Bassza meg a nőket megnyomorító patriarchális szemlélet!

És bassza meg vele együtt a nők – velük együtt a gyermekek – bántalmazásának a gyakorlata is!

Az előző blog bejegyzésemben írt kifakadásom csak a jéghegy csúcsa volt. Itt folytatom az eszmefuttatást.

Hál’Istennek, megvan az erős hajlandóságom – és kíváncsiságom -, hogy mindenre feltegyem a kérdést, hogy miért?

Miért kell így lennie? Miért próbálnak ránk nyomni léleknyomorító szokásokat? Miért kell azt elfogadni? Miért kell behódolni a hazugságnak? Miért kell szenvedést generálni? Miért veszik el az embertől a szabadságát és a felelősségét? Miért nem lehet más embereket tisztelni, és egyszerűen békén hagyni? Miért vannak háborúk? Miért vannak diktátorokat kiszolgáló emberek? Miért vannak másokat kínozni és megölni hajlandó emberek? Hol van Isten?

Mint egy kisgyerek. Miért?…..Miért?…..Miért?……

Előre bocsátom, hogy nem vagyok a téma szakértője. Nem vagyok szociológus, sem politológus, sem teológus, sem szexológus, sem patriárchológus. Amit leírok, azok csak a saját életemből származó megfigyeléseim, és az azokból, valamint olvasmányaimból levont következtetéseim. Ha az alábbi írásomban valótlanságot vagy pontatlanságot tapasztalsz, azt kérlek, jelezd – vagy lent, a hozzászólásokban, vagy írj külön e-mailt. Köszönöm.

“Az emberiség történelmének elmúlt 50.000 évéből az első 48.000 év azért működött jól, mert a nő volt a középpontban. A dolgok azóta nem működnek jól, amióta 2000 évvel ezelőtt a férfi önmagát helyezte a középpontba.” – Vámos Péter, azerinteshatalmaPONThu

A nők férfiak által “irigyelt” előnye: a reprodukciós képesség

Pontosabban a fogantatás és a baba kihordásának, majd megszülésének képessége.

A patriarchális szemlélet ezt igyekszik kontrollálni, és uralma alá hajtani.

Már nem emlékszem pontosan mi volt a téma, de a nőket erősen érintő, hazai politikai döntést elemző Facebook poszt alá kommentelte egyik ismerősöm, hogy

“A politikusok másszanak ki a hüvelyünkből!!!!!!!”

Így, sok felkiáltójellel.

Teljesen megértem az illetőt.

Én ezt kibővíteném: minden hatalom és minden ideológia egyszer és mindenkorra másszon ki a nők hüvelyéből és méhéből!

Miért? Azért, mert

semmi.

Közük.

Hozzá.

Mi célból akarja a patriarchális rendszer kontrollálni a nők reprodukciós képességét?

Azért mert kell az emberanyag (menedzsment szóhasználattal: erőforrás).

Mihez kell az emberanyag? Legyen kin uralkodni, legyen ki termeljen, legyen ki birodalmat építsen, legyen ki alárendelődjön, legyen ki “elmegy” kis fogaskeréknek egy, a “hatalmasok” által kitalált és működtetett rendszerhez. Legyen kit elküldeni a háborúba, legyen ki öljön.

A patriarchális szemlélet nem hajlandó tudomásul venni, hogy minden ember – így minden nő is – alapvetően szabadnak születik. Mint minden férfi, minden nő is szabadon rendelkezhet a saját életével, annak minden aspektusával, a testével, a szexualitásával és reprodukciós képességével.

Ezt az Isten adta jogát a patriarchális rendszer a nőktől elvette.

A helyes út az, hogy a nő gyermekkel azt és csak azt a férfit ajándékozza meg, akit ő szabad döntésből meg akar ajándékozni. Akiben látja a támaszt nyújtó, gondoskodó társat és apát. Ehhez semmilyen politikának, semmilyen ideológiának semmilyen köze nincs, és ne is legyen.

Nőtől hallottam, hogy minden nőben van egy alapvető program, hogy ők akarnak gyermeket szülni. Ha a feltételek adottak, ők örömmel szülnek gyermeket.

Ha.

A.

Feltételek.

Adottak.

Na, ez az, amit a patriarchális rendszerek elvettek a nőktől. Miközben elvárják, hogy szüljön.

Aki ebben kételkedik, az kutakodjon egy kicsit, és olvasson utána, milyen bánásmódot és megjegyzéseket kapnak időnként terhes és kisbabákkal megjelenő nők a munkahelyen, nőgyógyászati rendeléseken, a szülészeten, a játszótéren, a boltban stb.

Miért bántalmazza, urambocsá! öli meg gyermekét egy nő?

Nem hiszem, hogy a nőkben lenne egy program a saját gyermekük elvetélésére vagy elpusztítására.

Ha ilyen súlyos döntést hoznak, annak biztos, hogy komoly oka van. Részben anyagi, részben érzelmi.

Anyagi: nem látja lehetőségét annak, hogy fel tudja nevelni a születendő gyermeket. Nem csoda, a társadalom összessége nem is erre van berendezkedve.

Érzelmi: fél, hogy nem áll készen rá, szégyelli magát, hogy (megint?) teherbe esett. Vagy nincs férjnél, és az még manapság is sok helyen nagy szégyent jelent.

Tudom, hogy a jelenség sokkal, de sokkal összetettebb, nem is célom felsorolni minden lehetséges okot.

Jobbik esetben egy újszülött nem a pöcegödörben végzi, hanem egy kórház elé kitett inkubátorba kerül.

A lényeg, hogy a szégyen ölni tud.

Böjte Csaba üzenete nagyon fontos

Most tegyük félre egy pillanatra, hogy Böjte Csaba milyen szerencsétlen – az elkövetés súlyosságát relativizáló, sőt, áldozathibáztató – nyilatkozatot tett a nevelőotthonaiban elkövetett szexuális abúzussal kapcsolatban. Ez jellemző az egész katolicizmusra, és a katolikus egyház több évszázados hatalmi befolyásán keresztül a mai napig, társadalmunk nagy részére is. Ebben a tekintetben Böjte Csabának is bőven van tanulni valója (hogy finoman fogalmazzak).

De az az alapvető üzenete – amire felépítette a nevelőotthonait -, hogy egy gyermeknek függetlenül, hogy ki(k)nek a gyermeke, miért és hogyan jött a világra, Isten adta joga megkapni azokat a körülményeket és feltételeket, amelyek szükségesek a minimálisan kielégítő felcseperedéséhez, szerintem mindenki számára követendő példa.

Ha ezt mindenki – az egész társadalom – magáévá tenné, és ha a közösség a leendő apát beleértve minden megszületendő gyermeket a legnagyobb szeretettel fogadna, és a leendő édesanyának megadná a maximális figyelmet és támogatást, hogy az (leszámítva az extrém helyzeteket mint pl. nemi erőszak, orvosilag igazolt veszélyeztetettség stb.) örömmel vállalja azt a gyermeket, szentül hiszem, hogy jobb világot eredményezne.

Amikor egy anyának a megszégyenítés jut, az természetes emberi reakció, hogy ettől megpróbál megszabadulni. Adott esetben a csecsemő eltüntetésével. (Amint az néha a hírekben felbukkan, miközben ki tudja hány ilyen eset be sem kerül a hírekbe…)

Ezért fontos Böjte Csaba üzenete.

Miért idegesítenek az abortuszról szóló viták?

Azért, mert az abortusz vita túl sok esetben “eső után köpönyeg” jellegű vita. Nem mintha nem lenne esetenként abszolút indokolt az abortusz, de félő, hogy túl sok az olyan elkövetett abortusz, ami a szexuális kultúra hiányára vezethető vissza.

Tudjuk jól, hogy bár az abortusz egy kívülálló – főleg férfiak – számára nem tűnik nagy dolognak, egyre több kutatás igazolja, hogy egy nő életében milyen traumát jelent – az élve született testvéreknek is.

Sok ilyen fájdalom és trauma megelőzhető lenne a szexuális kultúra fejlesztésével. De az “okosok” még ma is elsődlegesen az abortuszról vitáznak.

Egy társadalom fejlettségének két, általam ajánlott további mérőszáma:

• hány férfi áll úgy hozzá a szeretkezéshez, hogy nem csak a nő testével, de – a nő maximális örömére – a nő lelkével is akar szeretkezni?
• egy évben hány ember-órát töltenek a szexuális kultúra fejlesztésével?

Állítom, hogy ezek a mérőszámok legalább olyan fontosak, mint a gazdasági mutatók.

Van még munkánk bőven.

A nők joga a boldogságra, a szexuális kielégülésre

Keresztény-katolikus világban mit tanítanak erről a nőknek? Annak alapján, amiről néha itt-ott olvasok, nem sokat. Nem csoda, hiszen katolikus papok körében a cölibátus szokása apáról fiúra száll. Természetesen titokban.

A Talmud tanításai között viszont van olyan, hogy ha egy nő nem kapja meg a férjétől a szexuális kielégülést, akkor ez ok lehet akár egy válásra is (párkapcsolati tanácsadást követően). Amikor ezt hallottam, erősen elgondolkodtam, hogy szüleim válásából talán nem lett volna akkora érzelmi sz@rkavarás – és gyermekbántalmazás – édesanyám részéről, ha ő is ennek tudatában élt volna. Sajnos, nagyszüleimtől (nem zsidó származásúak vagyunk) ilyen felhatalmazást biztos, hogy nem kapott. A lényeg a látszat, bármennyire is mérgező!

Annak fényében, hogy édesanyám nem volt boldog édesapám mellett, édesapám döntése nem patriarchális szemlélettel nézve kimondottan jó szolgálatot tett édesanyámnak: “ha nem vagy boldog velem, hát legyél boldog mással.”

Azt hiszem, édesanyám a szégyen miatt nem tudott igazán élni a lehetőséggel.

A nagyszüleimtől kapott szégyen tovább élt.

Az pedig az én életemre is jócskán rányomta a bélyegét.

Hát ezért bassza meg a patriarchális szemlélet, és benne a nők és gyermekek bántalmazását elfogadó gyakorlat.