Egyik ügyfelemmel néha levelet váltok, kérdésére válaszoltam, ő újra írt, én megint. Téma: célok követése és tervezés. Tanulságos lehet, ezért közzéteszem (név nélkül, az ő engedélyével):
“… igazából a tervezéssel vagyok egy kis gondban.
Nagyjából az aktuális feladataimat látom, ami max. egy hónapra előre szól.
De valahol azt mondtad (már nem tudom, hol), hogy tudnom kell, mi lesz 1, 5, vagy 10 év múlva – akkor ezt úgy kell értenem, hogy hosszabb távon is meg kellene határoznom pontosan, mikor hová szeretnék eljutni?
Én nem látok ennyire előre. Nem tudom, mikor fog megvalósulni az, amit elképzeltem.
De ezek szerint tudnom kellene? Vagy elég, ha csak mindig az éppen aktuális dolgokkal foglalkozom? Szerintem nem, de akkor hogyan kell ezt csinálni?
Olyan sokféleképpen alakulhatnak a dolgok – és én sokszor szeretem rábízni magam erre, de lehet, hogy éppen ez a nagy szabadság-szeretetem akadályoz meg abban, hogy két lábbal álljak a földön és valamennyire irányítsam is azt, ami történik velem.
Néha olyan érzésem van, mintha az a rész a fejemben, ami ehhez a konkrét tervezéshez kell, egyszerűen nem működne. Nem vagyok elég “racionális” (?). Mondjuk azt is tudom, hogy ezen a téren fejlődnöm kellene, tehát valószínűleg most ez az időszak erre lesz jó.
Bármilyen gondolat, vagy kérdés nekem most segítség.
Köszönöm!”
Válaszom:
Alább a dőlt betűs sötétkék szövegrészek idézetek az ő fenti leveléből.
“…a jövőkép az, ami felé vonzódsz, amire vágysz, amire ha rágondolsz, elkapnak a POZITÍV ÉRZELMEK, ÉS aminek nincs határideje. A jövőkép az, amire gondolsz, amikor a távolba „nézel”, NAGY VONALAKBAN, és POZITÍV ÉRZELMEKKEL.
Azaz nem csak gondolsz rá, hanem ÉRZED IS, itt és most.
Ez az, amit ott látsz a jövőben, több évre előre. Képzeletben. De a JELENBEN ÉRZED.
Azt most még NEM TUDOD, hogy egészen pontosan hogyan jutsz el oda. Nem is kell tudnod.
Sőt, semmit nem KELL TUDNOD. Sokkal inkább ÉREZNED kell, és hallgass a belső hangodra, az inspirált cselekvési szikrákra.
És azt sem kell tudnod, hogy MIKORRA fog megvalósulni. Egy stratégiai célnak már LEHET határideje, de helyzet függvénye, hogy milyen határidőnek mi a jelentősége.
A TELJES HOGYAN-t menet közben fogod felfedezni. Tehát NEM, nem kell hosszabb távon is meghatároznod, hogy pontosan mikor, hová szeretnél eljutni. Ez nem is lenne reális, hiszen NEM LÁTHATOD a teljes valóságot, megbecsülni sem tudod onnan, ahol éppen vagy. Csak tudd legbelül, hogy hová tartasz (anélkül, hogy tudnád egészen pontosan, hogy ez HOL van és HOGYAN jutsz el oda.)
A lényeg, hogy folyamatosan, kisebb-nagyobb lendülettel, de TEDD MEG azt, – itt és most – amit éppen jónak látsz megtenni.
„Vagy elég, ha csak mindig az éppen aktuális dolgokkal foglalkozom?”
Ha tudod a végeredményt (a jövőképet), azaz azt, hogy HOVÁ tartasz (más szóval azt, hogy NAGY VONALAKBAN HOGY NÉZ KI az a végeredmény, ami felé vonzódsz, anélkül, hogy MINDEN RÉSZLETÉT ismernéd), akkor mi mással kéne minden nap foglalkoznod, mint azzal, ami éppen aktuális?
Az ember nem is tud más lépést megtenni, mint azt, ami éppen az orra előtt van PONT OTT, ahol éppen van.
Miután megtette azt a lépést, utána jön a következő, „PONT OTT lépés”, ami az előző UTÁN van.
Menet közben fog felbukkanni megannyi lehetőség, erőforrás, megnyíló ajtó, amit most még nem láthatsz.
De ahhoz, hogy ezek felbukkanjanak, bizalommal és rendületlenül haladnod kell.
„Olyan sokféleképpen alakulhatnak a dolgok”
Igen, és erre nyitottnak kell lenned, és ha kell, akkor korrigálsz, ha kell feltöltöd a készleteket, ha kell, megállsz és átgondolod a hogyan tovább-ot.
„éppen ez a nagy szabadság-szeretetem akadályoz meg abban, hogy két lábbal álljak a földön és valamennyire irányítsam is azt, ami történik velem.”
Szerintem csak annyira irányítsd a dolgokat, amennyire azt POZITÍV ÉRZELMEKKEL, KÖNNYEDÉN tudod irányítani.
De ez csak szerintem. Ha kedved támad erőlködni, nem foglak lebeszélni róla 🙂 (de ettől nem féltelek… 🙂 )
Jelezz vissza, ha nem sikerült volna megválaszolnom a kérdést.
Üdv,
Tamás”
Az ő válasza:
“Jó, most örülök, mert leírtad azokat a dolgokat, amiket a lelkem legmélyén éreztem.
De amikor azt mondod, hogy “terv nélkül ne is állj neki” – az “csak” ennyit jelent?
Vagyis igazából ez a legfontosabb?
Ha igen, akkor jó, mert ezt így teljesen a magaménak érzem.
Köszönöm!”
Újabb válaszom:
“Terv és terv között sok különbség lehet.
Egy dolog egy atomerőmű működését érintő projekt tervét összeállítani (a kockázatokra való tekintettel), vagy egy űrrakéta kilövésének ütemtervét (ahol a legapróbb hiba is súlyos következményekkel járhat), és más dolog egy vasárnapi családi ebéd „összedobása”, vagy egy költözés új lakásba.
Egy dolog megvalósításának folyamatában mindig csak annyit látsz, amennyit „be tudsz látni”. Mint egy túrán: csak az első dombtetőig látsz.
A dombtetőig valószínű, hogy részletes tervet tudsz készíteni.
De csak, miután felértél a dombtetőre, leszel képes belátni a további utat, a horizontig, – vagy a következő dombtetőig – és újabb, részletesebb tervet készíteni.
A terv részletessége mindig az idő függvényében halad előre.
Az idő előrehaladtával derülnek ki most még nem látható tényezők, még nem ismert dolgok, amelyek a megvalósítást befolyásolhatják, újratervezést igényelhetnek, és amelyek most még nem ismert, de fontos részletekkel szolgálhatnak.
Vannak biztosabb, előre belátható projektek (ingatlan beruházás, ami nem egy fiatal szakma), vannak kevésbé biztos, nehezen tervezhető projektek (pl. egy film forgatás, ahol soha nem lehet biztosan tudni, mikor mit talál ki a rendező, hányszor kell újraforgatni egy jelenetet, hányadik ugrásnál sérül le a színész vagy a kaszkadőr).
A legbiztosabb, hogy az ember készítsen VALAMILYEN tervet, hogy fókuszálni tudja az energiáit, ÉS legyen kész a terv VÁLTOZTATÁSÁRA, KIEGÉSZÍTÉSÉRE, TOVÁBBI RÉSZLETEZÉSÉRE, amikor arra szükség lesz.
Megj: mire való egy terv? Arra, hogy legyen mitől eltérni…. 🙂 Ezért is nagyon fontos, hogy a jövőkép változatlanul ott lebegjen az ember szeme előtt.
Üdv,
Tamás”
