Vizualizáció – a profik eszköze
A motiváció megteremtésének egyik kitűnő eszköze a vizualizáció.
Számtalan kísérlet igazolta, hogy egy kívánt végeredmény élénk mentális elképzelése jelentősen elősegíti azt, hogy az illető végeredményt a valóságban létre tudjuk hozni. Ez azért van így, mert az elme nem tesz különbséget a között, hogy valamit a minket körülvevő fizikai világban észlelünk, vagy csak a képzeletünkben.
Amit elég élénken elképzeltünk, az már el is van raktározva az agyunkban, mintha valóságos tapasztalat lett volna. És az elme csak azt képes létrehozni a fizikai világban, amit már tartalmaz gondolatban. A vizualizáció, ha úgy tetszik, „mentális” – vagy elméleti – gyakorlás.
Az egyik példa Liu Chi Kung világhírű kínai zongoraművész esete. Az 1950-es években a Kulturális Forradalom idején hét évre börtönbe zárták. Szabadulása után rögtön koncert-körútra indult és a rajongói szerint jobban játszott, mint ahogy börtönbe vonulása előtt. Megkérdezték, hogy ez hogyan lehetséges. „Minden darabot, amit valaha is eljátszottam, képzeletben többször is gyakoroltam, hangról hangra, míg a börtönben voltam.” A börtön utáni jobb teljesítmény nem volt a véletlen műve.
A másik példát Keith Ellis Csodalámpa című könyvéből vettem. Az Ohio Állami Egyetemen egy kutatócsoport felosztott egy kosárlabda csapatot három csoportra. Mindegyik csoport dobott egy csomó büntetőt és az eredményeket feljegyezték. A következő hónapban az egyik csoport tagjai minden nap fél órán át gyakorolták a büntetődobást. A másik csoportbeliek napi fél órán át csak elképzelték, hogy büntetőket dobálnak, de igazából a pálya közelébe sem mentek. A harmadik csoport nem csinált semmit.
A hónap végén a kutatók újból lemérték a csoportok teljesítményét. A harmadik csoportban, akik nem csináltak semmit, az eredmény nem változott. Az első csoport, amelyik gyakorolt, 28%-kal javult. A második, ahol csak elképzelték, hogy gyakorolnak, 27%-os javulást mutatott – azaz szinte ugyanolyat, mint az első csoport, anélkül, hogy egyszer is kosárlabdát vettek volna a kezükbe.
Ez a két példa csak arra szolgál, hogy fogalmat alkothassunk arról, hogy mire képes az emberi elme. (Tulajdonképpen minden, amit létrehozott az emberiség, először egy vagy több ember elméjében jött létre. Képzeletben. Tehát minden az emberi elmékből indul ki. A siker is – és a kudarc is. Az is, hogy anyagi bőséget teremtesz magadnak és az is, hogy nem.)
Vajon Te eléggé kihasználod az elméd nyújtotta lehetőségeket?
A motivációt vizualizációval úgy lehet serkenteni, hogy a kívánt, számodra vonzó végeredményről egy nagyon élénk, moziszerű mentális élményt alkotsz magadnak. Minél gyakrabban „tréningezed” az elmédet arra, hogy e körül a mentális élmény körül forogjanak a gondolataid, annál könnyebben fogod magad rávenni az éppen aktuális teendő elvégzésére.
Hogy a vizualizációnak mi köze a motivációhoz? Az, hogy minél élményszerűbb egy elképzelt dolog – és minél gyakrabban képzeled el a kívánt végeredményt – , annál erősebb lesz a vágy, hogy tegyél a megvalósulásáért. Ha élmény, akkor az számodra vonzó. Ha vonzó, akkor tenni akarsz a megvalósulásáért.
Az elméd pont azokra a cselekvésekre vesz rá, amely cselekvés végeredménye a legélénkebben, a legerősebben él benned.
