Miért fontos, hogy fejlődésedet erősen támogató környezetben legyél?

Ezzel a blog bejegyzéssel nem az a célom, hogy dicsekedjem, sem az, hogy különbnek mutassam magam másoknál, mert nem vagyok különb.

Lehet, hogy van olyan tudásom, ami másnak nincs, de másnak is van olyan tudása, ami nekem nincs.

Lehet, hogy képes vagyok valamire, amire más nem képes, de más is képes valamire, amire én nem vagyok képes.

Homo Sapiens vagy te is, vagyok én is, egyre megy.

A forrásunk – ahonnan jövünk és ahová visszatérünk – meg pláne ugyanaz.

De rá szeretnék mutatni arra, hogy milyen fontos, hogy bizonyos célok elérése érdekében fejlődést támogató környezetben legyél. Bizonyos célt elérni fejlődésedet támogató környezet nélkül adott esetben esélyed sincs, de legalábbis sokkal több idődbe, energiádba és pénzedbe kerül elérni ugyanazt a dolgot. A kockázatokról már nem is beszélve.

Szerinted melyik erősebb: a szándékod/akaratod, hogy elérj valamit, vagy a környezet, amiben a megvalósítás történne?

Számomra egyértelmű: a környezet sokkal, de sokkal erősebb, mint az akaratod. (Ha te nem így látod, azt kérlek jelezd nekem lent, a hozzászólásokban!)

Gondolom, ismered a viccet, amely szerint:

Lucifer revíziót tart a pokolban, hogy megfelelően gondoskodnak-e az ördögök a rájuk bízott bűnös lelkekről.

Lát három kondért, az első alatt vígan lobog a tűz, rotyognak benne a bűnös lelkek, a kondér mellett egy tábla: KIMÁSZNI TILOS! Lucifer kérdésére az ördög így felel:
– Ezek itt a németek, a tábla nekik szól. Tüchtig nép, betartják a szabályokat, maradnak a kondérban.

A következő kondér is mintaszerű, fő benne a szurok, ám tábla helyett itt egy géppisztolyos őr áll.
– Ezek itt az oroszok. Ha valamelyik megpróbálna kimászni, az őr a géppisztollyal visszakényszeríti.

A harmadik kondérnál is minden stimmel, lobog a tűz, rotyog a szurok, de Lucifer felvonja szemöldökét:
– Hogyhogy se tábla, se őrség?
– Ide nem kell egyik sem, ezek a magyarok. Amint az egyik megpróbál kimászni, a többi azonnal visszahúzza.

Én hiszem, hogy az alacsonyabb tudatosságú emberek a magasabb tudatosságúakat minden kultúrában megpróbálják a saját szintjükre lerántani.

Bizonyára te is tapasztaltad (vagy jelenleg is tapasztalod), hogy ha a környezeted adott cél elérésében téged nem támogat, akkor azt a célodat abban a környezetben elérni a lehetetlennel határos.

Most elmesélem neked több olyan, hosszabb távú fejlődésemet, amelyek során akár komolynak számító eredményeket is el tudtam érni – és mindegyikre igaz, hogy a fejlődést támogató környezet nélkül ezeket az eredményeket elérni nem tudtam volna.

Azt is látom, hogy az életnek mind a négy dimenziójában tudtam fejlődést megvalósítani – fizikai/testi, intellektuális, érzelmi és spirituális.

Legyen ez az írás inspiráció számodra, hogy keresd vagy teremtsd meg azt a környezetet, ami támogat adott célod elérésében.

Fizikai/testi fejlődésem

Amikor 2021 júniusában, nem sokkal Mohácsra költözésem után csatlakoztam egy lelkes helyi edző által vezetett csoporthoz, 10 fekvőtámaszt egy edzés alatt csak nagyon nyögvenyelősen tudtam lenyomni. Tudtam, hogy kell a testmozgás, kell a testem fizikai karbantartása. Az edző (40 éves) erős kajakos múlttal rendelkezik, ő maga még manapság is szokott versenyezni, de a csoportban csak pár ember tör hasonló babérokra (ők többnyire iskolás korú fiatalok). Mi, a nem versenyzők saját fittségünk karbantartása céljából járunk edzésekre. Ettől függetlenül az edző nekünk is szinte verseny-szintű gyakorlatokat ad.

Mivel az első pár edzésről jó tapasztalatokkal mentem haza, és izomlázam is volt rendesen, hosszú távon is elköteleződtem, és egyáltalán nem bántam meg. Nem csak, hogy nagyon változatos gyakorlatok vannak az edzések során, többnyire úgy érzem, hogy testem minden porcikája kap terhelést, és szinte minden második vagy harmadik edzés után van izomlázam. Még ma, két és fél évvel a kezdés után is.

Sok a szabadtéri edzés. Van, hogy a szabad ég alatt felépített BeStrong kondiparkban, vagy egy futásnak megfelelő helyszínen edzünk. Télen legalább egyszer online – mindenki otthonról, Skype-on becsatlakozva. Heti egyszer futás – néha dombnak fel és le, néha fartlek (változó ritmusú futás). De olyan is volt már, hogy lépcsőztünk.

A változatosság kedvéért évente kétszer biciklitúrát szervezünk Villányba (oda-vissza 70km), és hétvégenként néha be lehet ülni a kajakba is, de ez a nem versenyzőknek opcionális. Én is a fizikai kondícióm fejlesztése és karbantartása céljából veszek részt az edzéseken.

Az idén szeptember végén történt, hogy egy futás edzés során az volt a feladat, hogy 350-400m futás után nyomjak le 50 fekvőtámaszt. És mindezt ötször egymás után. Közötte lehetett pihenni, ez rám volt bízva, hogy mennyit.

A lényeg, hogy megcsináltam – és azt éreztem, hogy még volt bennem kakaó.  Tehát megvolt a 250 fekvőtámasz egy edzés alatt. És bár a karjaim egyre jobban fáradtak, az a nyögvenyelés, ami a csatlakozáskor jellemző volt a fekvőtámaszaimra, már sehol nem volt.

Hogy egyedül ide el tudtam volna jutni? Aligha.

Ugyan a 2019-ben teljesített félmaratonra (még Budapesten) egyedül készültem, és sikerrel teljesítettem, ahhoz is követtem egy internetről letöltött edzéstervet, és építettem egy-két nálam tapasztaltabb futó tanácsára. Tehát merítettem külső szakértőktől.

Az elmúlt két és fél év edzései változatosságát, az edzés-tudatosságot, a terhelések megfelelő szintre „belövését”, a bemelegítések és az edzések végén történő levezető gyakorlatokat és nyújtásokat egyedül biztos, hogy nem tudtam volna összerakni. Hiszen még csak a tudásom sem volt meg hozzá.

Van egy lelkes edző, aki nagyon hisz abban, amit csinál. Van egy összetartó közösség. Van rendszeresség. Van visszajelzés. És vannak motiváló sikerélmények. Megvan a fejlődésemet támogató környezet, és nagyon örülök neki. Enélkül nem lennék itt.

Intellektuális fejlődésem

Válásomat követően (ennek már 9 éve) eljátszadoztam azzal a gondolattal, hogy esetleg kiköltözöm külföldre. Akkoriban történt a Brexit, így Anglia máris kevésbé tűnt vonzónak. Már nem tudom honnan jött az impulzus, hogy adjak esélyt a német tanulásnak, mert Németországban is bőven vannak lehetőségek. Mindenesetre egyik ismerősöm javaslatára jelenkeztem a Goethe Intézetben, és elkezdtem németet tanulni. A felmérés alapján nekem már „megvolt” az A szint (alap szint), így a B szinten kezdtem a tanfolyamokat. B1.1, B1.2, B1.3 – emlékszem, ezek szuperintenzív tanfolyamok voltak, hétfőtől péntekig napi 4 modul, 3 héten keresztül. Majd később folytattam B2.1, 2.2 és 2.3 – és tudtam, hogy nincs megállás a felsőfokig.

Nagyon jó tanáraim voltak – az egyik legjobb egy fülcimpától-orrlyukon-keresztül-a-szemöldökig sok helyen piercinges-tetovált német anyanyelvű fiatal úriember (Jens) volt. Érthető, szórakoztató, számomra vidám órák voltak, sok külföldi diákkal, akik a magyarországi diplomájuk megszerzése után szándékuk szerint német nyelvterületen akartak volna dolgozni. Többségében persze orvosok és fogorvosok voltak.

A C1 (felső) szint két tanfolyamának elvégzése után még nem éreztem magam eléggé felvértezve a felsőfokú vizsgához, így a vizsgára még nem jelentkeztem, és tartottam is pár hónap szünetet. A “biztos felkészülés” érdekében később ezt a két tanfolyamot megismételtem, majd a Covid miatt bekövetkező szünet után néhány privát, online felkészítő órát követően 2020 őszén sikeresen letettem a felsőfokú nyelvvizsgát (Goethe Zertifikat C1).

Sikerült volna-e ide eljutnom egy strukturált rendszer és jó tanárok nélkül? Nem kizárt, de az sokkal nehezebb lett volna. Esetleg, ha teljes mértékben egyénileg, egy privát tanárral tanulok és készülök, de a csoportos tanfolyamok a Goethe Intézetben jóval költséghatékonyabbak voltak.

A Goethe Intézet tanfolyamai minden tekintetben kitűnő keretet adtak a tanuláshoz, és segítettek elérni egy számomra fontos célt. Utólag visszanézve, egy pillanatra sem sajnálom a 10 tanfolyamra, az egyéni órákra és a vizsgadíjra kiadott összesen több, mint félmillió forintot.

A sikeres német C1 szintű vizsga letételéhez a fejlődést támogató környezet nekem stratégiai fontosságú volt.

Érzelmi-spirituális fejlődésem

Ez volt számomra az egyik legkeményebb dió. Csak jó másfél évvel a válásomat követően jutottam el arra az elhatározásra, hogy a bennem kavargó (nem éppen örömteli) érzések feldolgozásához kéne külső segítség.

Mert jó volt ugyan örömteli pillanatokat tölteni egy szintén (kétszer is) elvált hölggyel, akivel megismerkedtem – kirándulások, színház, bridzsklub stb. – de a mélyben még távolról sem „voltam rendben.” A vele való kapcsolat olyan volt, mint infúzió a meghalni készülő betegnek. Ezért neki azóta is hálás vagyok. Egy hasonló szerepet az ő irányába én is betöltöttem – és ez rendben is volt, ezt mindketten tudtuk. De a részemről nem lett volna még meg az alapja a kapcsolatunknak. Ahhoz nekem még hosszú utat be kellett járnom – tőle függetlenül.

A segítség, amit igénybe vettem Singer Magdolna „Válás és Újjászületés” csoportja volt, ahol ötödmagammal „dolgoztam magamon.” Naná, mindenki ezért vett részt. Mindenki túl volt valamilyen szakításon, váláson, és mindenkinek volt valamilyen még meg nem gyászolt vesztesége. Ne feledjük, hogy a válás a haláleset után a második legerősebb stresszfaktor egy ember életében.

Ha jól emlékszem, ez a program összesen 4 vasárnap volt, tele strukturált gyakorlatokkal és feladatokkal, melyek célja az volt, hogy tudatosítsuk az érzéseinket, meggyászoljuk a veszteséget, és  elkezdjük újraépíteni a jövőt.

Magdi, a maga két válásával és kétszer is újjáépített életével komoly megtartó erőt adott a csoportnak. Tudta, hogy mi kellett volna neki annak idején, és mindazt megadta nekünk.

Volt, hogy féltem, volt, hogy sírtam, volt, hogy magamba roskadtam, és volt, hogy – igen! – nevettem. Egy ilyen csoportban minden van!

Mentem előre a fájdalomban, a gyászban, a veszteségben – és oldódtak az érzések, és nyíltak a perspektívák.

Ez a program számomra azért volt spirituális jellegű is, mert a folyamatban tovább bontottam az illúziókat, lehántottam a lelkemről a lehántani valót, így közelebb kerültem ahhoz, aki én igazán vagyok. (Egyébként tudom, hogy ez a folyamat soha nem ér véget.)

Fel tudtam volna oldani-e magamban annyi érzést egyedül, mint Magdi támogatásával, egy csoportos környezetben képes voltam? Aligha. Megvolt a rendszer, a helyszín, a csoport, megvoltak a gyakorlatok és Magdi, mint veszteség feldolgozó szakértő támogatása, a maga visszajelzéseivel – megvolt a fejlődésemet támogató környezet, amiért Magdinak azóta is nagyon hálás vagyok.

Pénzben és időben is sokszorosan megérte részt venni.

Érzelmi-spirituális fejlődésem egyéni támogatással

Két évvel ezelőtt volt szerencsém egy Pozitív Intelligencia témájú, coachoknak és trénereknek – segítőknek – szóló ingyenes, nemzetközi online programban részt venni. A programot 4 fős csoportokba összeállva végeztük. A mi csoportunk egyik tagja egy Axel nevű német úriember volt, aki sok év nagyvállalati munka után szép lassan felfedezte, hogy milyen nagy mértékben „belelát” az emberekbe, és milyen nagy mértékben tud nekik segíteni. Ezért elindult ebbe az irányba.

A program során megosztottam a többiekkel egy-két dolgot magamról, ezt hallva Axel felajánlott egy pár online egyéni konzultációt, mert érezte, hogy jól fogna nekem a segítség. Az általa elmondottak alapján kíváncsi lettem, és elfogadtam a javaslatát.

Négy online konzultációt ejtettünk meg, és nagyon örülök, hogy elfogadtam a javaslatát. Axel segítségével sokkal jobban fel tudom ismerni az érzést, ami néha gyomorszáj-tájéki szorításban is megjelent, és ami néha meggátolt abban, hogy hajnali fél 4-es ébredés után vissza tudjak aludni. Megtanultam jobban kezelni az érzést, ami alatt azt értem, hogy hagyom, hogy legyen az érzés. Ha olyan környezetben vagyok (otthon), akkor tudatosan megengedem, hogy legyen. Tudatosan megengedem, hogy erősödjön, és járjon át teljesen. Megengedem akár a sírást is, hogy kitörjön belőlem, ha az érzés olyan szintre erősödik, és ha ezt kívánja. Így azt is megengedem, hogy az érzés enyhüljön, és elmúljon.

Ezt természetesen nem ajánlott bármikor és bárhol megcsinálni, ehhez is biztosítani kell a megfelelő, támogatást segítő környezetet.

(Ha már végigcsináltad a bőségstratégia felépítését elindító feladatokat, akkor tudod, hogy az első bőségteremtő gyakorlat az, hogy kerülj megengedésbe, azaz hagyd, hogy legyen, ami van – a benned levő érzés -, és ennek az érzésnek semmilyen módon ne állj ellen. Ez az egyetlen módja annak, hogy az érzés elmúljon, de legalábbis csökkenjen az intenzitása.)

Megtanulhattam volna-e ezt az érzést jobban kezelni, külső segítség nélkül? Nem állítom, hogy nem, és bizonyára más módszerek is léteznek. De tudom, hogy az Axel által nyújtott segítséggel mekkorát és milyen gyorsan léptem előre. Színtiszta befektetés, ami sokszorosan megtérül.

Ezt is a fejlődésemet maximálisan támogató környezetnek – 4 online konzultáció és egy külső szakértő támogatása – köszönhetem.

Érzelmi-spirituális fejlődésem több hónapon átívelő, 150 órás, nagyon nagy hatású támogatása

Pszichodráma csoport. Életem során kétszer is végigcsináltam egy csoportot. Mindkét alkalommal nagyon nagy haszonnal.

Egyet 30 éves koromban, a másikat válásomat követően, közel az 50-hez. A csoportvezetőnk szerint a legkonfrontatívabb módszer az önismerethez. Minden módszert nem ismerek, hogy erről véleményt tudjak mondani, de ha itt valóban beleteszed a magadét, a hatása szó szoros értelmében életedet gyökeresen és tartósan megváltoztató tud lenni. Ehhez persze kell egy nagy adag bátorság is, mert ez csak úgy működik, hogy a lelki szemetesládádat megmutatod a csoporttársaknak is. Szóval – bátorság!

Zárszó

Honnan indultam? Mit is akartam mondani? A fejlődést támogató környezet fontosságát akartam hangsúlyozni.

A fent felsorolt folyamatok mindegyikében:

1. Volt egy (vagy több), a fejlődésemet nagy mértékben elősegítő, támogató ember: tanár, tréner, coach, segítő. Ezek minden esetben olyan emberek voltak, akik tudták, mivel és hogyan kell a fejlődésemet bátorítani, segíteni, támogatni.
2. Az egyéni konzultációkat leszámítva egy csoport tagja voltam, azaz nem voltam egyedül a problémámmal, nem egyedül kellett megküzdenem a magam nehézségeivel – megvolt az „együtt csináljuk” érzés, ami sok mindent nagy mértékben megkönnyített számomra.
3. Így a megtorpanásaim, elakadásaim is kevésbé gátoltak, mert a csoport „vitt magával”, segített fenntartani a motivációt, és segített kitartani.
4. Fejlődésemhez esetenként a csoport tagjaitól is kaptam muníciót: megosztott tudást, tapasztalatot, ötletet, információt és visszajelzést. Természetesen én is adtam másoknak.
5. Tudatosan felépített folyamatban vettem részt, amelyben voltak a cél felé vezető gyakorlatok, feladatok, és volt hasznos visszajelzés.

Nagyon remélem, hogy ezzel az írással megértetted annak fontosságát, hogy a nagy horderejű céljaid eléréséhez megkeresd vagy megteremtsd a fejlődésedet nagy mértékben támogató környezetet.

Ha szeretnél ehhez tőlem segítséget kérni, azt bátran írd meg e-mailben, beszéljünk róla!