Minden siker alfája és omegája: a felelősség

Egy kedves ügyfelem kérésének teszek eleget ezzel az írással. Szerintem sokakat érdekel – joggal – , hogy mi az, hogy felelősség? Mi a jelentősége? Miért fontos? És mit jelent a gyakorlatban? Ezekre a kérdésekre igyekszem válaszolni ebben az írásban.

Mit jelent az, hogy felelősség?

Elsősorban azt, hogy okozója vagy a dolgoknak, nem következménye. Teremtő és alkotó vagy, nem áldozat. Tudatosan cselekedni képes ember vagy, nem másoknak kiszolgáltatott rabszolga. (Bár sokkal kényelmesebb felvenni az áldozat szerepét…)

A felelősség azt jelenti, hogy fel- és elismered, hogy minden cselekedeted a saját gondolataidból és a saját érzéseidből indul ki. Nem azért teszel meg valamit (vagy nem teszel meg valamit), mert a külvilágban ez és ez történik. Hanem azért, mert te magad gondolod ezt vagy azt, és te magad érzel így meg úgy, arra reagálva, amit a külvilágban tapasztalsz.

A felelősség azt jelenti, hogy fel- és elismered, hogy cselekedeteid mozgatórugója az, és csak az, ami benned van: a saját gondolataid, a saját érzéseid. Igen, történnek dolgok a külvilágban, de a cselekedeteidet a saját gondolataid, a saját érzéseid határozzák meg. Ezért maximálisan felelős vagy a saját cselekedeteidért.

Azért is, hogy megalkosd a stratégiát. Azért is, hogy a megfelelő csapatot felépítsd. Azért is, hogy amikor nehézzé válik az előrehaladás, mit döntesz? Azt, hogy inkább lemondasz a célodról, vagy felelősséget – és a fájdalmat, és a nehézségeket – vállalva tovább lépsz, és nem adod fel, amíg megoldás nem születik az adott problémára.

A felelősség azt jelenti, hogy felismered és elfogadod a következőt:

• ami a külvilágban történik, az a külvilág “dolga”, avagy felelőssége,
• ami benned történik (mint reakció arra, ami a külvilágban történik), és amit te cselekszel ennek hatására, az a te “dolgod”, vagy felelősséged (és senki másé).

A saját gondolataidat, a saját érzéseidet te magad hozod létre. Többségét tudattalanul, így nem is tudsz róluk.

Egy hirtelen felindulásból, nem tiszta önvédelmi helyzetben elkövetett gyilkosságot ugyanúgy büntet a jog – még ha nem is egy az egyben azonos mértékben -, mint azt, amit hűvös fejjel, előre kitervelten követett el a gyilkos. Azért bünteti, mert a felelősség nem hárítható azzal, hogy “sajnálom, elborult az agyam”. Az ilyen gyilkos agyát elborító gyilkos érzelmeket ő maga hozta létre – bár biztos, hogy erről fogalma sem volt és vélhetően – és sajnos – soha nem is lesz… Tehát a jog – helyesen – saját érzelmei megteremtőjének, alkotójának tekinti a gyilkost.

Nem tetszik például, amit a politikusok csinálnak?

Vállalhatsz felelősséget azért, hogy változzanak a dolgok. És háríthatod is a felelősséget, mondván: “nem az én dolgom”. Ha vállalod, azt is többféleképpen tudod megtenni (az alábbi felsorolás távolról sem teljes, de bemutatja a vállalható felelősség lehetséges szintjeit):

• A minimum az, hogy négyévente elmész szavazni és a szavazófülke magányában élsz a szavazati jogoddal. Ha nem élsz, az azt jelenti, hogy ennek a felelősségét hárítottad magadtól.
• A következő szint mondjuk az, hogy ha van egy civil kezdeményezés, pl. egy tüntetés, aminek a céljával te is egyetértesz, akkor vállalhatod a felelősséget azzal, hogy részt veszel a tüntetésen, mintegy jelezve, hogy neked is érdeked fűződik a tüntetés szervezőinek céljához.
• De feljebb is léphetsz a felelősségben, ha úgy döntesz. Vállalhatod azt, hogy úgy mész tüntetni, hogy előtte készítesz egy transzparenst egy számodra fontos üzenettel, amit a tüntetés alatt végig a magasban tartasz. Ebben az esetben az is elképzelhető, hogy a tüntetésről tudósító riporter és operatőr kameráját több másodpercig a te transzparensedre irányítja, majd a híradásba beillesztve az üzeneted így eljuthat sokkal több emberhez. Erre garancia természetesen nincs, de az esélyét megadtad azzal, hogy elkészítetted a transzparenst, és azt magasban tartva részt vettél a tüntetésen.
• Ha úgy ítéled meg, akár te magad is szervezhetsz egy tüntetést, és erre igyekszel más embereket mozgósítani.
• A felelősség még magasabb szintű vállalása lehet akár az is, hogy pártot alapítasz és pártként indulsz a következő választásokon.

Ez csak egy példa arra, hogy a felelősség vállalásának milyen szintjei vannak állampolgári szinten, a mindenkori politikával szemben.

Számtalan hasonló példát lehet mondani az élet bármely területéről, a lényeg az, hogy ami téged érdekel, ami számodra fontos, azért nem várhatsz senkire, hogy érted kiálljon, helyetted kimondja és helyetted megtegye. Ez a te felelősséged, és ha kiállsz, kimondod és megteszed, azzal jó esélyét adtad annak, hogy amit szeretnél, az megtörténjen. Ha nem állsz ki, nem mondod ki és nem teszed meg, azzal annak esélye, hogy amit szeretnél, tényleg létrejöjjön, egy nagy NULLA.

“Ügyelj arra, hogy létrehozd, amit szeretsz, különben kénytelen leszel megszeretni azt, amit kapsz.”

– George Bernard Shaw

Ki a felelős vállalkozásod növekedéséért?

Kinek gond, ha nem megy jól a vállalkozás? Egyáltalán, kié a vállalkozás? Ki fogja megalkotni a stratégiát? Ki fogja elkészíteni a tervet? Ki fog megannyi döntést meghozni?

Ugye a vállalkozásod tekintetében nem hárítod a felelősséget?

Nem érzed jól magad a bőrödben?

A felelősség vállalása azzal kezdődik, hogy tudomásul veszed: az érzéseidet te állítod elő saját magadban.

Sokszor azért, mert azt tanultad meg, hogy ilyen és ilyen helyzetben neked így és így kell érezned magad.

Például: “Szégyelld magad!” Hallottad ezt gyermekkorodban? (Én igen.) Ha igen, mit éreztél? (Én szégyent, zavarodottságot, és dühöt: mi a fenének kéne nekem szégyellnem magam?) És mennyi ideig? (Egy idő után szerencsére elmúlik…)

Vagy úgy bántak veled gyerekként, hogy sokszor éltél át erős félelmet. Vagy haragot. Ha ez sokszor előfordult korai gyerekkorod évei alatt, az érzelem állandósulhat, és ha el is múlik valamennyire, nagyon könnyen “visszatérhet” – akár több évtizeddel később is.

2000-ben Eric Kandel Nobel-díjat kapott annak bebizonyításáért, hogy a sejteknek van emlékezetük. A megtanult érzelmeket tested eltárolta, és emlékszik rájuk!

Hiszed, nem hiszed, ez is egy tanulási folyamat: az, hogy megtanulod magadat valahogyan érezni. Talán ez a legfontosabb, legnagyobb horderejű tanulási folyamat életedben, mert döntő hatása van a későbbi életed minőségére.

A tudattalan érzelmi reakcióid, sőt, a mindennapok érzelmi töltete (amit tudattalanul táplálsz magadban, mert ezt tanultad meg gyerekkorodban) döntő a vállalkozásod sikerei szempontjából.

A felelősséged ebben a tekintetben nem az, hogy mi történt a múltban, a gyerekkorodban.

A felelősséged az, hogy felteszed magadban a kérdést: most, felnőttként mit akarok kezdeni ezekkel az érzésekkel? Ha hatalmamban állna megválasztani életem minden pillanatában az érzéseimet, akkor többnyire milyen érzést választanék magamnak? Hogyan válhatok teljes körű döntéshozóvá az érzéseim tekintetében? Azaz: mit tudok tenni azért, hogy minden pillanatban én döntsem el, hogyan akarom érezni magam? Az a felelősséged, hogy elérd, hogy mindig te irányítsd az érzéseidet, ne az érzések irányítsanak téged (mert ez elemi érdeked).

És utánajársz annak, – ha a fene fenét eszik, akkor is  -, hogy hogyan válhatsz olyan emberré, aki mindig el tudja dönteni, hogy hogyan akarja érezni magát – bármilyen körülmények között.

Ha ez sikerül (és miért nem sikerülhet?), akkor ezzel elérted azt is, hogy a cselekedeteidet is te irányítod, és sokkal több mindent meg fogsz tenni a siker érdekében, mint egyébként képes lennél megtenni.

Nincs elég ügyfeled, vevőd, bevételed?

És közben panaszkodsz… és panaszkodsz…és jól érzed magad szintén panaszkodó emberek társaságában?

Hááááát, ha a panaszkodást neked fizetik, akkor csak csináld tovább…

Mivel szinte biztos, hogy nem fizetik, a felelősségvállalás ez esetben azt jelenti, hogy utánajársz – ha fene fenét eszik, akkor is! – , hogy hogyan tudnál még több pénzt nem csak keresni, hanem találni is!

Ha nem jársz utána, mert nem akarod bevállalni a fájdalmat, és a nehézségeket, az a felelősség hárításával egyenlő.

Ha utána jársz, az a felelősség vállalásával egyenlő.

Bármikor eldöntheted, hogy elindulsz a személyes fejlődés útján és elkezded lebontani azokat a belső, tudattalan korlátokat, amik gátolják azt, hogy még több pénzed (örömöd, jobb párkapcsolatod, magasabb önértékelésed, több önbecsülésed stb.) legyen.

A felelősség azt jelenti, hogy megteszed egy cél érdekében azt, amit nyilvánvalóan meg kell tenni, akkor is, ha kényelmetlen, akkor is, ha nehéz, akkor is, ha fáj.

Felelősség az életed tekintetében

Ha vágysz valamire, egy jobb életre, jobb egészségre, magasabb fizetésre, jobb emberi kapcsolatokra, akkor ezek érdekében neked kell tenned.

Háríthatod a felelősséget, de mire mész vele?

Jobb egészségre vágysz? Hagyd abba a dohányzást, kezdj el valamilyen rendszeres testmozgást, kezdj el tudatosan táplálkozni! Háríthatod a felelősséget az orvosodra, ő sem tud megmenteni attól, amit saját kezűleg teszel – önmagad ellen.

Szeretnéd, hogy hónapról hónapra több pénzből gazdálkodhass? Kezdj el havonta szigorúan félre tenni, ehhez gyakorolj önfegyelmet, és tartsd nyilván a költéseidet, és mondj le a fölösleges kiadásokról. Ezen túl fektess a tudásodba (pl. nyelvtudás) és a képességeidbe (vállalkozás tervezése, prezentációs készség, értékesítési készségek, nemet mondás stb.), hogy jobb eséllyel tudj még több ügyfélre szert tenni.

Szeretnél jobb párkapcsolatot? Először is ismerd meg önmagad, hogy tudd, milyen társ való neked. Önmagad megismerése is része saját életed iránti felelősség vállalásának. Utána meg – tegyél érte! Járj emberek közé, beszélgess, légy érdeklődő, merd felvállalni érzéseidet stb.

Miért jó felelősséget vállalni?

Azért, mert a felelősség szabadságot ad. Ha készen állsz valamiért vállalni a felelősséget, akkor készen állsz cselekedni annak a valaminek az érdekében, és készen állsz vállalni a cselekvés következményeit.

Ezzel megadod magadnak a cselekvés szabadságát.

Amikor a mindenkori állam elveszi az állampolgárok szabadságát arra vonatkozóan, hogy – például – mekkora nyugdíjat tervezzen és biztosítson saját magának (mert mindenkit visszaterel az állami nyugdíjrendszerbe, és ellehetetleníti a nyugdíjpénztárakat), azzal elvette a felelősség lehetőségét is.  Így az állampolgár jövője, a nyugdíja ki van szolgáltatva a mindenkori “állam” kénye-kedvének.

Amikor valaki egy munkahelyen úgy kap felelősséget, hogy nem kap hozzá döntéshozatali hatalmat (autoritást), más szóval szabadságot, az szinte garantáltan előre borítékolja a kudarcot.

Mikor adnak valakinek autó vezetői jogosítványt és ezzel szabadságot egy autó vezetésére? Akkor, amikor úgy ítélik meg, hogy mind elmélet, mind gyakorlat tekintetében képes vállalni az autóvezetéssel járó felelősséget.

Gyakran abba a tévedésbe esünk, hogy nekünk a külvilággal – más emberekkel, a környezetünk történéseivel – van elsődleges dolgunk. Nem, nem azt akarom ezzel mondani, hogy azzal egyáltalán nincs dolgunk. Hanem azt, hogy elsődleges dolgunk az, ami bennünk zajlik, ez a mi elsődleges felelősségünk. Ha nem másért, akkor azért, mert életünk minőségét minden pillanatban az határozza meg, hogy adott pillanatban bennünk mi zajlik – mire gondolunk, és hogyan érezzük magunkat – , és ez első számú felelősségünk.