A gyávaság ára
Volt egyszer egy fiatal texasi cowboy, aki meg akarta kérni a barátnője kezét. Elment a lány apjához, és elmondta, mi a szándéka. A lány apja végigmérte a fiút, és azt mondta:
– Nem bánom! A tiéd lehet a lányom, de ehhez ki kell állnod egy próbát. Kimegyünk az udvarra, és egymás után rád engedek három bikát. Ha bármelyiknek sikerül megfognod a farkát, tiéd a lányom.
– Rendben – mondta a fiatal cowboy. “- Ez nekem menni fog” – gondolta.
Kiáll az udvar közepére, a lány apja meg megy a bikákhoz. Egyszer csak kinyílik a pajtának az ajtaja – és megjelenik egy akkora bika, amekkorát a fiú még életében nem látott. Fújtatott, mellső lábával a földet rúgta, vérben forogtak a szemei. Amikor meglátta az 
udvaron a fiút, azonnal nekiiramodott és nyílegyenesen, dübörögve közeledett feléje.
A fiút páni félelem fogta el.
“- Nem, nem lehet igaz! Ekkora bika nem is létezik! Ennek lehetetlen megfogni a farkát, ez széttipor engem, ha a közelembe engedem!” – gondolta, majd az utolsó pillanatban félreugrott a bika elől, és meg se próbálta elkapni a farkát.
“– Hű, ezt megúsztam! A második biztos, hogy nem lesz ilyen vad” – gondolta. Majd feszülten várt.
Hamarosan újból kinyílt a pajtának az ajtaja – és megjelent egy, még az előzőnél is nagyobb, erősebb bika. Még vadabbul fújtatott, és még erősebben tiporta a földet. Majd futva, hogy még a föld is beleremegett, elindult a fiú felé. Rengett az udvar és ahogy
szaladt, hatalmas porfelhő maradt a nyomában.
A fiú most még jobban megijedt.
“– Jaj! Ez még az előzőnél is nagyobb! Ha ennek meg is fogom a farkát, csak egyet rúg, és végem van!” – gondolta reszketve, de már csak egy másodpercig, mert a bika ott is volt, tőle két méterre. Épp, hogy sikerült félreugrania és örült, hogy élve megúszta.
“– Te Úristen, mekkora lesz a harmadik?!” – gondolta. Aztán, ahogy a lány apja mondta, jött egy harmadik bika is. Amikor a fiú meglátta a pajta ajtajában, 
széles mosolyra húzódott a szája.
“- Na, végre! Ezzel nem lesz gond, enyém a lány!”
Egy nagyon kicsi és erőtlen, vézna bika jött ki az udvarra. Meglátta őt, és döcögő léptekkel elindult feléje.
“– Na, most menni fog!” – gondolta a fiú, és feszülten figyelt.
Behajlította a térdeit, kissé előrehajolt. Hunyorított, hogy jobban lásson. Amikor a bika már-már felöklelte volna, gyorsan oldalra lépett, majd a bika hátsójához kapott, de…
…csak a levegőt markolta, mert a bikának nem volt farka.
“A megragadott lehetőségek megsokszorozódnak. Ha elhanyagoljuk őket, elhalnak.”
– John Wicker
Ha nem érdekel annak lehetősége, hogy vállalkozásodat tudatosabban és gyorsabban építsd, akkor ne kattints ide >>
