Miért iratkozott le egyik olvasóm?

Ezzel kapcsolatos levelet kaptam egy volt olvasómtól, engedélyével név nélkül adom közre a levelét, és az én válaszomat:

“Kedves Tamás!

Köszönöm eddigi leveleidet, de úgy érzem, nem tudok belőle profitálni. Próbáltam én üzlettel foglalkozni, az elmúlt években egyszer, még egy előadásodon is voltam, de azt sem tudtam átültetni a mindennapjaimba. Tudom, hogy ez az én hibám, de már nem is akarok ebbe energiát fektetni.

Azt hiszem rájöttem, hogy nekem miért nem működtek ezek a dolgok. Mert számomra így jó ahogy van, és ebből az következik, hogy nem voltam eléggé motivált.

Heti öt napot edzek: futás, úszás, bringa és némi súlyzós gyakorlat. Tanulok és időnként fellépek (énekelek). Nem muszáj, mert van egy forrásom, és abból is elvagyok. Ugyan nem ugrálhatok, de a rezsim, kajám, bérletem, sportkártyám megvan, és még marad egy kevés. Ez talán nem sok, de ha kell valami plusz, akkor elvállalok egy-egy fellépést. Ja és minden évben teszek egy-két olyan kalandot ami építi a lelkem is.

2015-ben síeltem életemben először és imádtam, szintén ekkor vezettem először egy két személyes cessna repülőt, ugyan nem önállóan, ott volt az oktató is, de így is egy csoda volt. 2016-ban kezdtem lovagolni és íjászkodni, valamint voltam egy hetet kovácstáborban. Az egyik mester azt mondta: Nem hiszem el, hogy harminc éve kornyikálsz, sosem álltál üllő mögött, és öt nap múlva ilyet készítesz! 

Tudod azért ez jólesett.

Idén túlélő táborba megyek, meg sikló-ernyőzni, ha az Isten is úgy akarja. 

Nem akarom én a világot megváltani. Nekem az is elég, hogy jól érzem magam a bőrömben, amit kevesen mondhatnak el magukról.

Boldog új esztendőt kívánok neked, és a továbbiakban minden jót!

Üdv:

N.”

A válaszom:

“Kedves N.!

Először is: BUÉK!

Másodszor is: az, hogy „jól érzem magam a bőrömben”, a legnagyobb eredmény (és ajándék, egyben)!

Ennél több mi kell? Szerintem minden ember folyamatosan erre törekszik, bár sokan nem tudnak róla.

Ennyi szabadidős tevékenység mellett nem is csodálom, hogy jól érzed magad a bőrödben: csupa endorfin és szerotonin a szervezeted (pozitív érzelmekért felelős vegyi „koktélok” az emberi szervezetben).

Megj.: a siklóernyőzéssel én is nagyon „szemezek”…

Ne is akard a világot megváltani, CSAK magadat váltsd meg. Ha megtetted, életfeladatodat teljesítetted.

Szerény véleményem szerint.

Nagyon köszönöm, hogy megírtad!

Kérdés: a leveledet NEVED NÉLKÜL közzétehetem-e, mint blog bejegyzést, és kiküldhetem-e a linket az olvasóimnak?

Az lenne a címe, hogy „Miért iratkozott le egyik olvasóm?”

Ha igen, azt megköszönöm, ha nem, akkor is örülök, hogy eddig is velem tartottál, és további sok sikert kívánok neked!

Üdv,

Tamás”

Az ő válasza:

“Kedves Tamás!

Köszönöm baráti hangvételű leveledet azok után, hogy most iratkoztam le.

Természetesen, név nélkül megoszthatod. Sőt megtisztelsz, hogy méltónak találod rá.

Egyetlen mondatoddal vitatkoznék csupán, “Ha megtetted, életfeladatodat teljesítetted.”.

Engedelmeddel, Ádám szavaival válaszolnék,

     “A cél halál, az élet küzdelem,

      S az ember célja e küzdés maga.”

s nekem még sok küzdeni valóm van. Remélem, az egyiken még összefutunk, talán épp a siklóernyőzésen.

Egyik ilyen célom, hogy egy Dél-Amerikai turné után, a földrész alsó csücskéből, egy kirándulóhajóval átmenjek az Antarktiszra. Imádok utazni, és bár munkámból kifolyólag, hál’ Istennek rengeteget utaztam, e két hely még hátra van.

Sok sikert kívánok én is!

Üdv: N.”