Egy kedves hölgy olvasóm reagált a “Vállalkozás vagy család?” című videómon elhangzottakra. Ebben a videóban a női karrier/vállalkozás és család közötti dilemmáról beszélek.
Idézem a levelét, és utána a válaszomat (neveket csak a kezdőbetűkkel feltüntetve):
“Szia Tamás!
Gratulálok a mostani munkádhoz, videóidhoz. V.É. is nagyon jókat mesélt rólad!
Felkeltette az érdeklődésemet a retorika tréninged is. 🙂
A munka / női karrier/vállalkozás videódhoz csak egy gondolatot szeretnék hozzáfűzni:
Lehet, hogyha valaki coachingra megy hozzád, akkor azzal ezt átbeszéled.
Mit jelent az, hogy vállalni érte a felelősséget?Ha valaki úgy dönt, hogy 4 nagyszülővel meg tudja oldani a gyerek/ek kicsi korát és tudja építeni a karrierjét és utólag azt kapja a gyerek/ektől, hogy sose volt velünk az anyukánk, ezzel lelki hiányt okozva nekik, vagy az anya gondolja úgy, hogy basszus bárcsak ne dolgoztam volna annyit és többet lettem volna a családommal.
Tudom, hogy ez értékrendi kérdés, de egy ember tudja, hogy utólag is jó-e neki az, ahogy dönt?
El tudjuk most mi dönteni, hogy nekünk mi a jó, ha nem tudjuk, látjuk a végén azt, hogy hogyan érezzük majd magunkat?
Mit jelent az, hogy vállalni a felelősséget a döntéseinkért?
Nem sírni vissza az időt, vagy tudomásul venni utólag, hogy hát igen elba…tam?
Tudom, hogy a videód csak kedv csináló, de azért fontos látni pl. haldoklók véleményét a megbánásaikról: „bárcsak ne dolgoztam volna ennyit, bárcsak többet lettem volna a családommal”
Én rendben vagyok, de hatottak rám a fenti tapasztalatok, egyébként meg lehet, hogy a női karrier mellett döntöttem volna helytelenül.
Köszi a figyelmedet!”
Ez a válaszom a női vállalkozás témához:
“Kedves Á.!
Jogos a kérdés, köszönöm.
A felelősség nem azt jelenti, hogy biztosan tudod előre, hogy utólag is tökéletesnek fog bizonyulni a döntésed.
Hanem azt, hogy vállalod, hogy te döntöttél úgy, ahogy, és vállalod ennek minden következményét. Azaz nem mutogatsz senkire és semmire. Kvázi ezt mondod:
“Igen, így döntöttem és ennek ezek lettek a következményeik.”
Pont.
“Bárki bármit is mondott akkor, bármi is volt akkor a helyzet, én akkor ezt gondoltam, én akkor így éreztem magam, ezért így és így döntöttem.”
Tehát nem azért döntöttem úgy, ahogy, mert valaki ezt és ezt mondta vagy tette, hanem azért, mert ÉN ezt és ezt gondoltam, és ÉN így és így éreztem magam.
Pont.
Ezt jelenti a felelősség.
Annak felismerését és vállalását, hogy a döntéseimet nem a külvilág irányítja, hanem a külvilág történéseire adott saját válaszom. A saját gondolataim és a saját érzéseim.
Egy döntési helyzetben minden ember mindig az adott tudatossági szintjének megfelelő döntést hoz.
Aminek tudatában van, azt a döntésében figyelembe veszi. Aminek nincs tudatában, azt nem.
És néha úgy kell dönteni, hogy nem tudunk mindent előre…ilyenkor jöhet jól a női intuíció.
Van olyan ember, aki mindent képes előre látni, akár sok évre előre is?
Nincs.
Legyen szó női vállalkozásról, vagy bármi másról, szerintem illúzió azt hinni, hogy csak tökéletes döntéseket hozhatunk.
Dönteni márpedig kell.
Minden nő a saját személyiségéből, saját élettapasztalatából és helyzetéből kiindulva hoz egy döntést vállalkozás/karrier és család tekintetében – a két véglet között pozicionálva magát – és ennek a döntésnek lesz valamilyen következménye.
A női vállalkozás/karrier lehetséges következményei
Lehet az is, hogy úgy épít vállalkozást, hogy szingli marad egy életre.
De az is elképzelhető, hogy talál magának egy olyan megértő és támogató férjet, aki mellett vállalkozást és családot is egyszerre tud építeni. (Igen, vállalkozásra/karrierre ÉS családra vágyó nőknél ez kulcsfontosságú lehet.)
Lehet az is, hogy egy nő intenzív vállalkozás építés után a késő harmincas éveiben megijed, hogy ketyeg a biológiai órája és elindul “pasit fogni”, mert gyereket azért szeretne.
Lehet az is, hogy több gyereket és a háziasszonyi szerepet bevállalva előbb-utóbb áldozatnak fogja érezni magát, amikor férje hangoztatja, hogy ő hoz haza több pénzt, ezért az ő döntései elsőbbséget élveznek.
És ugyanúgy lehet az is, hogy háziasszonyi szerepében végtelen tiszteletet és megbecsülést kap a férjétől, – bőséges anyagi támogatással és korlátlan rendelkezéssel a bankszámla felett – , és így jól érzi magát.
Sőt, azt sem lehet kizárni, hogy több gyermek nevelése és a háztartás vezetését jelentő zsonglőrködési tapasztalattal a háta mögött késő negyvenes éveiben elindít és sikerre visz egy vállalkozást, aminek a célcsoportja sokgyermekes családok.
Simán elképzelhető, hogy egy vállalkozást építő nő gyermeke később hozzávágja az édesanyja fejéhez, hogy “olyan keveset voltál velünk!”, mint ahogy az is, hogy “Anya, te olyan talpraesett vagy, nagyon örülök, hogy életre valóságot is tanulhattam tőled!” Ne higgyük, hogy egy nőnek a vállalkozása építésébe fektetett energiája és figyelme a gyereknek nem jelenthet pozitív élettapasztalatot is.
Tehát bármi lehet.
Tudhatja ezt egy nő előre? Nem.
Rajta múlik, hogy életének különböző szakaszaiban milyen döntéseket hoz és azoknak a döntéseknek milyen következményeik lesznek. Beleértve az előre nem látható “kanyarokat” is.
Bizonyára mindenki életében lesznek kisebb-nagyobb kanyarok, hullámhegyek és völgyek. Lesznek szép és örömteli tapasztalatok ugyanúgy, mint fájdalmasak is.
Nekem erős hitem, hogy minden, ami velünk történik, minket szolgál – nőket és férfiakat egyaránt -, úgyhogy nem aggódom. Bátran tapasztaljunk sokat, mert csak úgy válhatunk bölcsebbé.
Legyen szó nőről vagy férfiről, vállalkozás építésről vagy pénzügyekről, a lényeg a tudatosságra való törekvés és a felelősség vállalása. A coaching pont ebben nyújt nagy segítséget.
A tudatosság az a képesség, hogy a valóságot – a külső körülményeket és a belső világomat (gondolataimat, érzéseimet) is – a maga teljességében, torzítás mentesen tudjam észlelni. Tudjam egészen pontosan, hogy mi az, ami van, szemben azzal, amit csak hiszek, hogy van.
A felelősség annak tudomásulvétele, hogy döntéseimet nem a külvilág történései, hanem az arra adott saját válaszaim irányítják.
Nincs ez másképp egy nő által épített vállalkozás esetében sem.
A felelősségnek három “kategóriája” létezik: az enyém, a tiéd, és a Jóistené.
Vállalja mindenki a magáét, ne vállaljuk át a másokét, és akkor már jók vagyunk.
Üdvözlettel:
Tamás”
Ha érdekel az említett videó, akkor kattints ide: “Vállalkozó nők: vállalkozás vagy család?”
