És bassza meg vele együtt a nők – velük együtt a gyermekek – bántalmazásának a gyakorlata is!

Az előző blog bejegyzésemben írt kifakadásom csak a jéghegy csúcsa volt. Itt folytatom az eszmefuttatást.

Hál’Istennek, megvan az erős hajlandóságom – és kíváncsiságom -, hogy mindenre feltegyem a kérdést, hogy miért?

Miért kell így lennie? Miért próbálnak ránk nyomni léleknyomorító szokásokat? Miért kell azt elfogadni? Miért kell behódolni a hazugságnak? Miért kell szenvedést generálni? Miért veszik el az embertől a szabadságát és a felelősségét? Miért nem lehet más embereket tisztelni, és egyszerűen békén hagyni? Miért vannak háborúk? Miért vannak diktátorokat kiszolgáló emberek? Miért vannak másokat kínozni és megölni hajlandó emberek? Hol van Isten?

Mint egy kisgyerek. Miért?…..Miért?…..Miért?……

Előre bocsátom, hogy nem vagyok a téma szakértője. Nem vagyok szociológus, sem politológus, sem teológus, sem szexológus, sem patriárchológus. Amit leírok, azok csak a saját életemből származó megfigyeléseim, és az azokból, valamint olvasmányaimból levont következtetéseim. Ha az alábbi írásomban valótlanságot vagy pontatlanságot tapasztalsz, azt kérlek, jelezd – vagy lent, a hozzászólásokban, vagy írj külön e-mailt. Köszönöm.

“Az emberiség történelmének elmúlt 50.000 évéből az első 48.000 év azért működött jól, mert a nő volt a középpontban. A dolgok azóta nem működnek jól, amióta 2000 évvel ezelőtt a férfi önmagát helyezte a középpontba.” – Vámos Péter, azerinteshatalmaPONThu

A nők férfiak által “irigyelt” előnye: a reprodukciós képesség

Pontosabban a fogantatás és a baba kihordásának, majd megszülésének képessége.

A patriarchális szemlélet ezt igyekszik kontrollálni, és uralma alá hajtani.

Már nem emlékszem pontosan mi volt a téma, de a nőket erősen érintő, hazai politikai döntést elemző Facebook poszt alá kommentelte egyik ismerősöm, hogy

“A politikusok másszanak ki a hüvelyünkből!!!!!!!”

Így, sok felkiáltójellel.

Teljesen megértem az illetőt.

Én ezt kibővíteném: minden hatalom és minden ideológia egyszer és mindenkorra másszon ki a nők hüvelyéből és méhéből!

Miért? Azért, mert

semmi.

Közük.

Hozzá.

Mi célból akarja a patriarchális rendszer kontrollálni a nők reprodukciós képességét?

Azért mert kell az emberanyag (menedzsment szóhasználattal: erőforrás).

Mihez kell az emberanyag? Legyen kin uralkodni, legyen ki termeljen, legyen ki birodalmat építsen, legyen ki alárendelődjön, legyen ki “elmegy” kis fogaskeréknek egy, a “hatalmasok” által kitalált és működtetett rendszerhez. Legyen kit elküldeni a háborúba, legyen ki öljön.

A patriarchális szemlélet nem hajlandó tudomásul venni, hogy minden ember – így minden nő is – alapvetően szabadnak születik. Mint minden férfi, minden nő is szabadon rendelkezhet a saját életével, annak minden aspektusával, a testével, a szexualitásával és reprodukciós képességével.

Ezt az Isten adta jogát a patriarchális rendszer a nőktől elvette.

A helyes út az, hogy a nő gyermekkel azt és csak azt a férfit ajándékozza meg, akit ő szabad döntésből meg akar ajándékozni. Akiben látja a támaszt nyújtó, gondoskodó társat és apát. Ehhez semmilyen politikának, semmilyen ideológiának semmilyen köze nincs, és ne is legyen.

Nőtől hallottam, hogy minden nőben van egy alapvető program, hogy ők akarnak gyermeket szülni. Ha a feltételek adottak, ők örömmel szülnek gyermeket.

Ha.

A.

Feltételek.

Adottak.

Na, ez az, amit a patriarchális rendszerek elvettek a nőktől. Miközben elvárják, hogy szüljön.

Aki ebben kételkedik, az kutakodjon egy kicsit, és olvasson utána, milyen bánásmódot és megjegyzéseket kapnak időnként terhes és kisbabákkal megjelenő nők a munkahelyen, nőgyógyászati rendeléseken, a szülészeten, a játszótéren, a boltban stb.

Miért bántalmazza, urambocsá! öli meg gyermekét egy nő?

Nem hiszem, hogy a nőkben lenne egy program a saját gyermekük elvetélésére vagy elpusztítására.

Ha ilyen súlyos döntést hoznak, annak biztos, hogy komoly oka van. Részben anyagi, részben érzelmi.

Anyagi: nem látja lehetőségét annak, hogy fel tudja nevelni a születendő gyermeket. Nem csoda, a társadalom összessége nem is erre van berendezkedve.

Érzelmi: fél, hogy nem áll készen rá, szégyelli magát, hogy (megint?) teherbe esett. Vagy nincs férjnél, és az még manapság is sok helyen nagy szégyent jelent.

Tudom, hogy a jelenség sokkal, de sokkal összetettebb, nem is célom felsorolni minden lehetséges okot.

Jobbik esetben egy újszülött nem a pöcegödörben végzi, hanem egy kórház elé kitett inkubátorba kerül.

A lényeg, hogy a szégyen ölni tud.

Figyeld meg, és gondolkodj el azon, hogy a vállalkozói sikerhez – avagy inkább a sikertelenséghez – hogyan járulnak hozzá a gyermekkorod történései és az azokból származó, évtizedekkel később is ható érzelmi-lelki torzulásaid.

Felkavaró, “mélyre menős” írás következik.

Úgy korrekt, hogy az eddigieknél még jobban megnyílok az olvasóim előtt.

Hiszen én is “emberből vagyok”. És tudom, hogy sok olvasóm és ügyfelem ennél még súlyosabb történetet hordoz magában.

Ha te is érzed, hogy van benned egy történet, amivel nem tudsz mit kezdeni, amit nem mersz másokkal megosztani, akkor ezt az írást vedd bátorításnak, hogy merj mindennek utánajárni, ami az életedben veled történt, és merd megvizsgálni a történések rád gyakorolt hatásait. Illúzió azt hinni, hogy “de hiszen az olyan régen történt”. Ez igaz, de a hatása ma is él benned. Vállalkozásod és egész életed különböző nehézségeit nem lesz nehéz visszavezetni néhány múltbeli történésre, és a transzgenerációs mintákra.

Ebben a legjobb az, hogy rádöbbensz, hogy te tiszta vagy. Te nem vagy az, ami veled történt. Veled semmi baj: amivel baj volt (és van), azok általánosságban mondva a bántalmazásból származó érzelmi-lelki torzulások (sok évszázadra visszamenőleg is).

Az én történetem a felszínen párkapcsolati jellegű – ott csapódott le a legmarkánsabban -, de életem minden területét érintette.

Alább megosztom a történetet röviden, a tágabb elemzést és a konklúziót egy másik blog bejegyzésemben fogom megírni.

Édesapám elidegenítésének rövid története

54 évesen, több évvel a válásom után (ami meglátásom szerint a gyerekek jövője érdekében full szükségszerű volt) jöttem rá, hogy ami gyerekkoromban velem (és a testvéremmel) történt, azt úgy hívják, hogy szülői elidegenítés, és ez nettó gyermekbántalmazás. Bár sok részlet az évek során már kiderült számomra, a történet sokkal teljesebb értelmet ekkor kapott.

Egyik maradandó emlékem arról, hogy ebben a világban, amibe beleszülettem, valami nagyon nincs rendben, egy kirándulásról van, ahová édesapám (már) nem jött velünk. Nem tudom pontosan mi történt édesanyám és közöttem, mindenesetre én elkezdtem sírni, és amikor édesanyám megkérdezte, hogy miért sírok, azt válaszoltam, hogy „azért, mert idebasztatok erre a világra!” 7-8 éves voltam ekkor.

Édesapám 10 éves koromban elvált édesanyámtól, én és a nálam 2 évvel idősebb leánytestvérem édesanyámmal maradtunk. A váláshoz vezető időszakban és azt követően is édesanyám mindenért édesapám új partnerét, a Marikát okolta, hogy „az a némber, kikezdeni egy nős férfivel! Én soha nem csinálnék ilyent!”

Úgy haragudott rá, hogy még arra is emlékszem, amikor engem és a testvéremet megkért, hogy mi is mondjuk ezt hangosan, és „némberezzük” le azt „a nőszemélyt”. „Mondjátok, hangosan!” Otthon, magunk között. A másik jelző, amit ráakasztott a Marikára, az volt, hogy  „bestia”.

Az édesapámmal való kapcsolattartásnak édesanyám szabott egy olyan feltételt, hogy „találkozhattok apátokkal amennyit és ahol csak akartok, de az a nőszemély ne legyen ott!”

Mondanom sem kell, soha nem mondtam olyant édesapámnak, hogy tegye félre a Marikát – ezt soha nem éreztem feladatomnak. Egyébként is, érzelmileg ekkor már nagyon be voltam zárva. Csak arra emlékszem, hogy még apai nagymamám rábeszélései és szeretettel teli próbálkozásai ellenére is, hogy mi azért menjünk bátran az édesapánkhoz, mi a testvéremmel tartottuk magunkat ahhoz, hogy édesapánkhoz – oda, ahol ő lakott (a Marikával együtt, pontosabban a Marika lakásában) – nem megyünk.

A megfélemlítésnek megvolt a hatása.

Ennek az lett az eredménye, hogy édesapám látogatásai – amiben még az is benne volt, hogy kétszer-háromszor több napra síelni is elvitt minket (Marika nélkül – hogy mi okból nélküle, azt nem tudom) – pár év alatt megritkultak, majd egy idő után nem jött többé látogatni minket. Egy idő után már a születésnapomon sem köszöntött fel. Azt azért még korábban, egyik látogatás alatt közölte, hogy megszületett a féltestvérünk – akivel találkozni csak nagyon sok évvel később sikerült.

Szóval mi édesapánkhoz hozzá, haza nem mentünk, és a találkozást – édesanyám negatív propagandája miatt – sem igazán kerestük vele. Miközben ő is ugyanabban a városban lakott, mint mi, és a távolság ahol lakott tőlünk, nem volt több mint 2 km.

Valamikor kamaszkoromban megfogalmaztam magamban, hogy “itt nagy szar van”. Részleteket megállapítani nem tudtam, de ezt így, igen. Egyszer nagyon el voltam keseredve (nem emlékszem, miért), és azt a szöveget írtam a szobám falára –  jó nagy, kék betűkkel -, hogy “rothad az egész világ, de főleg ott, ahol emberek is vannak.”

Mindeközben akik minket ismertek, úgy nyilatkoztak, hogy “milyen kedves, jó gyermekek”. Szegény naivak, csak azt nem látták, mi van a mélyben: padlóra került önértékelés és önbecsülés.

Pár évvel később – lehettem már 18 éves, nem emlékszem pontosan – támadt egy ötletem, hogy én igenis elmegyek édesapámhoz, és ehhez senkitől nem kérek engedélyt. Már nem emlékszem honnan, de tudtam hol lakik. Felmentem a 3. emeletre, ott álltam az ajtó előtt, – a szívem a torkomban dobogott – és annak ellenére, hogy ő korábban érthetően és tisztán elmondta, hogy az ajtaja mindig nyitva áll előttünk, nem mertem becsengetni, és hazamentem.

Több alkalmas egyéni terápia sorozat és aktív részvétel egy pszichodráma csoportban (érzelmi felszabadulás, ahhh!!!) kellett ahhoz, hogy 30 évesen tegyek egy bátor lépést édesapám felé. Ekkor már el mertem menni hozzá, de sajnos a kapcsolat soha nem épült olyan szintre, amilyen szintre épülhetett volna.

20 év – benne a kamaszkorom – kimaradt.

A történet “érdekes” vonatkozásai

Édesanyám volt az, aki nem volt boldog édesapám mellett.

Az édesapámmal kapcsolatos elégedetlenségéről a válást követően az évek során tett nekünk jó pár említést.  Az elégedetlenségét úgy próbálta „kompenzálni”, hogy lett egy külső kapcsolata. (Valószínű, hogy ez édesapámnak egy 10 hónapos, folyamatos, szakmai külföldi tartózkodása alatt történt, bár ez lényegtelen.)

Ez a férfi – igen, ki lehet találni – nős volt. „Én soha nem tennék ilyent” – mondta édesanyám, amikor Marikáról beszélt (!). Azt, hogy édesanyám és az illető közül ki volt a kezdeményező nem tudom, de az illető nős volt, és édesanyám a kapcsolatot a válás után is, még évekig fenntartotta. Titkolózva, dugdosva, szégyenbe burkolózva – úgy, hogy ebbe mi, a testvéremmel is be voltunk vonva.

„Ne tudják meg!” Szomszédok, nagyszüleim, ismerősök.

Nem nehéz kitalálni: mindenki tudta.

Arra, hogy ez milyen borzalmas párkapcsolati minta volt számomra, csak évekkel később jöttem rá.

Azt gondolom, ma már értem édesanyám mozgatórugóit: ő sem kapott boldog párkapcsolati mintát a szüleitől, sőt…

Szóval édesanyám házassága alatti külső kapcsolatára fény derült, és édesanyám nem tudta elfogadni, hogy ennek végül válás lett a következménye. A válást mindig úgy állította be, hogy az a Marika miatt történt.

Állítólag próbálták helyrehozni a kapcsolatot, de édesanyám szerint a Marika – aki csak a krízis kitörése után jött képbe édesapámnál – annyira „rámászott” édesapámra, hogy végül édesapám a Marika mellett döntött, és az autóját kivéve mindent hátrahagyva elköltözött. Így lett Marika a bűnbak.

És így lettünk mi ketten a testvéremmel édesanyám haragjának az eszközei, és így tudatosult bennem 54 évesen, hogy amit édesanyámtól kaptam, az nem feltétel nélküli, hanem feltételhez kötött szeretet volt.

Édesapámról a következőket tudom elmondani: soha egy rossz szót nekem édesanyámról nem mondott (!) – pedig akár okot is találhatott volna rá -, soha édesanyámat nem bántalmazta (ezt édesanyám is elismerte, amikor a történteket felelevenítettem neki, „kicsit számon kértem”, és erre konkrétan rákérdeztem), és a halála után édesapámat Marika így jellemezte: „Nagyon jó ember volt.”

================================================

Felmenőim transzgenerációs mintáiról, következményekről, és lehetséges megoldási javaslatokról később írok.

Bátorítással neked is:

Tamás

Figyeld meg, és gondolkodj el azon, hogy a vállalkozói sikerhez hogyan járul hozzá a vezetővé válásod.

A vezetés jóval több annál, mint amire a legtöbb ember gondol, amikor azt a szót hallja, hogy vezető. Olvasd végig, hogy megértsd a vezetésnek egy tágabb fogalmát, és azt is, hogy miért fontos, hogy te is bőségszemléletű vezetővé válj.

Nincs bőség vezetés nélkül. Ha minden áll egy helyben, és semmi sem változik, akkor nincs szükség vezetésre. Egy leparkolt autót álló motorral, behúzott kézifékkel nem kell vezetni. Legfeljebb egy kisgyerek, aki az édesapja ölében ülve a motor hangját utánozva megpróbálja elforgatni a kormányt… Ha a vállalkozásodban és az életedben nem akarsz változtatni semmin, akkor nem kell vezetned semmit.

De ha vállalkozásodnak van egy határozott küldetése, erős és sokak számára vonzó jövőképe, az azt jelenti, hogy a változás vállalkozásod mindennapjainak része. A változások azt jelentik, hogy vállalkozásodat igyekszel eljuttatni onnan, ahol most van oda, ahová szeretnéd, hogy jusson.

Ennek érdekében a vállalkozásod vezetőjévé kell válnod.

A bőségszemléletű vezetés nem más, mint

• önmagad,
• ügyfeleid, és
• munkatársaid

vezetésének az a módja, ami számodra, szűkebb és tágabb környezeted számára is egyre nagyobb anyagi és nem anyagi bőséget teremt.

Hozzátéve, hogy mindig a nem anyagi világ irányítja az anyagi világot. Ez azt jelenti, hogy előbb teremtesz nem anyagi bőséget önmagadban és az emberi kapcsolataidban – bizalom, hitelesség, tudás, készségek, szemlélet stb. -, és abból lesz – némi fázis késéssel – az anyagi bőség, azaz pénzben kifejezett bevétel és profit.

Ez a vezetésnek az a szemlélete, amellyel nem csak az ügyfeleidnek, hanem a saját munkatársaidnak – és ezzel együtt saját magadnak is – egyre nagyobb bőséget tudsz teremteni. Mindenki nyer.

Is – is – is.

Ha adományozol is, akkor ez lesz:

Is – is – is – is.

Mindaddig, amíg csak a személyes érdekeid mozgatnak, ki másnak lenne érdeke támogatni téged? Az, hogy te több pénzt, nagyobb lakást, autót és egyebeket szeretnél magadnak, mit gondolsz, rajtad és családodon kívül kit érdekel?

Ám ha áttérsz a vezetői bőségszemléletre – amikor a jövőképed arról, hogy én áttér arra, hogy mi –, máris számíthatsz a mi tagjainak a támogatására és jóindulatára. Elvégre őket is belefoglaltad a jövőképedbe!

Ahhoz, hogy segíts nekik eljutni oda, ahová el szeretnének jutni, fontos, hogy legyél képes őket vezetni.

Vezetni önmagadat

Azt jelenti, hogy tudatos irányítójává válsz a gondolataidnak, az érzéseidnek, így annak is, amit tenni fogsz nap mint nap a vágyott jövő érdekében. A jó hír az, hogy nem vagy sem a tested, sem a gondolataid, sem az érzéseid, sem a jelenlegi tudásod, sem a jelenlegi tapasztalatod, sem a jelenlegi életkörülményeid. A testedet leszámítva, ami előbb-utóbb elkezd gyengülni és leépülni, a többin mind tudsz változtatni, azokat mind tudod gyarapítani.

Önmagad tekintetében vezetni a saját fejlődésedet kell.

Vezesd magad oda, hogy kristálytisztán tudd, lásd és érezd, hogy mit akarsz.

Vezesd magad oda, hogy egyértelmű, és erősen motiváló legyen számodra az, hogy miért akarod azt.

Vezesd magad oda, hogy legyőzd a kishitűségedet, a félelmeidet, a halogatást és az alacsony önértékelésedet.

Vezesd magad oda, hogy bőség stratégiában gondolkozz és érezz, avagy zsigereidben érezd a bőséget.

Vezesd magad oda, hogy minden megbotlásban, kudarcnak nevezett visszaesésben az Univerzum ajándékát lásd: lehetőséget a fejlődésre.

Vezesd magad oda, hogy nap mint nap éld a bőséget.

Vezesd magad oda, hogy minden emberben meglásd ugyanezt a bőséget.

Vezetni az ügyfeleidet

Vezesd az ügyfeleidet oda, hogy tudatosabbak legyenek a nehézségeikkel kapcsolatban, avagy pontosabban megfogalmazzák a problémáikat.

Vezesd az ügyfeleidet oda, hogy higgyenek a továbblépés lehetőségében.

Vezesd az ügyfeleidet oda, hogy maximálisan megbízzanak benned.

Vezesd az ügyfeleidet arra a felismerésre, hogy a te segítségeddel nekik mennyivel jobb lesz.

Vezesd az ügyfeleidet oda, hogy felismerjék: a veled való hosszú távú kapcsolat nekik milyen sokat fog hozni a konyhára.

Vezetni a munkatársaidat

Vezesd a munkatársaidat arra a felismerésre, hogy sokkal többre képesek, mint azt hiszik magukról.

Vezesd a munkatársaidat oda, hogy benned ne egy főnököt, hanem egy bőségszemléletű vezetőt lássanak.

Vezesd a munkatársaidat oda, hogy tisztán lássák az átfedést a saját céljaik és a te vállalkozásod céljai között.

Vezesd a munkatársaidat oda, hogy ők is gondolataikat és érzéseiket tudatosan irányító emberekké váljanak.

Vezesd a munkatársaidat oda, hogy ők is bőségszemléletű vezetésben gondolkodjanak – legalább a saját életük tekintetében.

“A vezetés kommunikáció az emberek értékességéről és potenciáljáról olyan módon, hogy azt meg is lássák magukban.” – Stephen Covey

Az élet négy dimenziója

Fentieken túl, a bőségszemléletű vezetés azt is figyelembe veszi, hogy az életnek négy dimenziója van.

Fizikai – testi, anyagi.

Intellektuális – a világ elménk általi észlelése és megértése.

Érzelmi – érzelmeink egyrészt üzemanyag a kitartó cselekvéshez, másrészt más emberekkel mindig érzelmi alapon tudunk kapcsolódni.

Spirituális – minden emberi életnek van egy egyedi értelme, és minden ember több, mint egy pislogó molekulahalmaz.

Mind a négy dimenzió figyelembe vétele nélkül nehéz felkarolni a mindenkiben ott rejlő bőséget.

Bőségszemléletű vezetőnek lenni azt jelenti, hogy egyre inkább úgy élsz, ahogy szeretnél, örömmel teremtesz másoknak kimagasló értéket, megéled az élet teljességét, és követendő példa vagy mások számára.

Fentiek alapján felismered: amit vezetőként te magad már most jól és eredményesen csinálsz, az is bőségszemléletű vezetés, csak még nem nevezted így.

Figyeld meg, és gondolkodj el azon, hogy a vállalkozói sikerhez hogyan járul hozzá az, hogy szabad ember vagy.

A legnagyobb hatalom, amit az élettel együtt kaptál a szabad választás hatalma. Bőséget teremtő, sikeres vállalkozást építeni csak szabadon lehet, mentális, érzelmi vagy lelki ketrecbe zárva nem.

Ha valamit mások választanak neked, az nem biztos, hogy kiváltja benned a lelkesedést. Neked kell szabadon választanod valamit, amiben nagyon hiszel, ami vonzó és lelkesítő a számodra.

Szabad akaratodnak vállalkozásodban feltétlenül érvényesülnie kell, mert csak akkor tudod lendületbe hozni. Ha az élettel kapott szabadsággal nem vagy hajlandó élni, akkor minden további elképzelésnek búcsút mondhatsz.

Dönthetsz így is, dönthetsz úgy is. Kezdd el hinni, hogy van döntési szabadságod, mert van, és eldöntheted, melyik úton indulsz el.

A sikeres vállalkozás – és vele együtt a sikeres élet –  alapja, hogy sorra olyan döntéseket hozz, amelyek a hiány–bőség skálán a bőség felé visznek. Azok a döntések visznek a bőség felé, amelyek kiváltják benned a lelkesedést, az örömöt: mindazt, ami a siker kontextusát erősíti.

A szabad választás hatalma adja a lehetőséget, hogy olyanná fejleszd vállalkozásodat, amilyenné szeretnéd. Fejleszd olyanná, amiben az ügyfeleid, a munkatársaid és te is jól jártok. Így mindenki nyer – ez a bőség lényege.

Vannak az életben körülmények, amelyeket készen kaptál, például azt, hogy milyen  társadalmi csoportba, milyen nemzetiségűként, milyen országban születtél, milyen szülők neveltek, milyen tudatossági szintű társadalomban.

De szabadon eldöntheted, hogy megállapítsd mi az, ami az adott körülmények közül téged szolgál és mi az, ami nem.

Mindazok a dolgok, tényezők és körülmények téged szolgálnak, amelyek által fejlődsz, és egyre “többé válsz” – tudásban, készségekben és hozzáállásban.

A te felelősséged döntést hozni, hogy kiszórd azt, ami nem szolgál téged, és megtartsd azt, ami a javadra válik.

Szabadnak születtél, és ma is szabad vagy, ezért leszállhatsz arról a lóról, ami a múltból hozott, hogy felszállj arra a lóra, ami a jövőbe fog elvinni. Ha a múltból jött lovon maradsz, akkor az mindig a múltba fog visszavinni.

Teljes szabadságod van abban, hogy eldöntsd:

• Milyen életet szeretnél magadnak és szeretteidnek;
• Mi legyen vállalkozásod jövőképe;
• Mi legyen a stratégia;
• Mi legyen a réspiacod;
• Milyen érzéseket akarsz magadnak a mindennapokra;
• Miben akarsz fejlődni;
• Kikkel akarsz együtt dolgozni és kikkel nem;
• Milyen termékeket és szolgáltatásokat kínálj, és mennyiért;
• Mi legyen a piac felé a fő ígéreted;
• Milyen marketing csatornákat részesítesz előnyben;
• Kinek az előadását hallgatod meg és kiét nem;
• Kinek a tréningjén veszel részt és kién nem;
• Milyen könyveket olvasol el, milyeneket nem;
• Mivel töltöd az idődet és mivel nem;
• Mire mondasz igent és mire nemet;
• Milyen vezetővé válj – megmondom: válj bőségszemléletű vezetővé!

Szabadon eldöntheted, hogy olyan tevékenységekkel foglalod el magad, amelyek neked valahol, valamikor, valamilyen formában megtérülnek.

Azon tevékenységek fognak neked valahol, valamikor és valamilyen formában megtérülni, amelyek által fejlődsz, és egyre “többé válsz” – tudásban, készségekben és hozzáállásban.

Egy ismerősöm 17 éves leánya egy középiskolai csereprogram keretében kiment az Egyesült Államokba tanulni. Megdöbbenve tapasztalta, hogy az iskolában már az érettségi előtt vannak szabadon választható tantárgyak. Ez is a szabad választás gyakorlásának a lehetőségét jelenti.

A munkavállalási lehetőségek az Európai Unión belül lényegesen szabadabbak, mint azon kívül. Az EU felismerte a munkaerő szabad áramlásának jelentőségét, mert ez a hatékonyabb munkamegosztás alapján nagyobb bőséget teremt.

Eric Berne világhírű pszichiáter szerint sok esetben, amikor megnyílik a – mentális, érzelmi vagy lelki – ketrecünk ajtaja, nem merünk kilépni rajta. Pedig a szabadság a ketrecen kívül van.

A kiemelkedő vállalkozói teljesítmények mind szabad akaratból születtek. A vágyak, a szabad akarat elfojtása, pláne a kényszer soha nem vezetett kiemelkedő teljesítményhez.

Kényszerből még senki nem épített örömteli vállalkozást. Kényszerből még soha nem született bőség, sem minőségi élet.

A szabad választás hatalmának gyakorlásából már sokkal inkább.

Ami pedig szabadságot “ad”, az semmi más, mint a felelősség.

Ebből logikusan következik, hogy elsődlegesen azt kell megtanulnod, hogyan vállalj felelősséget minden gondolatodért és minden érzésedért, hogy meg tudd tenni azt, amit meg kell tenned ahhoz, hogy létrehozd, amire vágysz.

Ez az útja annak, hogy egyre szabadabb, bőségszemléletű vezetővé válj.

Figyeld meg, és gondolkodj el azon, hogy a vállalkozói sikerhez hogyan járul hozzá a változások felkarolása.

Az egyetlen, ami a mai világban biztos, az a változás. Minden változik. Nem feltétlenül gyorsan, sokszor csak lassan. De változik. A vállalkozások világában különösen. Persze vannak példák gyors változásokra is.

Ennek ismeretében a te feladatod nem csak annyi, hogy elfogadd a változásokat, hanem az, hogy vállalkozásod érdekében felkarold őket. Mert a világ azt kéri, hogy az élet egyre több ember számára legyen egyre jobb. Ehhez egyre több megteremtett értékre van szükség, aminek a vállalkozók a bajnokai!

Külső változások

Jönnek.

Néha előreláthatóan, néha hirtelen.

Néha fel tudsz rájuk készülni, néha nem.

Minél előrelátóbb vagy, annál biztosabban képes leszel beazonosítani várható változásokat, és megbecsülni, ezek hogyan fognak téged érinteni.

Amit nem tehetsz meg a külső változásokkal szemben: tudomásul nem venni őket. Az olyan, mintha homokba dugnád a fejed. Ha vállalkozóként ellenállsz a változásnak, akkor a vállalkozásodban megteremthető bőségnek állsz ellen.

Amint a változásokat felkarolod, sőt, te magad indítod el őket, azzal együtt vállalkozásod is egyre magasabb szintre fog fejlődni.

Belső változások

A vállalkozói fejlődés változást követel a tudás, a képességek, a hozzáállás és a szokások terén. Ezeknek gyarapodniuk, bővülniük kell. Gyarapodás plusz bővülés egyenlő változás.

A benned zajló változásoknak köszönhetően fogsz egyre magasabb szintű bőséget teremteni képes vállalkozóvá válni.

Ezt olvasd el szétbontva!

Milyen vállalkozóvá fogsz válni?

Képessé.

Képessé, de mire?

Valaminek a megteremtésére.

Minek a megteremtésére képessé?

Bőség megteremtésére képessé.

Milyen bőség megteremtésére képessé?

Egyre magasabb szintű bőség megteremtésére képessé.

Egyre.

Magasabb.

Szintű.

Bőség.

Bevétel, pénz, profit.

A saját fejlődéseden keresztül fogsz bőségszemléletű vezetővé válni.

Figyeld meg, és gondolkodj el azon, hogy a vállalkozói sikerhez hogyan járul hozzá a benned is megteremthető könnyedség.

Milyen helyzetekben van benned természetes könnyedség, és milyenekben nincs? Mit tudsz tenni azért, hogy egyre több könnyedség legyen benned, miközben vállalkozásodat építed?

Hiányszemléletben erőlködsz

Nem fizikailag, hanem érzelmileg és lelkileg.

Pénz tekintetében a domináns gondolatod az, hogy „Jaj, csak biztosítani tudjam az anyagiakat”, ezért erre összpontosítasz. A fő kérdésed: “Mennyi a bevétel?”

A munkával  való  azonosulás  hiányzik,  ezért  érzelmileg  nem  kötődsz hozzá. Többnyire alacsony érzelmi töltettel végzed a munkádat, és emiatt az eredmény legfeljebb középszerű.

Az alacsony érzelmi töltet, a fejlődés és az életcélok hiánya, a kedvetlenség erőlködéshez vezet. Ez az, amikor „erőt kell venned magadon”, hogy dolgozz, hogy rávedd magad, hogy „tedd a dolgodat”, miközben valami másra vágysz. Amikor kedved van valamihez, de mást „kell” csinálnod, az valamilyen szinten mindig erőlködés.

Erőlködik az a vezető, aki dominánsan autokratikus, utasításos módon bánik a beosztottaival, és főleg anyagiakkal próbálja őket motiválni.

Erőlködik az az értékesítő, aki nem készült fel jól egy tárgyalásra, és árengedménnyel  próbálja  döntésre  bírni a vevőt. Akkor is erőlködik, amikor mondja, mondja, és csak mondja a magáét, anélkül, hogy a potenciális vevő igényeit kiderítené.

Erőlködik az a projektvezető is, aki nem végezte el a projekt alapos tervezését, és végül kicsúszik a határidőből.

Erőlködik az a munkatárs is, akinek alacsony az önértékelése, és mindenáron azon igyekszik, hogy kiváltsa mások dicséretét.  (Pályakezdő fiatalként néha én is csináltam ezt.)

Az erőlködés jó részben annak a jele, hogy az illető nem a valós potenciálján él és dolgozik.

Fiatal, pályakezdő koromban tartottam egyszer egy előadást. A tartalmat nagyon a magaménak éreztem, de hallgatóság elé kiállni, hát az akkor még nem ment túl könnyen. A végén odajött egy kollégám, és azt mondta: „Jó, jó, Tamás, ez mind szép és jó, de minek kell annyira kiabálni?”

Akkoriban nem volt még szinte semmi gyakorlatom előadások tartásában, és tele voltam kétségekkel is, hogy vajon hogyan hatok mások előtt. Az volt az érzésem, hogy „ez nem elég jó”, és ezt tudattalanul túl erős hanggal próbáltam kompenzálni. Erőlködtem.

Bőségszemléletben azonosulsz a vállalkozásoddal

Szereted amit csinálsz, többnyire van kedved hozzá. Ezért könnyedén teszed a dolgodat.

Van személyes jövőképed, magas az életeddel, a vállalkozásoddal kapcsolatos érzelmi tölteted. Így nagyon sok mindent könnyű megtenned. Könnyű nekifognod, könnyű hibákat elkövetned, és belőlük tanulnod.

Könnyű változtatnod, és könnyű kitartanod.

Könnyű fejlődnöd.

Könnyű továbblépned, és több bevételt elérned.

Vezetőként humánusan bánsz az embereiddel, így serkented őket nagyobb teljesítményre, sikerrel.

Értékesítőként jól felkészülsz minden tárgyalásra. Mielőtt a saját termékedről vagy szolgáltatásodról beszélnél, beszélteted a potenciális vevőt. Nyitott kérdésekkel deríted ki, hogy mik az ő valós igényei.

Felépíted a termékedet vagy szolgáltatásodat a vevő fejében, hogy a vevő még véletlenül se kételkedjen az árban. Ezért nem érzed, hogy neked árengedményt kellene adnod.

Projektvezetőként jól működő tervet készítesz, ami szinte önmagát valósítja meg.

Mindennapjaid teendői számodra annyira természetesek, hogy semmi szükséged dicséretre vagy elismerésre. Az önmagadnak adott dicséret nem más, mint a jól végzett munka öröme.

A lelki-érzelmi könnyedség kiváló alapot ad a kiemelkedő teljesítményhez. Amikor egy új projektet indítasz, arra jól felkészülsz, majd sikerre viszed.

Mindig arra törekszel, hogy a maximumot hozd ki magadból, ezért a valós potenciálodhoz nagyon közeli teljesítményt nyújtasz.

A kiemelkedő teljesítmények könnyedén születnek

A kiemelkedő teljesítmények nem erőlködésből és nem erőltetésből születnek, hanem épp ellenkezőleg: a cselekvést belső vágyak inspirálják.

Itt is a többet ésszel, mint erővel elve érvényesül. De mondhatnám azt is, hogy többet lélekkel és érzelmekkel, mint fejjel és gondolatokkal.

Amikor érzelmileg vagy lelkileg erőlteted magad, akkor az agyi ereid összehúzódnak, kevesebb oxigén jut az agyadba, ezért kisebb teljesítményre vagy képes.

Erőlködésből legfeljebb középszerű teljesítmény születhet. A könnyed – laza, rugalmas – állapot fontos ahhoz, hogy optimálisan működj.

Változásra, így növekedésre képtelen vállalkozók sokasága erőlködik: mert több bevételt szeretne, de az nem jön; mert nem érzi jól magát; mert nem bontja le a belső akadályait; mert ragaszkodik a téves énképéhez; mert sehol nem tanítják, hogyan valósítsa meg az álmait.

Számtalan, a mindennapi életből származó példa igazolja: ahhoz, hogy valami kiemelkedően hatékony módon megvalósuljon, természetességre, könnyedségre van szükség. A kiemelkedő teljesítmény pont erről szól.

Minél inkább erőlteted, annál kevésbé megy.

Bizonyára előfordult már veled, hogy egy régi, sokat használt zárban a kulcsot csak nehezen tudtad elfordítani. Amikor nem tudod átfordítani, megpróbálhatod erőltetve. Ezzel azt kockáztatod, hogy a kulcs beletörik a zárba. Könnyed mozdulatokkal megpróbálhatod úgy irányítani a kulcsot, hogy az  mégis átforduljon. De a legjobb szétszedni a zárat, megtisztítani, megjavítani, megolajozni, és utána könnyen fordul majd a kulcs. A kulcs könnyed átfordításához éppen ez hiányzott: a javítás, a tisztítás és az olaj.

Amikor Archimédesz törvényét tanultuk a középiskolában, a fizika tanárunk rámutatott, hogy ha nem tudsz úszni, és egy csónakból beesel a vízbe, az a legrosszabb, ha elkezdesz kapálózni és csapkodni, hogy a felszínen maradj, mert így biztos, hogy alámerülsz. Ám ha lassú mozdulatokkal evickélve, nyugodtan  felfekszel a víz színére, biztosítva, hogy az arcod kint maradjon a vízből, nem fogsz elsüllyedni, és így erőlködés nélkül tudsz majd venni levegőt.

A víz felszínén maradás feltétele: Archimédesz törvényének ismeretében az a döntés, hogy nyugodt maradsz, tested nagy részét víz alatt tartod, és csak az arcodat emeled ki (a tarkód is legyen a vízben, még a füled is).

Amikor egy nagyvárosban a villamos behúz a megállóba, ahol sokan várnak, rengetegen tömörülnek az ajtók előtt, abbéli igyekezetükben, hogy jaj, nehogy az orruk előtt csukódjon be az ajtó, és lemaradjanak a villamosról. De minél nagyobb a tömeg az ajtók előtt, annál nehezebben tudnak leszállni a villamossal érkezők, és annál nehezebb lesz felszállni.

A sportból is számtalan példa hozható.

Bizonyára megfigyelted, hogy egy ökölvívó a ringben nem megfeszített izmokkal, görcsösen áll az ellenfél előtt, hanem lazán, rugalmasan mozog. A megfelelő pillanatot várja, amikor vagy elmozdul az ellenfél ütése elől, vagy ő maga indít egy ütést az ellenfél felé, miközben maximálisan figyeli őt,  annak minden apró mozdulatát. Izmai akkor tudnak gyorsan, hatékonyan reagálni, ha lazák. Merev izomzattal a reakció lassú.

Láttál már görcsösen játszó zongoraművészt? Nem hiszem. Szépen zenélni bármilyen hangszeren csak úgy lehet, hogy teljes összhang van az ember, a darab és a hangszer között. A művész eggyé válik a darabbal, amit játszik, és minden hang tökéletesen illeszkedik a többihez. Az eredmény: gyönyörű, élvezetes zenei élmény. Erőlködésnek helye nincs. Olyan elmeállapot ez, amikor a negatív gondolatok háttérbe szorulnak, és a művész teljes mentális kapacitásával egyetlen tevékenységre irányítja a figyelmét.

Érzelmi-lelki könnyedség a vállalkozásodban

Gondolj most egy pillanatig a munkádra. Arra az állapotra, ami reggel munkára készülődve, sokszor munka közben, majd a nap végén jellemez téged. Lelkes  vagy?  Tele  vagy  pozitív  gondolatokkal? Izgalmasnak  tartod, amit csinálsz? Mennyire élvezed a megbeszéléseket? Hogy érzed magad, amikor hív egy ügyfeled? Az aznapi sikerélményektől lelkileg-érzelmileg a nap végén fel vagy-e töltődve?

Ha válaszod az, hogy nem, akkor tudd, hogy a nap során nem nyújtasz maximális teljesítményt, legfeljebb középszerűt. Ez pedig azt jelenti, hogy éppenséggel nem haladsz az álmaid felé, inkább egy helyben topogsz. Még akkor is, ha „jól” elvégzed a munkádat.

Középszerű teljesítménnyel vállalkozást nagyobbra fejleszteni nem lehet.

A kiemelkedő vállalkozói teljesítményhez szükséges érzelmi-lelki könnyedségben nincs helye sem unalomnak, sem szorongásnak, sem fásultságnak, sem félelemnek.  Figyelem, érzelmi-lelki könnyedségről beszélek. A félelem érzelmi-lelki terhet jelent. Abból nem lesz könnyedség. A félelem legyőzéséből egy idő után már igen.

A kiemelkedő vállalkozói teljesítményhez lelkesedésre, önbizalomra és arra a tudatos döntésre van szükség, hogy félelmed ellenére is cselekedni fogsz.

A félelem ellenére való cselekvés elsőrendű haszna az, hogy kitágul a komfortzónád. Ez azt jelenti, hogy a félelem elmúlt. A komfortzónád folyamatos növelése révén egyre inkább képessé válsz olyan dolgokat megtenni, amelyek közelíteni fognak az álmaidhoz, de amely dolgokat vállalkozók sokasága soha  meg  nem  tenne.

Annak  ellenére,  hogy  törvényes,  etikus és morálisan elfogadható dolgokról van szó, egyszerűen azért nem teszi meg a legtöbb vállalkozó, mert fél, és még nem tudja  kezelni a gátló érzelmeit.

Sok vállalkozó azért nem képes növekedési pályára állni, mert a saját életéhez való viszonyában a hiányszemlélet dominál. Azt hiszi, hogy ez az élet, nekem ez a sors jutott, ezt kell szeretnem.

Pedig dehogyis.

Ha nem vagy lelkes a vállalkozásod és annak jövője iránt, akkor az égvilágon semmi sem indokolja (még a jelenlegi bevételeid sem), hogy azt ugyanúgy, ahogy most csinálod, tovább csináld. Ha abból, amit teszel, nem az álmaidat valósítod meg, akkor onnan tovább kell lépned.

El kell juttatnod magad oda, hogy a vállalkozásodban hosszú távon akarj, és legyél is képes maximális teljesítményt nyújtani.

El kell juttatnod magad oda, hogy lelkesedéssel és könnyedén tedd azt, amit teszel.

El kell juttatnod magad oda, hogy akarj nagyban gondolkodni, és akarj vezetővé válni mások és önmagad hasznára.

Erre csak akkor leszel képes, ha folyamatosan dolgozol a belső korlátaid lebontásán.

Miután képes leszel fenntartani magadban a nagyon pozitív érzelmi-lelki töltetet, sokkal többet fogsz tenni a vállalkozásodért. Ekkor leszel képes arra, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtva, könnyedén hozd lendületbe a vállalkozásodat.

„Ne azt kérdezd, hogy mire van szüksége a világnak; kérdezd azt, hogy mitől fogsz életre kelni? Aztán tedd azt. Mert a világnak olyan emberekre van szüksége, akik életre keltek.”

– Howard Thurman

Figyeld meg, és gondolkodj el azon, hogy a vállalkozói sikerhez hogyan járul hozzá a másokkal való együttműködés.

Gondolkozz el azon, hogy a múltban milyen együttműködéseket alakítottál ki másokkal, és milyen hasznod volt belőlük. Tedd meg ugyanezt a jelen helyzetedre is.

Vállalkozás a függetlenség útja?

Dolgoztál valamikor te is alkalmazottként, egy munkahelyen? Volt-e olyan, hogy úgy gondoltál egy vállalkozásra, mint a függetlenség megteremtésének lehetőségére? És miután megteremtetted a vállalkozásodat, mi volt ezzel kapcsolatban a tapasztalatod?

Vizsgáljuk meg mi az, hogy függetlenség? Tényleg arra vágyunk? És vajon mennyire igaz, hogy vállalkozóként az ember független?

Fiatal pályakezdőként elsősorban kapni szeretnél. „Beállsz dolgozni”, mert kell a fizetés (lehet, hogy te már nagyon korán elkezdtél vállalkozni, de sokan vagyunk – én is -, akik csak később kezdtünk vállalkozni). Elkezdsz adni, mert másképp nem lesz fizetés. Ami az iskolarendszert követően ilyenkor nagyon meredek fejlődési pálya – nekem az volt -, az, hogy megtanulsz csapatban dolgozni, másokkal együttműködni (az iskolarendszer ezt nemcsak, hogy nem támogatta, de egyenesen büntette).  A munkahelyeden rádöbbensz, hogy együtt, közösen – csapatban – sokkal többet el lehet érni, mint egyedül. Ugyanakkor a munkád tárgyát, és annak sok részletét továbbra is a munkáltatód határozza meg, és ebben az értelemben függőségi viszonyban vagy vele.

Annak függvényében, hogy mennyire szereted a munkádat, mennyire tudsz azonosulni vele, és, hogy mennyire tudsz tényleg együttműködni másokkal, többé-kevésbé vágyhatsz valamilyen szabadságra vagy függetlenségre.

Elsősorban talán azért, hogy te határozhasd meg a munkád tárgyát. Ez különösen akkor fontos, ha van egy olyan terület, ami számodra olyan fontos, amiben olyan erős szenvedéllyel hiszel, és ami folyamatosan vonz, hogy azon a területen dolgozva szeretnél “megélni”. Ettől magasabb szinten ezen a területen szeretnél másokat szolgálni.

Szintén a függetlenség vágyát erősítheti az is, ha az adott területen vannak eredeti ötleteid, amikkel kapcsolatban érzed, hogy azokat ki kell adnod magadból, amikkel kapcsolatban sejted, hogy egy pénzzé tehető kínálatot is ki tudsz fejleszteni belőle.

Így értelemszerűen adódik, hogy előbb-utóbb vállalkozást indíts, amiben megélheted ezt a vágyadat, és a munkád tárgya tekintetében a függetlenséget.

Megvan tehát a függetlenség: szabadon, mindenkitől függetlenül választhatod meg a munkád tárgyát, és örömödet leled abban, hogy azt csinálhatod, amit nagyon szeretsz, és amiben nagyon hiszel.

Ugyanakkor azt is megtapasztalod, hogy a vállalkozásod építése közben folyamatosan együtt kell működni másokkal. Könyvelő, ügyvéd, marketinges, programozók és a sort hosszan sorolhatnám. Mert egyedül nem megy. Ha jól csinálod, és vállalkozásodban egyedül dolgozva sikerül növekedést elérni, előbb-utóbb a munkádba kényszerülsz másokat is bevonni. Felmerül a munkatársak felvételének a gondolata. Újabb emberek, akikkel szintén együtt kell működni. Mégpedig vezetőként.

Ebben a tekintetben függsz másoktól: függsz mindazoktól, akiktől te valami fontosat kapsz. Ugyanakkor ők is függnek tőled, mert ők is kapnak tőled valamit cserébe azért, amit ők adnak neked.

És máris ott vagy az emberi kapcsolatok legmagasabb szintjén, az együttműködésre épített kölcsönös függőség szintjén.

Az együttműködésre épített emberi kapcsolatokban én is gazdagítalak téged, te is engem. Az együttműködésből mindketten nyerünk. Egy meg egy több mint kettő.

Még egyszer: ez nem függetlenség. Ez kölcsönös függőség. Az emberi kapcsolatok legmagasabb szintje.

Együttműködés a gazdaságban

Egy jól működő közösség tagjai kölcsönösen és véget nem érően adnak egymásnak.

A pék megsüti a kenyeret, amiből a buszsofőr és a családja eszik.

A buszsofőr vezeti a buszt, amellyel a banki hitelügyintéző reggel bemegy a munkahelyére.

A banki hitelügyintéző segít a pékséget üzemeltető vállalkozónak hitelt felvenni.

Ez a vállalkozó a hitelből munkahelyteremtő fejlesztésekbe kezd, így újabb pékeknek tud munkát adni, és még több embert tud majd kiszolgálni pékáruval.

A gazdaságban számtalan ilyen kölcsönös függőségi ciklust figyelhetünk meg, amelyek emberek sokaságát szolgálják, és egyre nagyobb bőséget hoznak létre.

Mindenki ad, és mindenki kap is.

Ha megfigyeled amit fent leírtam, az nem más, mint a megteremtett érték áramlása.

Vállalkozóként azok lesznek sikeresebbek, akik a vállalkozásuk (és saját életük) érdekében kialakítják a számukra megfelelő kölcsönös függőségi viszonyokat a környezetükkel. Azok, akik egyszerre adnak és kapnak is, egyre magasabb szinten. Akik úgy akarnak gazdagodni, hogy azzal másokat is gazdagítanak.

Először nem anyagiakban (bizalom, hitelesség, figyelem, szakértelem, tudás stb.) aminek később eredménye lesz az anyagiakban történő gazdagodás is – mindkét félnek.

Azoknak, akik  csak egy  irányban  működő függőségi  viszonyt  tartanak  fenn („adjanak  nekem”  –  ilyen-olyan  támogatásokat,  pénz  formájában),  csak nagyon kevés jut. Szintén kevés jut azoknak, akik folyamatosan a függetlenségre törekednek.

Vannak vállalkozók, akik (főleg induláskor) az individualizmus mítoszában hisznek. Azt hiszik, hogy ők egyedül, mások segítsége nélkül mindent el tudnak érni. Mint amikor az akciófilmek hősei magányos farkasként minden akadállyal megküzdenek, és egyedül mindent elérnek.

Ám ők is megtapasztalják, hogy a valóságban ez nincs így. A kényszer – napi 12-14 óra munka, hétvégén is – rá fogja vinni őket, hogy tanuljanak meg másokkal együttműködni, a munkatársaiknak delegálni.

A kiemelkedő teljesítmény mögött mindig csapatmunka van. Ha egy nagyobb szervezetet irányítasz, akkor ott állnak melletted a téged segítő munkatársak: a  személyi asszisztensed, a humánerőforrás-vezetőd, a pénzügyi vezetőd, a funkcionális divíziók vezetői és mások.

Egy  kiemelkedő  eredményeket  elért  sportolónál  sem  elég  a  tehetség. Szükség  van  a  gyakorlásra,  a  technikákra  és  a  fizikai  kondícióra,  de másokkal való együttműködés – csapatmunka – nélkül nem fog egyre több versenyen kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Az edzővel, a szponzorokkal, a  családtagokkal, és ki tudja még hány – a céljai elérésében őt segítő – emberrel kell együttműködnie ahhoz, hogy a jó eredmények megszülethessenek.

Az együttműködés egyéni vállalkozóként – alád rendelt munkatársak nélkül – is fontos: a beszállítókkal, igénybe vett tanácsadókkal neked is meg kell tanulnod együttműködni – és miután ezt megtanultad, rendkívül hálás leszel nekik azért a sok teherért, amit ők levesznek a válladról.

Vállalkozásod sikeréhez a kölcsönös függőségben létrejövő emberi interakciók megléte elengedhetetlen feltétel.

Eleged van már abból, hogy minden problémával egyedül kell megküzdened?

Eleged van már abból, hogy ha adódik egy kérdés, nem tudod kihez fordulj?

Eleged van már a vállalkozói magányodból?

Szeretnéd, hogy hétről hétre költséghatékonyan és gyorsan meg tudd oldani a problémák nagy többségét?

Ha igen, akkor nézd meg, mit nyerhetsz egy Mastermind csoportom tagjaként – ehhez kattints az alábbi linkre:

Sikertervezés mastermind csoport >>

Nézd meg a videót, figyelmesen olvasd végig, és töltsd le, majd olvasd el mindkét szabályzatot.

Egyedül. Ne!

Legyenek. Támogató. Társaid.

Vállalkozásod fejlődjön gyorsabban.

Kapj értékes visszajelzéseket.

Hozd meg gyorsabban a döntéseket.

Meríts egy Mastermind csoport közös energiájából.

A dagály minden hajót egyszerre emel fel.

27 különféle hasznod lehet a részvételből – kattints a linkre, olvasd végig, nézd meg a videót is:

Sikertervezés mastermind csoport >>

Figyeld meg, és gondolkodj el azon, hogy a vállalkozói sikerhez hogyan járul hozzá az egyediség.

Gondolkozz el azon, hogy számodra milyen élmény és mekkora értéket képvisel egy általános, “tömegtermelt” terméket használni, szemben egy olyannak a használata, amit maximálisan a te igényeid szerint fejlesztettek és gyártottak.

Stratégia

Nem az a kihívás, hogy vállalkozásod a legnagyobb legyen. Nem is az, hogy a leggyorsabb. Nem is az, hogy a leg…valamilyenebb.

Hanem az, hogy vállalkozásod határozottan megkülönböztethető legyen a versenytársaktól.

Más szóval az, hogy egyedi legyen.

Ez a stratégia lényege.

Úgy érdemes kiválasztanod a célpiacodat, és a nekik kínált megoldásokat, hogy abban – amennyire csak lehet – egyedi lehess.

Utánzás, klón – nem versenyelőny.

Egyediség – versenyelőny.

Nem kell mindenben egyedinek lenni. Bőven elég egyedinek lenni egy valamiben, amit a célpiacod nagyra értékel, és sehol máshol nem kapja meg.

Az egyediség az tulajdonképpen egy adott jellemzőre értett monopolhelyzet.

Úgy kell érteni, hogy amikor vállalkozásod a piacon egyedüliként kínál valamit – terméket, minőséget, ügyfélszolgálatot stb., vagy ezeknek akár csak egy jellemzőjét – , amit a piac nagyra értékel, és amiről a piac tudja, hogy azt csak nálad kaphatja meg, na az az igazi versenyelőny.

Ezzel szemben az iskolarendszer mire tanít? Arra, hogy ne lógj ki a sorból. Arra, hogy legyél szürke egér. Arra, hogy te is legyél “tömegtermék”. Figyeld meg, mennyire bennünk van ez a “kényszer”, hogy legyünk olyanok mint a többiek. Nehogy kitűnjünk valamiben!

Aki vállalkozóként ezt követi, az megmarad “egynek a sok közül”, és gyilkos árversenyre kényszerül.

Csakhogy senki nem erre született! Pont arra születtünk, és arra is van szükség, hogy kitűnjünk.

Miben van a legjobb esélyünk kitűnni? Abban, amiben a legerősebbek vagyunk.

Természetesen nem arról van szó, hogy vállalkozásod mindenben radikálisan egyedi és új dolgokat mutasson fel. De minél több a piac által értékelt egyedi tényező a vállalkozásodban, annál erősebb a versenyhelyzeted.

Az is rendben van, ha másolsz. Na, nem jogtalanul. Lopni nem ér!

De mintákat, koncepciókat, folyamatokat, eljárásokat – gyakran más iparágakból -, átvehetsz másoktól. (Feltéve, hogy nincsenek levédve.)

Lehet, hogy egy más iparágból ellesett módszerrel leszel egyedi a saját iparágadban.

Cégvezetőként a lényeg, hogy legyél nagyon nyitott az újdonságokra, hogy a többiek előtt kiaknázhasd a lehetőségeket arra, hogy újabb egyediséget alkoss a vállalkozásodban.

Apropó: mesterséges intelligencia (ChatGPT és társai). Az írás pillanatában (2023.július) már nagyon terjed, én is tanul(gat)om. Te hol tartasz az alkalmazásával? Milyen területeken alkalmazod? Írd meg itt lent, a hozzászólásokban!

Vállalkozásod egyedisége és a te egyediséged

Az oktatási rendszer arra programozott minket, hogy egy meglévő rendszer kis fogaskereke legyünk. Minél inkább el tudtál távolodni ettől a gondolattól, annál könnyebb valamiben egyedinek lenned.

Az, hogy “meglévő rendszer” azt feltételezi, hogy vannak előre kitaposott ösvények. Amikor egy ilyen ösvényen indulsz el, könnyű haladnod, mert az ösvény már ki van taposva. Viszont már sokan lehetnek előtted, így nagyon egyedinek senki sem fog tartani.

Ha egyedi szeretnél lenni – valamiben, bármiben! -, akkor be kell (néha) vállalnod azt is, hogy nem kitaposott ösvényen indulsz el, hanem elkezdesz magadnak kitaposni egy ösvényt a bozótban. Ennek persze ára is van: lassan fogsz haladni, több (utólag fölöslegesnek bizonyult) kanyart fogsz tenni, nem is látod biztosan, hogy merre haladsz, és bár lehet nálad bozótvágó kés, a sok inda lábadon és karodon össze fog karcolni. És amikor elkezd derengeni valamilyen “siker”, amit meglovagolsz és amit elkezdesz kamatoztatni, a hasznod sokszoros lesz.

Az egyediség vezetői tulajdonság. Mindig másokat utánozva nem leszel sem vezető, sem egyedi.

Vállalkozásod még nagyobb sikeréhez elengedhetetlen, hogy észrevedd: egyedinek születtél.

A te személyes egyediséged a legfontosabb forrása annak, hogy vállalkozásodban is minél több egyedi tényezőt tudj létrehozni.

Figyeld meg, és gondolkodj el azon, hogy a vállalkozói siker hogyan függ össze azzal, hogy képes legyél élvezni vállalkozásod építését.

Ez a képességed szorosan összefügg a pozitív érzelmekkel.

Ha nem élvezed a valahová tartó utat, akkor azt sem fogod élvezni, amikor célba értél

Hiányszemléletben azt gondolod, hogy majd akkor fogod élvezni az életet, amikor már elértél valamilyen célt.

Mivel ilyenkor nem élvezed magát a folyamatot, ezért vársz valamire, hogy végre megengedhesd magadnak az élvezetet.

Majd, amikor kétszer ennyi bevételem lesz.

Majd, amikor megtaláltam a megfelelő munkatársat.

Majd, amikor elég pénzt ki tudtam venni a vállalkozásból.

Majd, amikor nélkülem is működik a vállalkozás.

Majd.

Az élvezet, a boldogság ki van tolva a jövőbe.

Ez a gondolat markánsan megjelent az ipari kor gondolkodásában: tanulsz, felkészülsz az életre, aztán “dolgozol”, hogy megteremtsd életed anyagi bázisát. Majd nyugdíjas éveidben élvezed a “munkád” hosszú távú gyümölcsét.

A munka élvezetéről nem sok szó esik.

Ezért sokan még mindig élvezet nélkül építik a saját vállalkozásukat.

Az ilyen vállalkozó, ha nagy nehezen behoz egy új ügyfelet a vállalkozásába, hirtelen fellelkesül, de a lelkesedés pár napnál nem tart tovább.

Utána újból visszaáll az eredeti állapot: élvezet nélküli hajtás napról napra, arra várva, hogy valaki vagy valami „odakintről” megdobja a lelkesedést.

Hiányszemléletben az van, hogy “amíg élek, veszíthetek”. Ennek következménye a félelem, az erőlködés, a lehetségeshez képest messze kisebb teljesítmény.

Az élvezet forrásai

Bőségszemléletben nap mint nap élvezed a megvalósítás folyamatát. Ez  abból adódik, hogy

magas szintű áramlást tartasz fenn a forrás és a külvilág között,

képes vagy tudatosan irányítani az érzéseidet,

ezért örömmel és könnyedén tudsz adni,

miközben fogadni is tudsz (csere, ugyebár).

Így könnyebb fejlődni, és könnyebb sikerélményekhez jutni.

A fejlődésed magas szinten biztosított. Minden alkalommal, amikor készségeid újabb, elért szintjét tapasztalod meg, az élvezet maximumon van.

Nőtt az autonómiád, nőtt a szabadságod.

Mivel  élvezed  amit  teszel,  sokkal  többet  mozgósítasz  a  tudásodból, a képességeidből és az ötleteidből, így aztán gyorsabban is hozol létre bármit.

Képes vagy olyan dolgokat is megvalósítani, amilyeneket a folyamatot élvezni képtelen ember nem képes.

Kevesen tudják, de kutatások kimutatták, hogy a teljesítmény akkor a legnagyobb, amikor biztosítva van a munka élvezhetősége és a fejlődés lehetősége is: