Mindig megdöbbenek, amikor azt tapasztalom, hogy valaki egy más személyt nevez felelősnek az ő érzéseiért.

Persze, valaki mond vagy tesz valamit – és mi arra reagálunk. Attól, amit az illető mondott vagy tett, mi érezzük magunkat valahogy. Egyesek szerint ennek az érzésnek a felelőse az az ember, aki valami olyant tett vagy mondott, ami bennünk érzéseket váltott ki.

Egyesek szerint.

Ha szeretnél jobb vezetővé válni – és ezzel együtt szeretnél több sikert elérni -, akkor erősen ajánlom, hogy életed hátralevő részére valld, és vállald, hogy az érzéseidért egyesegyedül csak te, és senki más, csak te vagy felelős.

Akkor is te vagy felelős a saját érzéseidért, ha azt tapasztalod, hogy olyan valamitől érzed magad rosszul, amit egy másik ember mondott vagy tett.

Egy megrendelőd nem utalta át időben a pénzt, miután te becsülettel leszállítottad neki a terméket? Ettől rosszul, netán becsapva érzed magad? Ezért az érzésedért nem ő, hanem te vagy a felelős.

Egy munkatársad megígérte, hogy valamit határidőre elkészít, és a határidő napján tudod meg, hogy az elkészítéshez kell még legalább két hét? Dühös vagy – és ezért az érzésért nem a munkatársad, hanem te vagy felelős.

Mész valahová az autóddal, egy másik autós hirtelen eléd vág, és csak egy villámgyors manőverrel tudod elkerülni az ütközést? Ettől felszökik a pulzusod, és kiüt rajtad a veríték? Közben dühödben átkokat szórnál a másik autósra? Az érzésért, ami most benned van, te vagy a felelős, nem a másik autós.

Szeretnél mindig nagyon erős lenni?

Ha igen, akkor mindig vállald a felelősséget az érzéseidért.

Ha nem vállalod, és valaki mást tartasz felelősnek a te érzéseidért, az azt jelenti, hogy kiadod a kezedből a hatalmat, és az érzéseidet kiszolgáltatod mások kénye-kedvének.

Ezért mások téged mint egy marionett bábut rángatnak, kényük-kedvük szerint. És, ha nekik úgy tetszik, bármikor elérik nálad, hogy elveszítsd a nyugalmadat, és csökkenjen racionális döntéshozatali képességed.

Ugye nem ezt akarod?

Ugye azt akarod, hogy mindig erős, és racionálisan céltudatos legyél?

Ugye azt akarod, hogy az érzéseidet mindig te határozd meg magadnak?

Ha ezt akarod, akkor soha ne állítsd, hogy valaki miatt érzed magad rosszul.

Úgy gondolod, a tapasztalat ennek ellent mond?

Hiszen néha mindenki tapasztalja, hogy valamitől, amit egy másik ember tesz vagy mond, attól ő elveszíti a nyugalmát.

Igen, ezt tapasztaljuk. Te is, én is.

De amiért a másik ember a felelős, az csak

• az, amit ő gondol,
• az, amit ő érez, és
• az, amit ő cselekszik.

Semmi másért.

És amiért te vagy felelős, az szintén csak

• az, amit te gondolsz,
• amit te érzel, és
• amit te cselekszel.

Semmi másért.

Még mindig nem egyértelmű?

Akkor vegyük sorra, mi minden történik egy képzeletbeli főhőssel, akit hívjunk mondjuk Lacinak. Laci három különböző helyzetben is “kibillen” a nyugalmából, és rosszul érzi magát.

1. helyzet

Laci reggel készülődik, hogy elinduljon az irodájába. Reggel 8-ra egy fontos leendő partner érkezik, hogy egy Lacinak nagyon fontos üzleti lehetőségről tárgyaljanak. Ez a lehetőség Laci cégének nagyon nagy bevétel növekedést hozhat. Laci majdnem az egész hétvégét az üzleti lehetőség feltérképezésével, a részletek összegyűjtésével töltötte. Úton az irodába egy másik, figyelmetlen autós nekiütközik Laci autójának. Személyi sérülés nem történik, de muszáj félrehúzni és kiszállni – és Laci már tudja, hogy esélye sincs 8-ra beérni. Hirtelen nagyon ideges lesz, mert elkapja a félelem, hogy ezzel a nagyon jó üzleti lehetőség is ugorhat. Mert mi van, ha a partner nem megértő?

Ki a felelős Laci idegességéért? Ő, vagy a másik autós, aki a balesetet okozta?

Netán a partner, aki ott lesz 8-kor, de várakozni kényszerül?

2. helyzet

Laci jó nagy késéssel leparkol az utcában, ahol van az irodája, és az autóból kiszállva egyből egy kutyagumiba lép. Egy nagy termetű kutya lehetett a “tettes”, mert jelentős mennyiségű massza éktelenkedik a cipőjének nem csak a talpán, de még az oldalán is.

Sőt, ahogy lépett kettőt, még a nadrág szárára is jutott belőle.

Mondani sem kell, Laci nagyon dühös lesz.

Ki a felelős Laci dühéért? A kutya gazdája, vagy Laci?

Netán a kutya?

3. helyzet

Szerencsére Laci tart az irodájában csere öltönyt és cipőt, így gyors átöltözés után már ott is van a tárgyalóban, a partnerrel. Elkezdik megbeszélni az üzlet részleteit. Adott pillanatban Lacinak információra van szüksége a pénzügyi vezetőtől, akit felhív a tárgyalóba. Ekkor tudja meg, hogy amit korábban a partnernek ígért, azt nem tudja tartani, mert a pénzügyes nem tájékoztatta őt egészen pontosan a cég pénzügyi helyzetéről.

Laci ettől enyhén szólva is “izén” érzi magát, mert hirtelen nem tudja, milyen módon fogja tudni mégis nyélbe ütni az üzletet.

Lacinak ezért az érzéséért ki a felelős? A pénzügyes? Vagy a tárgyalópartner? Netán a titkárnő?

Vagy az autós, aki ma reggel nekiment Laci autójának?

Vagy … a kutya?

Ha még mindig kételkednél, akkor itt van

A 10 pontos kérdés

A fent vázolt három helyzetnek ki az egyetlen közös szereplője?

Ennek fényében Laci érzéseiért mindig valaki más a felelős? Mindig az, aki éppen jelen van? Vagy az, aki….hm, mindig kell találni valakit, akit ki lehet nevezni “hibásnak”, nem?

Nem. Laci érzéseiért ő maga felelős.

Ő az, aki reagál a külső történésekre, és ez a reakció Laciban van, belőle “jön”.

Ha a reakció Laciban van, akkor hogy lehet ezért valaki más felelős, mint Laci?

Teljesen kizárható lenne, hogy Laci halálos nyugalommal vegye tudomásul, hogy egy másik autós hibájából belekeveredett egy balesetbe, ezért nem ér be az irodába 8 órára? Tényleg muszáj ezért idegesnek lenni?

Teljesen kizárható lenne, hogy amikor belelép a kutyagumiba, mégis megőrizze a nyugalmát?

És teljesen kizárható lenne, hogy amikor megtudja, hogy korábban a pénzügyestől pontatlan információt kapott, mégis nyugodt maradjon?

Ha Laci nem lenne ehhez elég bölcs, akkor hagyná magán eluralkodni a bosszúságot, az idegességet, és a dühöt, ami nem sok segítségére lenne a tárgyalás során, mert a partner könnyen “levenné”, hogy aki vele szemben ül, nincs éppen a legjobb hangulatban. Ez pedig Laci pozícióját a tárgyalás során semmiképp nem erősítené.

Ha Laci már elég bölcs ahhoz, hogy tudja, hogy elemi érdeke a hűvös fejjel reagálás, a racionális gondolkodás, akkor

• a reggeli baleset megtörténte után azonnal nyugalmat erőltet magára (például néhány mély légzéssel), és azonnal felhívja a partnert, majd elnézést és megértést kér, mert önhibáján kívül késni fog a megbeszélésről,
• felhívja a titkárnőjét is, akit megkér, hogy addig kínálja meg kávéval a partnert, és tartsa szóval, beszéljen neki a cégről, hogy a partner érezze, hogy figyelmet kap, hogy itt törődnek vele stb.
• a kutyagumiba lépés után azonnal eldönti a cipő- és öltönycserét, és mentálisan nyugalomban tartja magát, mert tudja, hogy ha hagyja magán eluralkodni az érzelmeket, az rossz hatással lehet az aznapi tárgyalásra,
• a pénzügyest semmiképp nem fogja a partner füle hallatára lehordani, hanem máris átvált mentálisan arra a kérdésre, hogy “Hogyan tudom továbbra is megnyerni magamnak a partnert?”, és “Hogyan tudom ezt a feltételt mégis teljesíteni?”

Fentiek alapján talán jobban érthető, hogy a jövőbeni sikereid érdekében az a gondolat szolgál téged a legnagyobb mértékben, hogy a saját érzéseidért – bármi is történik körülötted – mindig te vagy a felelős.

Végső soron az egyik legfontosabb “művészi képesség” az életben – mások vezetőjeként meg pláne! – az, hogy minden körülmények között meg tudd őrizni a nyugalmadat.

Ha kell, akár úgy is, hogy gyorsan beveszel egy lesz@rom tablettát.

Ez azt jelenti, hogy engem nem érdekel, a másik ember hogy érzi magát a társaságomban?

Dehogyis jelenti azt. Nagyon is érdekel, hogy érzi magát az én társaságomban.

Főleg, ha magas szinten együtt akarok működni ezzel az emberrel. Ha azt akarom, hogy a kapcsolatunk 1 + 1 > 2 jellegű legyen.

Ennek érdekében igyekszem megfigyelni, milyen a másik ember, mire hogyan reagál, és ezekhez igazítom a vele történő kommunikációmat. Teszem ezt annak érdekében, hogy fenntartsam a kettőnk közötti bizalmat, az alacsony érzelmi távolságot, és a könnyű kommunikáció lehetőségét.

Ezeket meg úgy teszem, hogy felelősséget vállalok azért, amit

• vele kapcsolatban gondolok (ezek az én gondolataim),
• vele kapcsolatban érzek (ezek az én érzéseim), és
• vele való együttműködésem során teszek (ez az, amit én cselekszem).

Az, hogy én a saját kommunikációmat – gesztusaimat, hangerőmet, a szavakat, amiket használok, és a hangsúlyt a szavaimban, – ő hozzá igazítom, nem egyenlő azzal, hogy én felelősséget vállalok az ő érzéseiért.

Mert én csak azért tudok felelősséget vállalni, amit én teszek: a gesztusaimért, a hangerőért, amivel beszélek, a szavakért, amik elhagyják a számat, és a szavaim hangsúlyozásáért.

Ha minden odafigyelésem és igyekezetem ellenére, hogy a másik emberrel jól, tisztelettel és korrektül bánjak, ő mégis elkezdene rossz érzéseket táplálni magában, akkor azért én hogyan is lehetnék felelős?

Nem is lehetek érte felelős, mert az ő érzéseit ő állítja elő saját magában és saját magának – arra pedig nekem teljes ráhatásom nem lehet, és soha nem is lesz. Legfeljebb részlegesen enyhíteni tudom az ő negatív érzéseit, ha éppen arról van szó.

Vezetőként elemi feladatod és érdeked felelősséget vállalni a saját – és csak a saját – érzéseidért, és ugyanerre megtanítani az embereidet is.

Ütőképes csapatot építeni, munkatársakat magas szinten motiválni – azaz jó vezetőnek lenni – csak így lehet.

A Ki felelős a te érzelmeidért? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

A székely nyugodtan pipázik a kapu előtt, mikor látja, hogy a felesége sírva rohan felé:
– Uram, a Sára terhes!
– Az ő dolga – dörmögi a székely.
– De tőled van a gyerek!
– Az meg az én dolgom.
– Uram, viszem a kutyát, és a folyóba vetem magam!
– A kutya marad, a többi a te dolgod!

Mi a cégvezető felelőssége?

A hosszú távú jövő.

A “miért?” kérdésre adott válaszok megléte. A küldetés.

Az irányelvek, az értékrend.

A stratégia – annak meghatározása, és a végrehajtás biztosítása.

Célokban, erőforrásokban, struktúrákban, folyamatokban.

A többi – a végrehajtás, az operatív feladatok – az embereid, a csapat dolga.

A világon három felelősség van

Az enyém.

A tiéd.

És Istené.

Vállald a tiédet. A másokét bízd rájuk.

Azt, ami minden emberen túlmutat, bízd Istenre.

Ha olyan felelősséget vállalsz magadra, ami nem a tiéd, akkor az elengedést lenne érdemes gyakorolnod.

Ami a tiéd – és csak ez a tiéd:

• a saját gondolataid
• a saját érzéseid,
• a saját cselekedeteid, döntéseid, és megnyilvánulásaid.

Tanuld meg helyén kezelni a felelősségeket, és sokkal jobb eredményeket fogsz elérni, sokkal könnyebben.

A A székely ember a felelősségről bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Amikor vállalkozókkal, cégvezetőkkel beszélgetek, és mondom, hogy mivel foglalkozom, elkezdik latolgatni, hogy abból nekik mi hasznuk lehet.

És gyakran elhangzik a következő mondat: “Nem tudom elképzelni, mi újat mondhatnál még nekem…”

Mert már annyi könyvet elolvasott, és már annyi előadáson részt vett…

Az iskolarendszer nagy hibája, hogy elsősorban – és szinte csak kizárólag – tudást közvetít. Hasznos, hasznos – bizonyos tudás, bizonyos mértékben…

de…

és itt a NAGY DE!

Mit ér a tudás, ha nem tudod alkalmazni?

Mit ér a tudás, ha nem vagy motivált?

Mit ér a tudás, ha annak alapján csak azt tudod elképzelni, hogy az, amire igazán vágysz, nem lehetséges?

A tudásod gyakran olyan, mint sok ezernyi puzzle darab óriási, rendezetlen kupaca

Nem is tudod, hogy egészen pontosan mit tudsz.

Nem tudod, milyen tudást (amit valamikor valamilyen szinten elsajátítottál) honnan szedj elő.

Nem tudod, melyik tudás mire jó.

Nem tudod, melyik tudás melyik másik tudással együtt ér nagyon sokat.

Nem tudod, melyik tudás évült el azóta, hogy tanultad.

Ezért azt sem tudod, melyiket lenne érdemes frissíteni.

Nem tudod, hogy az előtted álló célok érdekében mi az a tudás, amire tényleg szükséged van.

Nem tudod, miért haladsz olyan lassan a céljaid felé. (Azért, mert túl sok tudásod van.)

Nem tudod, hogy a tudásod halmazából melyik az a 20%, amelyik az eredményeid 80%-áért felel.

És nem tudod, mitől lennél még motiváltabb? (Naná, ezt sehonnan megtanulni nem tudod, mert sehol senki nem írta le. Ezt magadnak kell felfedezned – magadban.)

Nem tudod, hogyan válj vezetővé.

Nem tudod, hogyan lehet még több szabadidőd. (Hm…az iskolában, egyetemeken azt vajon miért nem tanítják?)

Nem tudod, hogyan érj el többet, kevesebb stressz mellett.

És nem tudod, hogyan legyen még több örömöd az életben.

Hogy mi a hasznod abból, amit kínálok?

Vállalkozásod, és egész életed olyan, mint ködben autót vezetni.

Alacsony a látótávolság, ezért csak óvatosan haladsz.

Az én segítségemmel a köd felszáll, tisztábban fogod látni, hogy milyen az út előtted, így korábban hozol meg stratégiai döntéseket, és gyorsabban fogsz haladni – abba az irányba, amelybe a tényleges célod van.

Hogy egyes programjaimban van némi tudás átadás is? Hogyne, van.

De nem ezen van a hangsúly, és nem ettől leszel még sikeresebb. Hanem attól, hogy:

• jobban fogod tudni, hogy az adott helyzetben mik a valós motivációid és prioritásaid,
• jobban fogod tudni, mik a valós külső körülmények, azaz tisztábban fogod észlelni azt, ami van, szemben azzal, amit csak hiszel, hogy van,
• ezért korábban és határozottabban fogsz meghozni olyan döntéseket, amelyek hosszú távon neked milliókat fognak hozni.

Másképpen megfogalmazva: jobban meg fogod érteni a tényleges helyzetet, amiben vagy, és önmagadat az adott helyzetben, ezért jobb döntést fogsz hozni, mint egymagad arra képes volnál.

Mire van szükséged a tudás mellett (vagy helyett)?

Két dologra:

1.) Tudatosság.

A tudatosság a valóság teljes körű, átfogó, torzítás nélküli észlelésének a képessége.

Minél tisztábban látod azt, ami van, szemben azzal, amit csak hiszel, hogy van, annál jobb döntéseket fogsz hozni.

2.) Felelősség.

A felelősség egy döntés, hogy a vágyott eredményeket senkitől és semmitől nem várod, csak önmagadtól. Az, hogy adott döntést tudatosan, a tények ismeretében hozol meg – kiegészítve az intuícióddal. De a döntés a tiéd, mert a célt te akarod.

Ez nem azt jelenti, hogy másokkal nem fogsz együttműködni (sőt!), hanem azt, hogy a céljaid felé történő haladással kapcsolatos kezdeményezést mindig magadnál tartod.

Amikor azt latolgatod, hogy valamelyik programomon vajon megéri-e neked, hogy részt vegyél, vagy ha egyéni vezetői teljesítményfejlesztésben gondolkodol, akkor olvasd újra ezt a blog bejegyzésemet. Remélem, segít a döntésben.

A Mi hasznod van belőlem? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Mit jelent az, hogy felelősség?

Elsősorban azt, hogy okozója vagy a dolgoknak, nem következménye. Teremtő és alkotó vagy, nem áldozat. Tudatosan cselekedni képes ember vagy, nem másoknak kiszolgáltatott rabszolga. (Bár sokkal kényelmesebb felvenni az áldozat szerepét…)

A felelősség azt jelenti, hogy fel- és elismered, hogy minden cselekedeted a saját gondolataidból és a saját érzéseidből indul ki. Nem azért teszel meg valamit (vagy nem teszel meg valamit), mert a külvilágban ez és ez történik. Hanem azért, mert te magad gondolod ezt vagy azt, és te magad érzel így meg úgy, arra reagálva, amit a külvilágban tapasztalsz.

A felelősség azt jelenti, hogy fel- és elismered, hogy cselekedeteid mozgatórugója az, és csak az, ami benned van: a saját gondolataid, a saját érzéseid. Igen, történnek dolgok a külvilágban, de a cselekedeteidet a saját gondolataid, a saját érzéseid határozzák meg. Ezért maximálisan felelős vagy a saját cselekedeteidért.

Azért is, hogy megalkosd a stratégiát. Azért is, hogy a megfelelő csapatot felépítsd. Azért is, hogy amikor nehézzé válik az előrehaladás, mit döntesz? Azt, hogy inkább lemondasz a célodról, vagy felelősséget – és a fájdalmat, és a nehézségeket – vállalva tovább lépsz, és nem adod fel, amíg megoldás nem születik az adott problémára.

A felelősség azt jelenti, hogy felismered és elfogadod a következőt:

• ami a külvilágban történik, az a külvilág “dolga”, avagy felelőssége,
• ami benned történik (mint reakció arra, ami a külvilágban történik), és amit te cselekszel ennek hatására, az a te “dolgod”, vagy felelősséged (és senki másé).

A saját gondolataidat, a saját érzéseidet te magad hozod létre. Többségét tudattalanul, így nem is tudsz róluk.

Egy hirtelen felindulásból, nem tiszta önvédelmi helyzetben elkövetett gyilkosságot ugyanúgy büntet a jog – még ha nem is egy az egyben azonos mértékben -, mint azt, amit hűvös fejjel, előre kitervelten követett el a gyilkos. Azért bünteti, mert a felelősség nem hárítható azzal, hogy “sajnálom, elborult az agyam”. Az ilyen gyilkos agyát elborító gyilkos érzelmeket ő maga hozta létre – bár biztos, hogy erről fogalma sem volt és vélhetően – és sajnos – soha nem is lesz… Tehát a jog – helyesen – saját érzelmei megteremtőjének, alkotójának tekinti a gyilkost.

Nem tetszik például, amit a politikusok csinálnak?

Vállalhatsz felelősséget azért, hogy változzanak a dolgok. És háríthatod is a felelősséget, mondván: “nem az én dolgom”. Ha vállalod, azt is többféleképpen tudod megtenni (az alábbi felsorolás távolról sem teljes, de bemutatja a vállalható felelősség lehetséges szintjeit):

• A minimum az, hogy négyévente elmész szavazni és a szavazófülke magányában élsz a szavazati jogoddal. Ha nem élsz, az azt jelenti, hogy ennek a felelősségét hárítottad magadtól.
• A következő szint mondjuk az, hogy ha van egy civil kezdeményezés, pl. egy tüntetés, aminek a céljával te is egyetértesz, akkor vállalhatod a felelősséget azzal, hogy részt veszel a tüntetésen, mintegy jelezve, hogy neked is érdeked fűződik a tüntetés szervezőinek céljához.
• De feljebb is léphetsz a felelősségben, ha úgy döntesz. Vállalhatod azt, hogy úgy mész tüntetni, hogy előtte készítesz egy transzparenst egy számodra fontos üzenettel, amit a tüntetés alatt végig a magasban tartasz. Ebben az esetben az is elképzelhető, hogy a tüntetésről tudósító riporter és operatőr kameráját több másodpercig a te transzparensedre irányítja, majd a híradásba beillesztve az üzeneted így eljuthat sokkal több emberhez. Erre garancia természetesen nincs, de az esélyét megadtad azzal, hogy elkészítetted a transzparenst, és azt magasban tartva részt vettél a tüntetésen.
• Ha úgy ítéled meg, akár te magad is szervezhetsz egy tüntetést, és erre igyekszel más embereket mozgósítani.
• A felelősség még magasabb szintű vállalása lehet akár az is, hogy pártot alapítasz és pártként indulsz a következő választásokon.

Ez csak egy példa arra, hogy a felelősség vállalásának milyen szintjei vannak állampolgári szinten, a mindenkori politikával szemben.

Számtalan hasonló példát lehet mondani az élet bármely területéről, a lényeg az, hogy ami téged érdekel, ami számodra fontos, azért nem várhatsz senkire, hogy érted kiálljon, helyetted kimondja és helyetted megtegye. Ez a te felelősséged, és ha kiállsz, kimondod és megteszed, azzal jó esélyét adtad annak, hogy amit szeretnél, az megtörténjen. Ha nem állsz ki, nem mondod ki és nem teszed meg, azzal annak esélye, hogy amit szeretnél, tényleg létrejöjjön, egy nagy NULLA.

“Ügyelj arra, hogy létrehozd, amit szeretsz, különben kénytelen leszel megszeretni azt, amit kapsz.”

– George Bernard Shaw

Ki a felelős vállalkozásod növekedéséért?

Kinek gond, ha nem megy jól a vállalkozás? Egyáltalán, kié a vállalkozás? Ki fogja megalkotni a stratégiát? Ki fogja elkészíteni a tervet? Ki fog megannyi döntést meghozni?

Ugye a vállalkozásod tekintetében nem hárítod a felelősséget?

Nem érzed jól magad a bőrödben?

A felelősség vállalása azzal kezdődik, hogy tudomásul veszed: az érzéseidet te állítod elő saját magadban.

Sokszor azért, mert azt tanultad meg, hogy ilyen és ilyen helyzetben neked így és így kell érezned magad.

Például: “Szégyelld magad!” Hallottad ezt gyermekkorodban? (Én igen.) Ha igen, mit éreztél? (Én szégyent, zavarodottságot, és dühöt: mi a fenének kéne nekem szégyellnem magam?) És mennyi ideig? (Egy idő után szerencsére elmúlik…)

Vagy úgy bántak veled gyerekként, hogy sokszor éltél át erős félelmet. Vagy haragot. Ha ez sokszor előfordult korai gyerekkorod évei alatt, az érzelem állandósulhat, és ha el is múlik valamennyire, nagyon könnyen “visszatérhet” – akár több évtizeddel később is.

2000-ben Eric Kandel Nobel-díjat kapott annak bebizonyításáért, hogy a sejteknek van emlékezetük. A megtanult érzelmeket tested eltárolta, és emlékszik rájuk!

Hiszed, nem hiszed, ez is egy tanulási folyamat: az, hogy megtanulod magadat valahogyan érezni. Talán ez a legfontosabb, legnagyobb horderejű tanulási folyamat életedben, mert döntő hatása van a későbbi életed minőségére.

A tudattalan érzelmi reakcióid, sőt, a mindennapok érzelmi töltete (amit tudattalanul táplálsz magadban, mert ezt tanultad meg gyerekkorodban) döntő a vállalkozásod sikerei szempontjából.

A felelősséged ebben a tekintetben nem az, hogy mi történt a múltban, a gyerekkorodban.

A felelősséged az, hogy felteszed magadban a kérdést: most, felnőttként mit akarok kezdeni ezekkel az érzésekkel? Ha hatalmamban állna megválasztani életem minden pillanatában az érzéseimet, akkor többnyire milyen érzést választanék magamnak? Hogyan válhatok teljes körű döntéshozóvá az érzéseim tekintetében? Azaz: mit tudok tenni azért, hogy minden pillanatban én döntsem el, hogyan akarom érezni magam? Az a felelősséged, hogy elérd, hogy mindig te irányítsd az érzéseidet, ne az érzések irányítsanak téged (mert ez elemi érdeked).

És utánajársz annak, – ha a fene fenét eszik, akkor is  -, hogy hogyan válhatsz olyan emberré, aki mindig el tudja dönteni, hogy hogyan akarja érezni magát – bármilyen körülmények között.

Ha ez sikerül (és miért nem sikerülhet?), akkor ezzel elérted azt is, hogy a cselekedeteidet is te irányítod, és sokkal több mindent meg fogsz tenni a siker érdekében, mint egyébként képes lennél megtenni.

Nincs elég ügyfeled, vevőd, bevételed?

És közben panaszkodsz… és panaszkodsz…és jól érzed magad szintén panaszkodó emberek társaságában?

Hááááát, ha a panaszkodást neked fizetik, akkor csak csináld tovább…

Mivel szinte biztos, hogy nem fizetik, a felelősségvállalás ez esetben azt jelenti, hogy utánajársz – ha fene fenét eszik, akkor is! – , hogy hogyan tudnál még több pénzt nem csak keresni, hanem találni is!

Ha nem jársz utána, mert nem akarod bevállalni a fájdalmat, és a nehézségeket, az a felelősség hárításával egyenlő.

Ha utána jársz, az a felelősség vállalásával egyenlő.

Bármikor eldöntheted, hogy elindulsz a személyes fejlődés útján és elkezded lebontani azokat a belső, tudattalan korlátokat, amik gátolják azt, hogy még több pénzed (örömöd, jobb párkapcsolatod, magasabb önértékelésed, több önbecsülésed stb.) legyen.

A felelősség azt jelenti, hogy megteszed egy cél érdekében azt, amit nyilvánvalóan meg kell tenni, akkor is, ha kényelmetlen, akkor is, ha nehéz, akkor is, ha fáj.

Felelősség az életed tekintetében

Ha vágysz valamire, egy jobb életre, jobb egészségre, magasabb fizetésre, jobb emberi kapcsolatokra, akkor ezek érdekében neked kell tenned.

Háríthatod a felelősséget, de mire mész vele?

Jobb egészségre vágysz? Hagyd abba a dohányzást, kezdj el valamilyen rendszeres testmozgást, kezdj el tudatosan táplálkozni! Háríthatod a felelősséget az orvosodra, ő sem tud megmenteni attól, amit saját kezűleg teszel – önmagad ellen.

Szeretnéd, hogy hónapról hónapra több pénzből gazdálkodhass? Kezdj el havonta szigorúan félre tenni, ehhez gyakorolj önfegyelmet, és tartsd nyilván a költéseidet, és mondj le a fölösleges kiadásokról. Ezen túl fektess a tudásodba (pl. nyelvtudás) és a képességeidbe (vállalkozás tervezése, prezentációs készség, értékesítési készségek, nemet mondás stb.), hogy jobb eséllyel tudj még több ügyfélre szert tenni.

Szeretnél jobb párkapcsolatot? Először is ismerd meg önmagad, hogy tudd, milyen társ való neked. Önmagad megismerése is része saját életed iránti felelősség vállalásának. Utána meg – tegyél érte! Járj emberek közé, beszélgess, légy érdeklődő, merd felvállalni érzéseidet stb.

Miért jó felelősséget vállalni?

Azért, mert a felelősség szabadságot ad. Ha készen állsz valamiért vállalni a felelősséget, akkor készen állsz cselekedni annak a valaminek az érdekében, és készen állsz vállalni a cselekvés következményeit.

Ezzel megadod magadnak a cselekvés szabadságát.

Amikor a mindenkori állam elveszi az állampolgárok szabadságát arra vonatkozóan, hogy – például – mekkora nyugdíjat tervezzen és biztosítson saját magának (mert mindenkit visszaterel az állami nyugdíjrendszerbe, és ellehetetleníti a nyugdíjpénztárakat), azzal elvette a felelősség lehetőségét is.  Így az állampolgár jövője, a nyugdíja ki van szolgáltatva a mindenkori “állam” kénye-kedvének.

Amikor valaki egy munkahelyen úgy kap felelősséget, hogy nem kap hozzá döntéshozatali hatalmat (autoritást), más szóval szabadságot, az szinte garantáltan előre borítékolja a kudarcot.

Mikor adnak valakinek autó vezetői jogosítványt és ezzel szabadságot egy autó vezetésére? Akkor, amikor úgy ítélik meg, hogy mind elmélet, mind gyakorlat tekintetében képes vállalni az autóvezetéssel járó felelősséget.

Gyakran abba a tévedésbe esünk, hogy nekünk a külvilággal – más emberekkel, a környezetünk történéseivel – van elsődleges dolgunk. Nem, nem azt akarom ezzel mondani, hogy azzal egyáltalán nincs dolgunk. Hanem azt, hogy elsődleges dolgunk az, ami bennünk zajlik, ez a mi elsődleges felelősségünk. Ha nem másért, akkor azért, mert életünk minőségét minden pillanatban az határozza meg, hogy adott pillanatban bennünk mi zajlik – mire gondolunk, és hogyan érezzük magunkat – , és ez első számú felelősségünk.

A Minden siker alfája és omegája: a felelősség bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

A Ha fontos az utódlás kérdése… bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

A Mi a tudatosság szerepe a vállalkozásod növekedésében? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

A Öt tényező a vállalkozói személyes hatékonyságod növeléséhez bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

A Hogyan teremts magadnak korlátlan szabadságot? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Írtam, hogy jelenleg üzleti, vállalkozói értelemben “beragadtam”. Körbe-körbe járok már pár éve, nem tudok kilépni a minimálbéres, fizikai munkás alkalmazotti létemből. /Van megközelítőleg 10 szakmai végzettségem, de ezek sem segítettek ebben. / Ez egyébként teljesen összeegyeztethetetlen az én értékrendemmel.

“Fojtogató” számomra az alkalmazotti lét, nem csak egzisztenciálisan, hanem lelkileg is. Én úgy hívom, hogy bérrabszolga üzemmód.

Nem szaporítom tovább a szót. A kérdés a következő. Hogyan lehetek bérrabszolgából milliárdos üzletember?

Semmi kétségem afelől, hogy képes vagyok rá. Ebben 100 százalékig biztos vagyok, hogy el tudom érni. Csak a tudásom nincs meg még hozzá, legalább is így gondolom.

A legnagyobb probléma azt hiszem, hogy nem igazán találok olyan oktató anyagokat, amelyek segítségével üzleti rendszereket tudnék építeni.

Vagy nem látom a fától az erdőt? Mi lenne a megoldás? Személyes coach, business coach? Mivel alap fizetésből élek és vidékről írok, nem tudom, hogy milyen lehetőségek lennének erre nálad kedves Tamás?

Vagy egyéb javaslat?

Megtisztelő válaszodat előre is köszönöm!

Üdvözlettel: L”

Részletes válaszom:

“Többször leveleztünk már és megrendeltem már tőled az összes önfejlesztési könyvedet.”

Én köszönöm a megrendeléseket, örülök, hogy olvasóm vagy!

“nem tudok kilépni a minimálbéres, fizikai munkás alkalmazotti létemből”

Mondjuk úgy, hogy eddig még nem tetted meg a szükséges lépéseket. Nem merted megtenni. A változással kapcsolatos félelmed nagyobb volt, mint az elképzelt jövő vonzereje.

“Van megközelítőleg 10 szakmai végzettségem, de ezek sem segítettek ebben.”

Nem csoda. Egy végzettség hogyanokat ad. Hogyan kell megcsinálni ezt, hogyan kell megtenni azt. Részleteket, kis fogaskerekeket ad. De neked már rég nem hogyanokra van szükséged, mert az nem adja meg a lendületes tenni akarást.

Hanem arra, hogy Mit? és Miért? Ezek letisztázására vedd elő újra a “Lelkesítő életcélok kitűzése 10 lépésben” munkafüzetet és hajtsd végre újból a megfelelő lépéseket. Vagy menj végig újra a teljes folyamaton.

Motivációt a cselekvésre (a félelem ellenére!) a Mit? és Miért? kérdésekre adott válaszok adnak.

“”Fojtogató” számomra az alkalmazotti lét, nem csak egzisztenciálisan, hanem lelkileg is. Én úgy hívom, hogy bérrabszolga üzemmód.”

“Fojtogató” – megértem. “Bérrabszolga” – ezt is. Egy munkahely nem más, mint egy munkahely. Elvégzel valamit, hó végén pénzt kapsz érte. Amint megállsz, megáll a pénz is.

“Hogyan lehetek bérrabszolgából milliárdos üzletember?”

Úgy, hogy mindig megteszed az előtted álló legcélravezetőbb lépést. Akár félsz, akár nem. Azaz vállalod a döntés és a lépés felelősségét, akármi is lesz a következménye.

Magadévá teszed azt a gondolatot, hogy a lépés megtétele fájni fog és ezt vállalod. Még nem tudod, mennyire fog fájni, de vállalod. Azaz felelősséget vállalsz. Valószínű, hogy a lépés megtételének fájdalmát nagyobbnak képzeled, mint a jelen helyzet fájdalmát, ezért maradsz a jelen helyzet fájdalmával. Azt viszont évek óta cipeled! Ha pedig határozott lépést teszel a jövőképed felé, ott is lesznek fájdalmak, de amint haladsz előre, azok előbb-utóbb elmúlnak.

“100 százalékig biztos vagyok, hogy el tudom érni. Csak a tudásom nincs meg még hozzá, legalább is így gondolom.”

Rosszul gondolod. A legfontosabb tudás, amire szükséged van, ott van benned. Az a legfontosabb tudás, hogy itt és most, a jelen helyzetben mi az az egy (nem több, csak egy!) legcélravezetőbb lépés, amit megtehetek? Ez az egyetlen igazi tudás, amire szükséged van. Ezt a lépést a saját elméd szolgáltatja neked. Ez a lépés rendkívül értékes. Csak a változástól való félelem nagyobb, ezért nem akaródzik megtenni.
Persze, az is egy lépés, hogy írtál nekem. Jól tetted. Leveledet nekem megírni egyáltalán nem kockázatos, abban semmi fájdalom nincs.

De be fog kelleni vállalnod fájdalmat okozó lépéseket is.

Azt csak utólag fogod meglátni, hogy a csak rövid ideig fájdalmat okozó lépések hogyan szabadítanak meg téged a jelenlegi fájdalomtól – örökre.

“A legnagyobb probléma azt hiszem, hogy nem igazán találok olyan oktató anyagokat, amelyek segítségével üzleti rendszereket tudnék építeni.”

Fontos a tudás, nem tagadom. Teljes “üzleti rendszer” felépítéséhez való oktató anyagokról én sem tudok. Vannak persze ilyen-olyan anyagok, amikből sokat lehet meríteni, de egy teljes rendszert nyújtó anyagot én sem ismerek.

De a legnagyobb előrelépést garantálom, hogy nem a félelmet elkerülő teendők (mint pl. “üzleti rendszerek megismerése”) végrehajtása hozza neked, hanem a félelem vállalásával járó teendőké.

“Vagy nem látom a fától az erdőt?”

Ez gyakran előfordul, mindenkivel. Amiről egy halnak soha nincs tudomása az, hogy ő vízben él.

“Személyes coach, business coach?”

Igen, sokat segíthet. Segíthet jobban megérteni a jelen helyzetet és önmagadat a jelen helyzetben, hogy megtedd a céljaid felé vezető lépéseket. Hétről hétre, hónapról hónapra. Pénzbe kerül, de hosszú távon sokszorosan megtérül.

“Mivel alap fizetésből élek és vidékről írok, nem tudom, hogy milyen lehetőségek lennének erre nálad kedves Tamás?”

Nem azért nem tudod, mert alap fizetésből élsz és nem is azért, mert vidékről írsz. Csak sejted, hogy az egyéni coaching nem kevés pénzbe kerül és attól félsz, hogy nehezedre esne kifizetni érte a pénzt. Megértem.

Ettől függetlenül ezt tanácsolom: amit szeretnél, annak egyszerűen fizesd meg az árát! Ha nem tanulod meg megfizetni az árát te magad, akkor hogyan fogod megkérni majd másoktól az árát annak, amiből milliárdos üzletemberré fogsz válni? Csak olyan embereken keresztül lehetsz milliárdos üzletember, akik megfizetik az árát annak, amit el akarnak érni (és neked adják a pénzüket valamiért cserébe). Ehhez előbb neked kell olyan emberré válnod, aki megfizeti a céljainak az árát.

“Vagy egyéb javaslat?”

Nincs.

Kedves L.!

Szerintem fizesd meg az árát! Tedd meg a fájdalmat jelentő lépéseket – előbb azokat, amelyek nem kerülnek pénzbe!

Vedd észre, hogy a legrosszabb nem az, ami akkor történhet, ha elkezded megfizetni céljaid árát, hanem pont az, ami most történik: benne tartod magad egy olyan helyzetben, ami számodra fojtogató és amit bérrabszolga üzemmódnak hívsz.

Pénzbe kerül és segíteni fog majd a Jövőkép tréning (március folyamán meghirdetem) és a személyre szabottságnak köszönhetően az egyéni coaching is nagyon sokat lendíthet rajtad (jóval többe kerül, százezres nagyságrend). Kérj ajánlatot, ha gondolod, szívesen adok, minden kötelezettség nélkül.

De ismétlem: kezdd a változást a pénzbe nem kerülő teendőkkel. Nézz szembe magaddal nagyon őszintén: ha látsz olyan teendőt, ami tudod-sejted, hogy előrébb vinne, nem kerül pénzbe, de félelmet érzel, ha rágondolsz, akkor tudd, hogy pont azt kell tenned.

Vannak rá példák itt, Magyarországon is, hogy garázsból, nagyon hátrányos helyzetből indult vállalkozások milliárdos méretűvé tudtak növekedni, neked miért ne sikerülne?

De ez csak egy példa. A milliárdos üzletemberré válásnak nincs kitaposott útja! Vagy kitaposod magadnak, vagy soha nem valósul meg. Lásd online tréning 10. fejezet.

Még valami: a legtöbb ember túlbecsüli, amit egy, és messze alul becsüli, amit tíz év alatt el tud érni.

Nagyon sok sikert!

Üdvözlettel:

Tamás

A Bérrabszolgából milliárdos üzletember bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Felelősség. Milyen fontos szó! És mennyire szeretjük kerülni! Értjük-e vajon mit jelent?

A WikiSzótár így határozza meg a felelősséget: „Az a saját magunkra vonatkozó felismerésünk és elképzelésünk, hogy okozunk valamit – valamilyen hatást érünk el -, valamiben közreműködőként részt veszünk, valahol jelen voltunk úgy, hogy a dolgok ottani alakulására hatottunk.”

A felelősség azzal kezdődik, hogy tudomásul veszed, hogy ok vagy, nem okozat. A körülményeid azért olyanok, mert Te magad olyan vagy.

Van egy felelősség, amit nagyon sokan nem ismertek fel, éspedig: mindenki felelős önmaga életéért, azért az életminőségért, amit saját magának megalkot. Felelős azért, hogy milyen munkája van. Felelős azért, hogy hogyan bánik másokkal. Felelős azért, hogy mit tesz egészsége megőrzése érdekében. Felelős a gondolataiért, az érzéseiért, és a cselekedeteiért.

Mindenki saját maga oka a saját életminőségének!

Azért természetesen senki nem felelős, hogy hová, milyen környezetbe születik. De felelős azért – a felnőtté válása során egyre nagyobb mértékben -, hogy mit kezd azzal, hogy hová, milyen körülmények közé született.

A legjobb tudomásul venni, hogy ez egy abszolút igazság.

Kétféle életfelfogás létezik: áldozat és alkotó. Az áldozatfelfogás nem más, mint illúzió, így teljes mértékben hamis (és mégis milyen sok ember ragaszkodik hozzá!). Az alkotó felfogás tükrözi az abszolút igazságot.

Áldozat az, aki a külvilágtól, tehát külső tényezőktől – a házastársától, az államtól, a főnökétől, a pénztől stb. – várja, hogy az ő élete jobb irányt vegyen. (Megjegyzés: várhatja!)

Alkotó az, aki senkitől nem vár semmit, hanem elképzel valami hasznosat, elindul a megvalósítás útján – és ki is tart a megvalósulásáig.

Egy ember élete során többször válthat egyikből a másikba.

Sok esetben valaki elindul megvalósítani valamit (például egy karriert vagy egy örömteli, harmonikus házasságot), tehát alkotóként kezd. Aztán a felmerülő nehézségek miatt, melyeket tévedésből legyőzhetetlennek ítél, lemond az eredeti elképzelésről, és megváltoztat valamit a külvilágban. Például munkahelyet vált („mert nem jöttem ki jól a főnökömmel”), vagy beadja a válópert („nem is voltunk egymásnak valók”). Ez kitűnő példája a felelősség hárításának (ergo alkotóból „átbillen” áldozatba): saját magán – a gondolkodásán, a szokásain, az érzelmi reakcióin – nem változtat semmit, de változtat valamit a külvilágban.

Aztán a megváltozott külső tényezők „birtokában” újból alkotó hozzáállást vesz fel, elkezdi alakítani a körülményeket, majd újból valamilyen legyőzhetetlennek vélt akadályba ütközik. Ekkor megint lemond az eredeti elképzeléséről, és megint felveszi az áldozat szerepkört. Ekkor jöhet újból egy külső változás („a szomszéd nője zöldebb”, vagy „a másik cégnél könnyebb karriert építeni”, vagy „a másik társaság termékei jobbak”), hogy a ciklus elölről kezdődjön.

Az ilyen ember sok év – és sok ilyen ciklus – után széttárja a karját: „én már ilyen vagyok”. „Ez benne van a családunk génjeiben.” Ilyen és hasonló kifogásokkal magyarázza az eredményeit, amire ő maga sem túl büszke. „Ilyenek az emberek, nem tehetek róla.”

Ez a felelősség hárítása.

A felelősség vállalása azt jelenti, hogy ha szeretnék egy eredményt, akkor vállalom a nehézségeket, bármilyen rosszul is érzem magam tőlük, és nem menekülök el a nehézségek elől, mondván, hogy van könnyebb út is! Egy út azért nehéz, mert önmagamat kell legyőznöm az előrehaladás során. Ha az út nem nehéz, az azt jelenti, hogy nem kell legyőznöm magam, így nincs fejlődés sem.

A felelősség vállalása azzal a felismeréssel kezdődik, hogy minden megnyilvánulásom, minden cselekedetem a saját gondolataimból származik. Semmi, semmi, ami külső tényező, engem nem irányít. Engem kizárólag a saját gondolataim, és az abból származó érzések irányítanak.

Egy nem hétköznapi eredményt elérni azzal jár, hogy nehézségeket kell leküzdeni. Az eredményért vállalt felelősség azt jelenti, hogy vállalom a nehézségeket, és nem elmenekülök előlük, hanem kitartóan próbálkozom a nehézségek leküzdésével. És

tetszik, nem tetszik,
büdös, nem büdös,
félek, vagy sem,
meghalok, vagy sem, (nem fogok!)

megteszem mindazt, ami eszembe jut, hogy megtehetnék a nehézség legyőzése, és a kívánt végeredmény érdekében!

Még akkor is, ha vért izzadok!

Az eredményért vállalt felelősség azt jelenti, hogy nem hagyom magamon eluralkodni a félelmet, hogy „jaj, a nehézség vállalásával valamit elveszíthetek” (igen, a kényelmet, esetleg néhány „barátot”, mert esetleg azt mondják rólam, hogy „ez az ember megőrült!”, mert látják, hogy kitartok olyankor is, amikor a „józan ész” azt diktálja, hogy adjam fel), hanem azt a gondolatot táplálom magamban, hogy „milyen jó lesz elérni a kívánt eredményt!”

A felelősség vállalása egyenlő a nehézségek vállalásával. Azzal, hogy teszek valamit a kívánt eredmény érdekében, bármilyen nehéz is! Azzal, hogy még ha meg is torpanok, a végeredmény iránti elköteleződésem szemernyit sem gyengült. Ha megálltam, azt csakis azért teszem, hogy erőt gyűjtsek, új stratégiát dolgozzak ki, tudást szerezzek, képességeket fejlesszek, összeszedjem erőforrásaimat, hogy tovább próbálkozhassam. De a végeredmény iránti vágyamat nem adtam fel! Sem a hajlandóságomat a másképp cselekvésre, az eredmény érdekében.

Nehézségek igenis vannak. De hol? A külvilágban? A címlistában, amelyiket végig kéne hívni? A házastársadban, akivel nem jösztök ki jól? Az alacsony fizetésedben? Nem, nem, nem. A nehézségek mindig benned vannak. Ezek azok a nehézségek, amelyeket le kell győznöd, bármi is van. Önmagadat kell legyőznöd. Szokásoddá vált már? Életformáddá vált önmagad legyőzése? Ha nem, gyorsan váljon azzá!

Ha évek telnek el úgy, hogy többszöri próbálkozásod ellenére sem volt részed átütő sikerben, annak az az oka, hogy …TE MAGAD VAGY AZ OKA! Ha ezt fel- és elismered, akkor hadd adjak egy jó tanácsot: nézz be a saját fejedbe, azaz a gondolataidba külső segítséggel! Kérd egy „segítő foglalkozás” képviselőjét, hogy kalauzoljon végig téged egy olyan személyes fejlődési folyamaton, amelynek során legyőzöd a benned lévő nehézségeket, ezáltal magasabb felelősség-szintre jutsz. Segítő foglalkozás: pszichológus, kineziológus (amennyiben felismerted, hogy vannak gyerekkorodból benned ragadt gátak), life coach stb. Megdöbbentő erejű felismerésekre juthatsz önmagad tudatlan gondolataidat illetően, és olyan tudatossági szintre tudsz szert tenni, amely szinten a teljesítményed akár sokszorosa is lehet a korábbinak.

Magadban keresd a gátakat, soha ne a külvilágban!

„Nem az előtted álló hegytől készülsz ki, hanem a bakancsodban levő kavicsoktól.”

– Robert Service

A felelősség vállalása azt jelenti, hogy megállsz, lehúzod a bakancsod, kiszórod belőle a kavicsokat, majd újból felhúzod a lábadra. Tedd meg! Sokkal magasabb szintű felelősségre leszel így képes – és azzal együtt sokkal jobb eredményeket is fogsz elérni. Arról már nem is beszélve, hogy minél nagyobb felelősséget vállalsz, annál magasabb szintű szabadságot is fogsz élvezni, amit semmilyen pénzzel megvásárolni nem lehet…

A Felelősség bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.