, hogy MIT (a jövő, a célok), azzal arányosan fognak jönni a BELSŐ bevillanások („szikrák”), hogy itt és most éppen MIT TEHETEK azért, hogy bár egy lépéssel is, de közelebb kerüljek az elképzelt jövőhöz.
Tehát: rendületlen FÓKUSZ azon, hogy MIT? akarok!
És amikor jön a BELSŐ bevillanás, hogy „Tedd meg ezt!”, akkor cselekedjem. Határozottan, bizalommal.
Tamás”
Szabolcs:
“Köszönöm Tamás a gondolataidat! Ezeken a sorokon újra és újra át kell mennem. De azt hiszem most rájöttem, a sikeres vállalkozó egy HOGYAN és nem a MIT.
És köszönöm, hogy nem sajnálod az idődet és képes vagy még vasárnap reggel is gondolkodásra bírni.
Szép napot!
Szabolcs”
