Skip to main content

Tudás, tanulás, fejlődés

Szerző: 2013. január 3.január 6th, 2016Siker

Hallottad már néhányszor azt, hogy „a tudás hatalom”? És táplálod magadban a gondolatot? Ha igen, gyorsan felejtsd el.
Ha ez igaz lenne, akkor miért lelkierőt mondunk és miért nem tudáserőt?

A tudás nem hatalom. A céltudatosság, a lelkesedés, a fejlődni akarás és a kitartás az

Kétségtelen, hogy fontos bizonyos ismeretekkel rendelkeznünk. De a „tudást”, mint a siker előfeltételét, annyira túllihegte a társadalom, hogy manapság csak a diploma jelent elismertséget és státuszt.

Közben nem vesszük észre azokat az iskolában, egyetemen gyakran linknek számító, magolni nem hajlandó embereket, akik később az Életben nagyon nagyot alakítottak. Hallottam nem egy ilyenről én is.

Egy diploma legfeljebb arra jó, hogy bizonyos ajtókat megnyisson, hogy eséllyel pályázhass bizonyos állásokra. Ez persze fontos lehet. Friss diplomásként nekem is fontos volt. Mert biztosra akartam menni. Közben tudok emberekről, akik a formális oktatást ellógva megőrizték a siker-képességüket és most már távcsővel sem látom őket, olyan messzire jutottak.

Kétségtelen, a formális oktatás bizonyos tudást nyújt, annak függvényében, hogy hogyan állsz hozzá. És, hogy milyenek a tanárok. De, hogy ez téged kimondottan sikeressé nem fog tenni, az biztos. Ahhoz valami más, valami több kell.

Tanuljunk Jim Rohn-tól:

A közoktatás hozzásegít ahhoz, hogy megélhess. A személyes fejlődés egy vagyonhoz segíthet hozzá.

Szó nincs arról, hogy ne csiszold az elmédet. Hogy ne gazdagítsd magad újabb perspektívákkal, akár tanfolyamokon, akár szemináriumokon keresztül. Formális oktatásban való részvétellel vagy autodidakta módon. Az, hogy csiszold az elmédet, rendkívül fontos.

Azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy az igazi tanulás azután kezdődik, hogy elhagytad az iskolát (vagy egyetemet). Ez a mondás telitalálat. Ez a lényege az egésznek!

A 21. század analfabétái nem azok, akik nem tudnak írni vagy olvasni, hanem azok, akik nem tudnak tanulni, a tanultakat időnként újraértelmezni és ha kell, elfelejteni és újratanulni.

– Alvin Toffler

Ez a tanulás. Ennek kéne történnie egy életen keresztül. Ez a kiemelkedő siker záloga.

Az, hogy újratanulod magát az Életet. Újradefiniálod, hogy mit jelent az, hogy munka. Az, hogy mik a céljaid. Az, hogy mik az álmaid. Az, hogy letisztázod az értékrendedet. Az, hogy megszabadulsz az önkorlátozó hiedelmeidtől. Az, hogy felfogod, hogy egyre több minden lehetségessé válik a világban. Az, hogy meghozod felelős döntésedet, hogy mindent, amire vágysz, megadsz magadnak.

Fentiek egy intenzív újratanulási folyamatot jelentenek.

Hogy a tudás mennyire nem garantál semmit, arra az egyik legjobbat Calvin Coolidge, az Egyesült Államok 90 évvel ezelőtti elnöke mondta:

„A világon semmi sem helyettesítheti a kitartást.
A tehetség biztosan nem. A világ tele van tehetséges, ám sikertelen emberekkel.
A zsenialitás szintén nem: a méltánytalanul mellőzött lángész alakja legendás.
A tanultság megint nem: tanult emberroncsokból folyót lehet rekeszteni.
Kizárólag a kitartás és a kötelességtudat rendelkezik korlátlan hatalommal.”

 

Ugye, Te sem szeretnél tanult emberroncs lenni? Nézz csak körül, hány tanult emberroncsot látsz?

A kitartáshoz pedig nem tudáserő, hanem lelkierő kell.

És akkor arról még nem is szóltunk, hogy mi a legfontosabb ismeret?

Az önismeret.

Ezt hol tanítják? Sehol. Viszont meg tudod tanulni. Nagyon is érdemes!

Azért tartasz ott, ahol, mert „tudod” ugyan használni a számítógépet, de az Életedet mégsem tudod arra a vágányra tenni, amelyen tényleg szeretnél haladni. Azt nem tanították, hogy hogyan „kell”.

Azért is, mert „tudod” ugyan, hogy az adott terület, amiben tanulmányaid során elmélyedtél, hogyan fejlődött az utóbbi években, de azt nem, hogy miért nem vagy lelkes a munkád iránt.

Tudsz ugyan áramkört tervezni, vagy ismered egy adott gyógyszer mellékhatásait, vagy ismered valamelyik író vagy költő össze művét, de képtelen vagy örülni annak, hogy a tudásoddal mások élete minőségének javításához hozzá tudsz járulni. Nem is csoda, hiszen arra kondicionálódtunk, hogy alacsonyra helyezzük a mércét. Ezért járulunk hozzá mások életéhez is nagyon alacsony szinten.

Tanultál ugyan római jogot, de nem tudod, hogyan irányítsd az Életedet úgy, hogy a halálod napján azt mondhasd, hogy ez fantasztikus volt és minden szempontból megérte.

Egy szakmának az alapjait megtanítják. Azt már nem, hogy a választott területen hogyan váljál a legjobbak egyikévé. Pedig ez a legfontosabb.

Hol is van a „tudás”?

Benned.

Minden tudás, ami a világban fellelhető, benned van. Nem arról van szó, hogy belőled hiányzik a tudás. Semmi soha belőled nem hiányzott. Ezt a gondolatot viszont az oktatási rendszer ügyesen elültette a fejedbe. És ha elfogadtad, akkor le is korlátoztad a siker lehetőségeit. Felejtsd el amilyen gyorsan, csak lehet és helyette dédelgesd ezt a gondolatot:

„Minden, a világon fellelhető tudás bennem van.”

Persze lehet, hogy ezt nem érted. Nem baj. Akkor keresd ennek a gondolatnak az értelmét, a magyarázatát. És csak tápláld magadban ezt a gondolatot:

„Minden, a világon fellelhető tudás bennem van.”

Nincs olyan, hogy tanítás. Csak tanulás van. Az, amit tanításnak nevezünk, nem más kell legyen, mint a tanulás feltételeinek biztosítása. Az ember természeténél fogva kíváncsi. Ezért érdeklődő. Szeret kérdéseket feltenni – és kíváncsian várja a válaszokat is. A válaszok keresésének és megtalálásának a folyamata a tanulás. Semmi más. A felfedezés, az újítás. Az ebből származó tudás létrehozása, rendszerezése és közzététele.

Amint a kérdések feltevésének képessége csökken, csökken a tanulás képessége is. Erre kell megtanítanunk a diákokat, azokat, akik beülnek a padba „tanulni”: hogy tegyenek fel kérdéseket és keressék a válaszokat.

Ne hagyd, hogy az iskolarendszer megakadályozza a fejlődésedet.

– Mark Twain

Tudod-e, hogy mi a legfontosabb dolog az Életben? Megtanították?

Ha nem, olvasd el: az, hogy jól érezd magad.

Tudod, miért indítottak a történelem folyamán annyi háborút, miért öltek meg annyi embert? Mert valakik nem érezték jól magukat. És abba a tévedésbe estek, hogy másokat el kell pusztítaniuk ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

Manapság miért végződik válással majdnem minden második házasság? Mert a házasfelek elfelejtették azt a „tudást”, hogy a nehézségek és különbözőségek ellenére hogyan érezzék jól magukat.

Miért nem tanul jól egy diák az iskolában? Mert nem érzi jól magát.

Miért unalmas egy tanár órája? Mert nem érzi jól magát.

Miért középszerű sok dolgozó ember teljesítménye? Mert nem érzi nagyon jól magát. Középszerűségre azért futja. Ha nagyon jól érezné magát, kiemelkedően teljesítene.

Miért adja be munkahelyén a felmondását egy dolgozó? Mert nagyon nem érzi jól magát.

Miért pofozza a gyerekét a szülő? Mert nem érzi jól magát. (Szegény gyerek, ő még jól érezte magát, de innen kezdve már nem fogja. „Megtanulta”, hogy hogyan kell éreznie magát.)

Miért csinálunk annyi mindent erőlködve? Mert nem érezzük jól magunkat. Amikor jól érezzük magunkat, akkor ugyanazt a dolgot erőlködés nélkül, könnyedén csináljuk.

Miért nem tanítják az iskolában azt, hogy a legfontosabb az Életben, hogy jól érezd magad? Azért, mert akik tanítanak, ők is elfelejtették. Tisztelet a kivételnek!

Itt az ideje feltámasztani ezt a mindenkiben meglévő „tudást”.

A tudás – úgy, ahogy tanítják – nem hatalom.

Hatalom az a „tudás”, hogy értelmes dolgokat élvezettel alkotva, önmagunkkal és másokkal harmóniában, a valós potenciálunk szintjéhez nagyon közel, lelkesen éljünk.

Tetszett? Oszd meg a megfelelő gombra kattintva!

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .