Cégvezetés, coaching, érzelmi intelligencia

Boér Tamás coach szerint egy cégvezető olyan, mint egy tízsebességes kerékpár. Neki is vannak sebességfokozatai, amiket nem használ, mert még nem fedezte fel őket.

A coach feladata segíteni az ügyfelet abban, hogy megtalálja ezeket a fokozatokat és kezdje is használni őket.

– Ön többszörös újrakezdő: nem félt maga mögött hagyni szülőföldjét, és új életet kezdeni Magyarországon. Budapesten pedig egy multinacionális cég vezető pozícióját cserélte fel sikeres vállalkozására. Hogyan sikerült megvalósítania a terveit?

– Bíztam saját magamban, mert világosan tudtam, hogy mi az, amit folyamatosan építkezve szeretnék megvalósítani. És ettől nem hagytam magam eltántorítani.

– Mik azok a félelmek, amik meggátolhatják egy vállalkozás tudatos megtervezését?

– Alapvetően öt félelmet ismerünk. Félünk az anyagi lecsúszástól, a visszautasítástól, a változástól, a kudarctól, a felelősségtől. Sokan az anyagiak illetve a lehetőségek hiányát látják akadálynak, ezért nem mernek változtatni helyzetükön. De ez egy illúzió, mert az egyetlen akadály az mindenkinek saját maga.

– Hogyan győzzük le ezeket a félelmeket?

– Meg kell érteni, hogy minden lehetőség – az anyagi bőség megteremtése is – bennünk van. Ezt tudatos önvizsgálattal és önfejlesztéssel felszínre lehet hozni.

El kell kezdeni annak a hitnek a bázisán kitartóan cselekedni, hogy amit szeretnénk, az megvalósulhat. Nem az a kérdés, hogy mikor és hogyan, mert az úgyis magától kialakul – feltéve, hogy elindulunk és haladunk.

A legtöbb ember ezt mulasztja el: hogy elinduljon, és folyamatosan haladjon is.

– Azt mondta: anyagi bőség. Mi a különbség a bőség és gazdagság között?

– A gazdagság felhalmozást jelent – és a vele járó félelmet, hogy elveszíthetem, ami van. A bőség, akár az élet, az áramlásról szól. A folyamatos adás-kapásról. Érték ki, pénz be. Folyamatosan.

De ennek a megtanulását is a nem anyagi világban kell elkezdeni. Az üzleti életben is először van meg a bizalom – ami egy nem anyagi dolog – csak utána jön a pénz – az anyagi dolog.

A mostani pénzügyi válság is arról szól, hogy nincs bizalom, ezért a pénz sem áramlik úgy, mint korábban.

– A sikeres cégvezetők, tulajdonosok általában a semmiből hoztak létre valamit, nem egyszer a szabályok, a megszokott szemléletek átalakításával. Ön szerint lehet-e tanítani a „spirituszt”, azt a különös képességet, amelyet a sikeres cégvezetőkben megtalálunk?

– Persze, hogy lehet. Nincs „sikeresség-gén”, csak kitartás és elhivatottság. Hiszen a sikeres ember egyik fő ismérve, hogy élőben megtapasztalva a dolgokat, abból állandóan tanul.

Én soha nem a sikeres emberek utánzását tanítom, hanem a sikeresség belső feltételeinek a kifejlesztését. A kiemelkedő teljesítményhez elsősorban érzelmi érettség kell és az a képesség, hogy a komfort zónádból könnyen ki tudj lépni.

Ebben az értelemben a szabályok valóban arra valók, hogy folyamatosan megpróbáljuk őket felülírni.

– Ön szerint a magyarok mennyire irtóznak a változástól?

– Mindenki a mennyországba szeretne jutni, de senki nem akar meghalni. Nemrég a Közép-Európai Egyetem MBA kurzusán voltam vendégelőadó. A téma a változásmenedzsment volt. Feltettem egy kérdést, hogy milyen fogalmakkal asszociálják azt a szót, hogy változás. Mindenféle – amúgy helyes – válaszokat adtak, mint például kockázat, lehetőség, veszély, költséges, ellenállás, stb.

Csak egy szó nem hangzott el: „én”.

A változásra az emberek tipikusan nem úgy gondolnak, hogy „nekem kell változnom”, hanem úgy, hogy „a külvilág, az a valami odakint” kell változzon. Ez nagy hiba!

Fel kell ismerni, hogy az egyetlen, számomra tényleges hasznot hozó változás az, ami bennem történik. Ha pedig másokat vezetek, ennek annál nagyobb a fontossága.

– Kikkel érdemes inkább építenie a kapcsolatot egy cégvezetőnek? A potenciális ügyfelekkel? A cégtulajdonossal? A beosztottakkal?

– Valamilyen mértékben mindegyikkel, de elsősorban saját magával. Bár a legtöbb ember tudja, hogy „minden a kapcsolatokon múlik”, mégis nagyon kevesen építik tudatosan az üzleti kapcsolatokat. Ez sokszor annak a tünete, hogy nem építi saját magával a kapcsolatot.

– Mintha a bizalomból meglehetősen kevés lenne manapság…

– Így van. Magyarországon alacsony az interperszonális bizalom szintje. Ezzel szemben a skandináv országokban magas a bizalom az emberek között. Nem csoda, hogy ezek az országok jobban is működnek. És éppen a fenti megállapítás fényében tűnik sokkal fontosabbnak az emberi kapcsolatok, a bizalom építése.

– Hogyan lehet motiválni a cégvezetőket arra, hogy leküzdjék belső ellenállásukat a napi gondjaik közepette?

– Egy sikeres cégtulajdonos tipikusan erősen motivált ember. De amíg elsősorban az anyagi gyarapodásért dolgoikk – önmaga, a cége, a családja javát tartva szem előtt – addig motivációra van szüksége. Mert gyakran érezni fogja, hogy valami máshoz lenne kedve, de hát dolgozni „kell”… És ennek a belső ellenállásnak a leküzdéséhez kell a motiváció.

Én egy másik perspektívát kínálok: motiváció helyett helyezzük előtérbe az inspirációt. Inspiráció az, amikor nincs belső ellenállás. Amikor kedvem van valamit megtenni. És az elvégzett munka örömet okoz.

Próbáljunk meg a munkában minél többször inspiráltan, a belső kreatív vágyaink által hajtva cselekedni. Ehhez nagyon jó, ha valaki megtanul nagyban gondolkodni.

– Nem származik abból rossz, ha egy munkavállalótól az egész személyiséget érintő módon elvárják, hogy belsőleg azonosuljon egy vállalat értékeivel? Hiszen mégiscsak a tulajdonosok profitjáról van szó…

– Ha kötelező az azonosulás, az nem jó, és nem is hatékony. Ugyanakkor minél nagyobb az átfedés a vállalat által meghirdetett – és a vezetés által ténylegesen mutatott –, valamint a munkavállaló által vallott értékek között, annál hatékonyabb a munkavégzés.

A cég és az egyéni értékek átfedésén való munkálkodás közös érdek. Erre sajnos sok helyen kevés hangsúlyt fektetnek…

Szerintem egy munkavállaló akkor nyújt kimagasló teljesítményt, ha nem az életét rendeli a munka alá, hanem éppen fordítva. A munka legyen az, amin keresztül az életét nap mint nap szebbé, jobbá és gazdagabbá teszi – ideális esetben annak minden területén.

Itt persze az is szerepet játszik, hogy mit vár el a munkától maga a munkavállaló – tipikusan csak nagyon keveset, elsősorban anyagiakat.

A „munkához” való viszonyulásban bőven van még mit fejlődni: el kell végre jutni oda, hogy a „munka” elsősorban önmagam emberi minőségének – sikerképességének – a folyamatos fejlesztése legyen. Én magam kéne, hogy legyek a munkám első számú tárgya.

– A vezetői coachinggal kapcsolatban felmerülhet, hogy a hatása ideiglenes: addig tart, ameddig maga az együttműködés, vagy ameddig ügyfél és coach kapcsolatban vannak. Lelkesít, de nem fenntartható.

– Ez nem így van. A résztvevők azért nem esnek vissza az együttműködés befejeztével, mert menet közben egy csomó maradandó felismeréshez jutnak saját magukról. Ezeket az élet minden területén tudják hasznosítani.

A kiemelkedően sikeres emberek egyik tulajdonsága, hogy tudnak bánni más emberekkel. Elsősorban az ilyen tulajdonságú emberek közül kerülnek ki a vezetők. Ennek előfeltétele viszont, hogy jól tudjanak bánni önmagukkal – elsősorban a maguk és mások érzelmeivel. Gyakran ez az, amit megtanulnak az együttműködés során.

– Sok cégvezető azért nem tudja továbbfejleszteni cégét, mert céljai ütköznek a saját értékrendjével. Például egy vállalkozó megreked egy pár fős cég szintjén, mert nincs jövőképe, ezért nem tud, nem mer bizonyos hosszú távú döntéseket meghozni.

– Ez így van. Az egyik lehetséges ok, hogy egy vállalkozás nem növekszik, az, hogy nincs letisztázva a cégvezető személyes értékrendje.

Például ha egy cégvezetőnek fontos, hogy „humánus” legyen, hogy odafigyeljen az emberekre és “ne okozzon nekik rosszat”, akkor komoly belső konfliktust okozhat, amikor felmerül, hogy egy alkalmazottat el kellene bocsátani.

– Ha egy mondatban kellene elmondani az „ars poeticáját”, mi lenne az?

– Nagy megtérülésű, biztos befektetések. Ez alatt elsősorban a személyes sikerképesség fejlesztését kell érteni. Pont ebben segítem ügyfeleimet is, a küldetésem is ezt tükrözi:

„Cégvezető ügyfeleimnek segíteni, hogy személyes fejlődésüket előtérbe helyezve egyre kevesebb stresszel, egyre több örömmel érjenek el egyre jobb eredményeket.”

Szabó Zsigmond

A Vállalkozásod olyan, mint egy tíz sebességes kerékpár bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Egy sikeres vállalkozó hölgy mondta egyszer: „megtanultam, hogy az üzleti életben nincs sértődés.” Igaza van. És továbbmennék: az élet bármely területén se legyen.

Javaslat: hagyd abba a sértődést egyszer és mindenkorra. Legyen egy jövőképed, és rendületlenül haladj abba az irányba. Amikor valami nem úgy történik, ahogy szeretnéd, tedd fel magadban a kérdést, hogy mit tudnál tenni azért, hogy valami, amit szeretnél, megtörténjen. De ne sértődj. Táplálj magadban pozitív érzelmeket, mindig.

2. Nincsenek kristálytiszta, írásban foglalt életcéljaid
Ami csak homályosan van megfogalmazva, azzal kapcsolatban nem valószínű, hogy határozottan tudnál cselekedni. Ami kristálytiszta, az egyértelmű, biztos, és minden kétséget kizáróan el van döntve. Akarod, és kész. A részletek elégséges szinten ki vannak már dolgozva ahhoz, hogy határozott lépéseket tegyél az adott irányba.

És, ha írásban van, az egyrészt jobban tudatosult, amikor leírtad, másrészt újból és újból elő tudod venni, újra tudod olvasni, és szükség szerint módosítani tudod. Így a követésük sokkal inkább biztosítva van, mint azon célok esetében, amelyek csak gondolatban léteznek.

Kristálytiszta, írásban foglalt életcélok nélkül a karriered állítom, hogy veszélyben van.

Ha érdekel hogyan adhatsz lendületet karrierednek lelkesítő életcéljaid kitűzésével, akkor kattints ide

3. Legalább 6 éve ugyanabban a munkakörben ugyanazt a munkát végzed
A továbblépés, az anyagiak bővülése nem az állandóságban, hanem a változásban rejlik. Karrier tanácsadók szerint 5-6 évnél tovább egy munkakörben nem érdemes maradni. Amikor egy munkakör már nem nyújt további fejlődési lehetőséget, akkor váltani kell.

Ha lehet, házon belül, ha nem, akkor házon kívül. Fáj, macerás, kényelmetlen – de gondolj csak bele: ha a jelen helyzetben a továbblépésnek esélye sincs, akkor mi értelme ott maradnod? A fájdalom így is, úgy is ott lesz: a kérdés, hogy milyen hosszan, milyen tendenciával (csökkenő vagy növekvő) és milyen esélye lesz elmúlni? Ha teszel érte – váltás! – , akkor maximális.

4. Egyedülálló vagy
Szomorúan veszem tudomásul, hogy hány és hány hírlevél olvasóm írja, hogy „gyermekemet egyedül nevelem”. Főleg hölgyek.

Nem vagyok párkapcsolati szakértő – ha csak nem a saját párkapcsolatomé. De állítom, hogy egyikünk – feleségem és én – sem lenne ott, ahol van, a másik nélkül. Néha szívás, néha nagyon kényelmetlen. De segítjük egymást a haladásban.

Javaslatom: ne ringasd magad abba az illúzióba, hogy egyedül könnyebb. Egy fenét! Minden csapatmunka! A könyvem megírása is az volt, gyerekeink nevelése, feleségem karrierje ugyanúgy, mint a vállalkozásom fejlődése. Hol így, hol úgy, jól, rosszul – semmi sem tökéletes! – de haladunk. Együtt.

Legyen egy támogató társad. Egy stabil, támogató párkapcsolat kincset ér.

5. Semmi jelzést nem kaptál a főnöködtől, hogy hosszú távon is számít rád. És rég nem kaptál előléptetést
Amennyiben közvetlen főnököd sokra tart, és számít rád hosszabb távon is, azt valamilyen módon jelezné feléd. Vagy fizetésemelés, vagy előléptetés, vagy dicséret, vagy valamilyen jelzés formájában. Mert tudja, hogy ha ambíciózus vagy, és jól teljesítesz, akkor sokba kerülne, ha elmennél.

Ha semmilyen jelzést tőle nem kaptál már legalább 2 éve, és közvetlen, a jövőddel kapcsolatos beszélgetés sem zajlott le köztetek, azon érdemes nagyon elgondolkodnod.

6. Fejvadászoktól, állásközvetítő cégektől rég nem kaptál megkereséseket
Annak is lehet tünete, hogy elmulasztottad jelezni feléjük, hogy létezel (mikor küldtél szét utoljára aktualizált önéletrajzot?), és nyitott vagy megkeresésekre, és annak is, hogy amit elküldtél nekik az önéletrajzodban, az nem elég meggyőző a számukra.

Kevés olyan meggyőző tünete van a karrier-képességednek mint, hogy fejvadászok, vagy állásközvetítő cégek a náluk lévő önéletrajzod alapján időnként megkeresnek, mert Rád gondoltak egy megbízásuk kapcsán.

Teendő: ha már rég nem tetted, akkor aktualizáld az önéletrajzodat, és küldd szét állásközvetítőkhöz, fejvadászokhoz, hogy tudjanak rólad. Jelezd nekik, hogy vagy, hogy létezel, és nyitott vagy a továbblépésre.

7. Nem érzed jól magad a jelenlegi munkahelyen.
No comment. Ha nem érzed jól magad, az azt jelenti, hogy nem teljesülnek a vágyaid, és még csak reménye sincs annak, hogy teljesüljenek. Így valószínű, hogy a teljesítményed sem túl jó.

Teendő: nézz mélyen önmagadba, mert annak, hogy nem érzed jól magad a munkahelyeden, egyetlen oka van: saját magad. Tegyél meg bármit, hogy ebből a helyzetből kikerülj, például olvass részleteket a könyveimből, majd kezdd el sokkal nagyobb felelősség-szinttel építeni a karrieredet – és vele együtt az anyagi gyarapodásodat is.

Boér Tamás
motivációs előadó, professional coach
a „Sikertervezés” című könyvek írója

Megjelent a “HarmoNet” Karrier rovatában, 2010. október

A 7 intő jel, hogy a karriered veszélyben van bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

A pénzteremtés titkai – Elixír, 2008. május

Az életed olyan, mint egy tíz sebességes kerékpár – Üzlet és Siker, 2009.március

Tök fölösleges újévi fogadalmak – HarmoNet, “Karrier” rovat, 2009. december

Karriert vagy saját vállalkozást? – HarmoNet, “Karrier” rovat, 2010. február

Nem is szeretnél karriert… – HarmoNet, “Karrier” rovat, 2010. május

66 ok, hogy hálás legyél – Pozitív Gondolkodás Magazin, 2010 június

Hogyan váljunk piacvezetővé? – Humánpolitikai Szemle, 2010. július-augusztus

7 intő jel, hogy a karriered veszélyben van – HarmoNet “Karrier” rovat, 2010. október

Egy karrierépítő kérdés, amit muszáj feltenned a főnöködnek – HarmoNet, “Karrier” rovat, 2011. február

Felelősség – MLM Üzleti Magazin, 2011. március

Hogyan legyél motivált hétfőtől péntekig? – HarmoNet “Karrier” rovat, 2011. április

Bátorság, küzdelem, kitartás – Pozitív Gondolkodás Magazin, 2011.augusztus.

A meggazdagodás belső gátjai, avagy miért fontos, hogy kincskeresők legyünk? – Elixír, 2011. augusztus-szeptember.

Hogyan tedd magad gazdaggá? – Pozitív Gondolkodás Magazin, 2012.január-február.

Érzelmi intelligencia – kulcs a sikerhez. – Pozitív Gondolkodás Magazin, 2012. március

Nincs elég pénzed? 12 tipp, hogy legyen – Elixír, 2012. április

Stresszes voltam, verset írtam – NEM JELENT MEG a Pozitív Gondolkodás Magazin 2012.október-novemberi számában, mert lekéstem a lapzártát

A Médiamegjelenések: cikkek, interjúk bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Szabadságot akarsz, és mellé sok pénzt. Vagy egyszerűbben: egy fantasztikus életet. Igaz? Hát persze.

Csak sajnos elhitted, hogy nem vagy szabad, és ahhoz, hogy szabad lehess, ahhoz sok pénz kell. Illúzió!

Szabadnak születtél, szabad vagy, és mindig is szabad leszel, legfeljebb még nem jutottál el oda, hogy merj élni az Isten adta szabadságoddal.

Ahogy a legtöbb ember elképzeli a karriert, az egyenlő nem szabadság. (Megj.: semmi baj a karrierrel, az emberek karrierhez való hozzáállásával, az attól várt dolgokkal sokkal inkább.)

Elszegődsz valahová, hogy dolgozz a pénzért. Ha neked is legfőbb szempontod a pénz, akkor ez rövid távon ki is elégít. Amikor haladsz szépen előre – előléptetések, fizetésemelés, bónusz – minden rendben levőnek tűnik. Amíg rá nem döbbensz, hogy egy mókuskerékben pörögsz, és arra vársz, hogy legyen elég pénzed, hogy kiszállhass. Mert a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, az alapvető anyagiakat sikerült biztosítanod, talán már a házad is felépült – akkor most innen már miért tovább erőlködni? De sajnos a munkahelyed ezt kéri tőled. Célok, tervek, teljesítés! Nincs megállás!

Jaj, jaj, jaj.

És folytatod, mert nem látsz kiutat. „Majd, ha elég pénzem lesz, amiből meg tudok élni munka nélkül is.” És gyűjtesz, és gyűjtesz. Ez körülbelül olyan, mint azt mondani, hogy a gödör ásását akkor fogod abbahagyni, amikor már elég mély lesz. És arra gondoltál-e, hogy minél mélyebb a gödör, annál nehezebb lesz belőle kiszállni?

A másik alternatíva, hogy elképzelsz magadnak egy karriert, de nem válnak be a hozzá fűzött remények. Nem kapod meg az áhított előléptetést, nem kapsz megfelelő fizetésemelést, esetleg el is bocsátanak. Ilyenkor gyorsabb az ébredés. Már, ha bekövetkezik.

De gyakrabban nem következik be. „Nem illettünk össze a főnökömmel.” „Ebben a cégben idióták dolgoznak!” „Ott több fizetést adnak.” Önigazolás, amit egy jó tréner, coach, vagy pszichológus ki tud olvasni a szavaidból.

Csak egy valamit felejtünk el nagyon gyakran. Azt, hogy nem az számít, hogy mi történik odakint, hanem az, hogy mi történik idebent. Benned, a két füled között. A gondolataid, és érzéseid világában.

Mert ismerek karrierjükben száguldó, lelkes embereket, akik nagyon szeretik, amit csinálnak, és abba nem hagynák. Nyilvánvalóan ők vannak kevesebben. Szerencsések abból a szempontból, hogy amit csinálnak, az nagy mértékben egybeesik a személyiségükkel, annak nagyon jól megfelel. Ezért jól érzik magukat a bőrükben, jól teljesítenek, és személyes céljaikat is többnyire elérik.

Szeretnek másokat vezetni, jól menedzselik magukat a felsőbb szintű vezetők felé, és megszerzik maguknak fentről a szükséges támogatást. És még az is lehet, hogy van mellettük egy elkötelezett házastárs, aki mindent megtesz érte, hogy ő, a családfenntartó építhesse is a karrierjét. Mindenki jól érzi magát, minden a helyén van!

Ilyen helyzetből miért is akarna valaki kilépni?

Persze többen vannak, akik eljutnak egy szintre, és onnan nem tudnak továbblépni. Azoknak üzenem: az egyetlen út a személyiség fejlesztése. Önmagad megismerése. Mit is szeretnék az Élettől? Minek kéne történnie a halálom napja előtt, hogy azt mondhassam, hogy megérte élni? Mi az, ami engem belülről istenigazából motivál?

Önismeret, önismeret, önismeret.
Önismeret a négyzeten. Sőt, a sokadik hatványon!

Ha eleget teszel önmagad megismerése érdekében, akkor rá fogsz döbbenni, hogy minden esélyed megvan arra, hogy halálod napján elmondhasd: „fantasztikus életem volt!”

Boér Tamás
a “Sikertervezés” című könyv írója

HarmoNet “Karrier” rovat, 2010. május.

A Nem is szeretnél karriert… bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Bizonyára nem kevesen vannak, akik alkalmazottként eljutottak valameddig a karrierjükben és azon morfondíroznak, hogy továbbépítsék-e a karrierjüket, vagy saját vállalkozást indítsanak. Nekik szeretnék támpontokat nyújtani ezzel az írással.

A legelső, amit ajánlott letisztázni, hogy mit is vársz egy karriertől vagy egy saját vállalkozástól. Tudom, hogy a legtöbb embernek erre mi a válasza (még ha ez a válasz tudattalan is): pénzt.

Nagy hiba!

A „Karriermenedzsment Magyarországon” című kutatás (2006) szerint a karrierben a legtöbb pályakezdő anyagi biztonságot és gyarapodást lát. Ez rendben is van. Pályakezdőként, kispénzű diákként, akit tipikusan nem vet fel a pénz, ez érthető. Egykeresetű családban családfőként szintén érthető, hogy a pénz folyamatos biztosítása nem opcionális.

Ettől függetlenül, nagyon fontos, hogy munkádról alkotott szemléletedet feltétlenül terjeszd ki a dominánsan anyagi fókuszról azon „dolgokra” is, amelyek később neked meg fognak térülni. Ezek: fejlődés, önismeret, vezetői készségek, érzelmi intelligencia, stb.

Bármennyire is „kell a pénz”, bármennyire is „meg kell valamiből élni”, az egész életed értelmét ásod alá, ha a pénzt munkád elsőrendű céljának tekinted. Amikor azért dolgozol elsősorban, mert „kell a pénz”, akkor a feje tetejére állítottad életed értelmét: a pénz a cél, és életed értelme eszközzé vált. Ennek pont fordítva kell lennie!

Persze, hogy van egy havi minimum, ami alá egy család sem szeretne menni, de hadd tegyek egy bátor megállapítást: az emberek többsége ezt a minimumot túl magasra helyezi. Az „itt és most tudjak fogyasztani, felhalmozni és birtokolni” übereli a hosszú távú jövőt és a fejlődési lehetőségeket. Ezért jut oda sok ember, hogy annyira elfoglalja magát azzal, hogy „pénzt keressen”, hogy nem jut ideje meggazdagodni…

Ha nálad is jóval nagyobb arányban esik latba a pénz, mint a munkád célja és kisebb mértékben a jövő tudatos, hosszú távú építése, akkor ezt az arányt fordítsd meg: karriered vagy vállalkozásod fő célja az a fajta gyarapodás legyen (nem anyagiakban), ami később a még gyorsabb anyagi gyarapodást lehetővé teszi. Fő fókuszod azon legyen, hogy miközben biztosítod a havi minimumot anyagiakban, minél gyorsabban gyarapodj tudásban, képességekben, hozzáállásban és siker-szokásokban.

Magyarra fordítva: a karrieredben (vagy vállalkozásodban) ne elsősorban a pénzért, hanem a fejődési lehetőségekért dolgozz! Fejlődésed az, amin keresztül megerősödik a pénztermelő képességed és később ez többet fog hozni a konyhára. Nagyon általánosan megfogalmazva: élj egy fejlődés-orientált, és ne egy birtoklás-orientált életet!

A következő, amit szintén fontos letisztázni: mi az oka annak, hogy nem egyértelmű a karrieredben a továbblépés és saját vállalkozás indításában gondolkodsz? Nem vonz a „következő szint”? Nem tudod, mi lenne az a szint? Vagy tudod, de nem érzed, hogy képes lennél rá? Próbálkoztál, de a főnököd nem támogat? Megpróbáltál valamit és nem sikerült? Volt már két-három munkahelyed és úgy érzed, a következő váltás is csak „cseberből-vederbe” helyzetet eredményezne? Vagy nem tudod, hogyan add el magad? (sokan, nagyon sokan vannak, akik jól teljesítenek a munkahelyükön, csak azt nem tudják meg is láttatni a környezetükben és nem tudják magukat jól „eladni” és fölfelé „láttatni”)

Vajon nem csak azért gondolkodsz saját vállalkozás indításában, mert egy nehézségbe ütköztél és nem tudod, hogyan küzdd le? Kérted-e a mentorod, vagy egy coach segítségét, hogy letisztázd magadban, számodra a jelen helyzetben merre az arra? Ki tudja, lehet, hogy a nehézség leküzdésével fölöslegessé válik azon gondolkodni, hogy saját vállalkozást indíts…

Ne feledd, hogy egy karrier felépítése ugyanúgy, mint egy vállalkozás felépítése akadályok egész sorának a leküzdését jelenti, amire nem biztos, hogy mind fel vagy készülve (sőt, biztos, hogy nem). Egyáltalán nem biztos, hogy ilyenkor meg kell hátrálni az akadály elől, sokkal inkább meg kéne rá találni a legjobb megoldást. Ha a nehézséget, az akadályt sikerrel küzdöd le, azzal erősödik az akadály-leküzdő képességed és legközelebb egy hasonló akadályt már könnyebben fogsz leküzdeni. De ha elfordulsz az akadálytól és tulajdonképpen azért indítanál vállalkozást, mert tudattalanul a könnyebb utat keresed (!), akkor fennáll a veszélye, hogy ugyanezt fogod tenni a saját vállalkozásodban is…és az eredmények el fognak maradni attól, amit szeretnél.

Végül, de nem utolsósorban, hogy érzed magad a jelen helyen? Nehogy túlfűtött érzelmi felindulásból mondj fel, hogy „na, akkor én most saját vállalkozást indítok, mert ezek úgy hülyék, ahogy vannak!”

Légy racionális, gondolkozz hűvös fejjel. Érzékeld a valóságot annak teljességében, mert a valóság pontatlan észlelése rossz irányba fog vinni, az biztos! Tedd fel magadban a következő kérdéseket:

Mi zajlik a jelen helyen?
Milyen a főnököm hozzám való viszonya?
Tud-e a hosszú távú céljaimról? Megkérdezte-e valaha is, hogy hol szeretnék lenni mondjuk 10 év múlva?
ő hol szeretne lenni 10 év múlva?
Van-e terve a továbblépésre?
Szeretnék-e az ő utóda lenni (amennyiben ő tovább szeretne lépni)?
Voltak-e valaha is kettőnk között „mélyen szántó” beszélgetések?
Vannak-e és ha igen, milyen fejlődési lehetőségek a jelen helyen, amelyeket még nem használtam ki?
Milyen visszajelzéseket kapok a környezetemből?
Milyen készségeket volna jó kifejleszteni, mielőtt saját vállalkozásba vágnék?
Kommunikáció? Vezetés? Stratégiai gondolkodás? Üzleti tervezés? Értékesítés? Marketing? Projekt menedzsment?
Van-e ezen vagy más készségek kifejlesztésére lehetőség a jelen munkahelyen?
Az előttem álló lehetséges cselekvési alternatívákra gondolva milyen félelmeket érzek?
Van-e, és ha igen, ki az, akivel ezeket a félelmeket bizalmasan meg tudom beszélni?

Ha fentiek alapján már tisztábban látod a jelen helyzetedet, és önmagadat a jelen helyzetben, egy lépéssel biztos, hogy már közelebb kerültél egy határozott döntéshez.

Összefoglalva:
1. Ne elsősorban a pénzért dolgozz, hanem a fejlődési lehetőségekért.
2. Pontosítsd a nehézséget és annak jellegét a jelen helyzetedben.
3. Légy racionális, gondolkozz hűvös fejjel. Törekedj a valóság minél pontosabb és tisztább megértésére.

Sok sikert a továbblépéshez!

Boér Tamás
sikertervezes.hu

A Karriert vagy saját vállalkozást? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Felelősség. Milyen fontos szó! És mennyire szeretjük kerülni! Értjük-e vajon mit jelent?

A WikiSzótár így határozza meg a felelősséget: „Az a saját magunkra vonatkozó felismerésünk és elképzelésünk, hogy okozunk valamit – valamilyen hatást érünk el -, valamiben közreműködőként részt veszünk, valahol jelen voltunk úgy, hogy a dolgok ottani alakulására hatottunk.”

A felelősség azzal kezdődik, hogy tudomásul veszed, hogy ok vagy, nem okozat. A körülményeid azért olyanok, mert Te magad olyan vagy.

Van egy felelősség, amit nagyon sokan nem ismertek fel, éspedig: mindenki felelős önmaga életéért, azért az életminőségért, amit saját magának megalkot. Felelős azért, hogy milyen munkája van. Felelős azért, hogy hogyan bánik másokkal. Felelős azért, hogy mit tesz egészsége megőrzése érdekében. Felelős a gondolataiért, az érzéseiért, és a cselekedeteiért.

Mindenki saját maga oka a saját életminőségének!

Azért természetesen senki nem felelős, hogy hová, milyen környezetbe születik. De felelős azért – a felnőtté válása során egyre nagyobb mértékben -, hogy mit kezd azzal, hogy hová, milyen körülmények közé született.

A legjobb tudomásul venni, hogy ez egy abszolút igazság.

Kétféle életfelfogás létezik: áldozat és alkotó. Az áldozatfelfogás nem más, mint illúzió, így teljes mértékben hamis (és mégis milyen sok ember ragaszkodik hozzá!). Az alkotó felfogás tükrözi az abszolút igazságot.

Áldozat az, aki a külvilágtól, tehát külső tényezőktől – a házastársától, az államtól, a főnökétől, a pénztől stb. – várja, hogy az ő élete jobb irányt vegyen. (Megjegyzés: várhatja!)

Alkotó az, aki senkitől nem vár semmit, hanem elképzel valami hasznosat, elindul a megvalósítás útján – és ki is tart a megvalósulásáig.

Egy ember élete során többször válthat egyikből a másikba.

Sok esetben valaki elindul megvalósítani valamit (például egy karriert vagy egy örömteli, harmonikus házasságot), tehát alkotóként kezd. Aztán a felmerülő nehézségek miatt, melyeket tévedésből legyőzhetetlennek ítél, lemond az eredeti elképzelésről, és megváltoztat valamit a külvilágban. Például munkahelyet vált („mert nem jöttem ki jól a főnökömmel”), vagy beadja a válópert („nem is voltunk egymásnak valók”). Ez kitűnő példája a felelősség hárításának (ergo alkotóból „átbillen” áldozatba): saját magán – a gondolkodásán, a szokásain, az érzelmi reakcióin – nem változtat semmit, de változtat valamit a külvilágban.

Aztán a megváltozott külső tényezők „birtokában” újból alkotó hozzáállást vesz fel, elkezdi alakítani a körülményeket, majd újból valamilyen legyőzhetetlennek vélt akadályba ütközik. Ekkor megint lemond az eredeti elképzeléséről, és megint felveszi az áldozat szerepkört. Ekkor jöhet újból egy külső változás („a szomszéd nője zöldebb”, vagy „a másik cégnél könnyebb karriert építeni”, vagy „a másik társaság termékei jobbak”), hogy a ciklus elölről kezdődjön.

Az ilyen ember sok év – és sok ilyen ciklus – után széttárja a karját: „én már ilyen vagyok”. „Ez benne van a családunk génjeiben.” Ilyen és hasonló kifogásokkal magyarázza az eredményeit, amire ő maga sem túl büszke. „Ilyenek az emberek, nem tehetek róla.”

Ez a felelősség hárítása.

A felelősség vállalása azt jelenti, hogy ha szeretnék egy eredményt, akkor vállalom a nehézségeket, bármilyen rosszul is érzem magam tőlük, és nem menekülök el a nehézségek elől, mondván, hogy van könnyebb út is! Egy út azért nehéz, mert önmagamat kell legyőznöm az előrehaladás során. Ha az út nem nehéz, az azt jelenti, hogy nem kell legyőznöm magam, így nincs fejlődés sem.

A felelősség vállalása azzal a felismeréssel kezdődik, hogy minden megnyilvánulásom, minden cselekedetem a saját gondolataimból származik. Semmi, semmi, ami külső tényező, engem nem irányít. Engem kizárólag a saját gondolataim, és az abból származó érzések irányítanak.

Egy nem hétköznapi eredményt elérni azzal jár, hogy nehézségeket kell leküzdeni. Az eredményért vállalt felelősség azt jelenti, hogy vállalom a nehézségeket, és nem elmenekülök előlük, hanem kitartóan próbálkozom a nehézségek leküzdésével. És

tetszik, nem tetszik,
büdös, nem büdös,
félek, vagy sem,
meghalok, vagy sem, (nem fogok!)

megteszem mindazt, ami eszembe jut, hogy megtehetnék a nehézség legyőzése, és a kívánt végeredmény érdekében!

Még akkor is, ha vért izzadok!

Az eredményért vállalt felelősség azt jelenti, hogy nem hagyom magamon eluralkodni a félelmet, hogy „jaj, a nehézség vállalásával valamit elveszíthetek” (igen, a kényelmet, esetleg néhány „barátot”, mert esetleg azt mondják rólam, hogy „ez az ember megőrült!”, mert látják, hogy kitartok olyankor is, amikor a „józan ész” azt diktálja, hogy adjam fel), hanem azt a gondolatot táplálom magamban, hogy „milyen jó lesz elérni a kívánt eredményt!”

A felelősség vállalása egyenlő a nehézségek vállalásával. Azzal, hogy teszek valamit a kívánt eredmény érdekében, bármilyen nehéz is! Azzal, hogy még ha meg is torpanok, a végeredmény iránti elköteleződésem szemernyit sem gyengült. Ha megálltam, azt csakis azért teszem, hogy erőt gyűjtsek, új stratégiát dolgozzak ki, tudást szerezzek, képességeket fejlesszek, összeszedjem erőforrásaimat, hogy tovább próbálkozhassam. De a végeredmény iránti vágyamat nem adtam fel! Sem a hajlandóságomat a másképp cselekvésre, az eredmény érdekében.

Nehézségek igenis vannak. De hol? A külvilágban? A címlistában, amelyiket végig kéne hívni? A házastársadban, akivel nem jösztök ki jól? Az alacsony fizetésedben? Nem, nem, nem. A nehézségek mindig benned vannak. Ezek azok a nehézségek, amelyeket le kell győznöd, bármi is van. Önmagadat kell legyőznöd. Szokásoddá vált már? Életformáddá vált önmagad legyőzése? Ha nem, gyorsan váljon azzá!

Ha évek telnek el úgy, hogy többszöri próbálkozásod ellenére sem volt részed átütő sikerben, annak az az oka, hogy …TE MAGAD VAGY AZ OKA! Ha ezt fel- és elismered, akkor hadd adjak egy jó tanácsot: nézz be a saját fejedbe, azaz a gondolataidba külső segítséggel! Kérd egy „segítő foglalkozás” képviselőjét, hogy kalauzoljon végig téged egy olyan személyes fejlődési folyamaton, amelynek során legyőzöd a benned lévő nehézségeket, ezáltal magasabb felelősség-szintre jutsz. Segítő foglalkozás: pszichológus, kineziológus (amennyiben felismerted, hogy vannak gyerekkorodból benned ragadt gátak), life coach stb. Megdöbbentő erejű felismerésekre juthatsz önmagad tudatlan gondolataidat illetően, és olyan tudatossági szintre tudsz szert tenni, amely szinten a teljesítményed akár sokszorosa is lehet a korábbinak.

Magadban keresd a gátakat, soha ne a külvilágban!

„Nem az előtted álló hegytől készülsz ki, hanem a bakancsodban levő kavicsoktól.”

– Robert Service

A felelősség vállalása azt jelenti, hogy megállsz, lehúzod a bakancsod, kiszórod belőle a kavicsokat, majd újból felhúzod a lábadra. Tedd meg! Sokkal magasabb szintű felelősségre leszel így képes – és azzal együtt sokkal jobb eredményeket is fogsz elérni. Arról már nem is beszélve, hogy minél nagyobb felelősséget vállalsz, annál magasabb szintű szabadságot is fogsz élvezni, amit semmilyen pénzzel megvásárolni nem lehet…

A Felelősség bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Bátorság – neked is van, használd!

Projektvezetői tapasztalatomból tudom, hogy minél nagyobb cél megvalósításán dolgozol, annál valószínűbb, hogy előre nem látott akadályokba fogsz ütközni (még nagyon alapos és részletes tervezés esetén is). Esetenként ez nagyon kellemetlen tud lenni. Borulhat a részletes terv, ami természetes, hogy kiválthatja a félelmet is.

Sikerül-e határidőre szállítani? Sikerül-e tartani az ügyfélnek tett ígéretet? Ilyenkor kell tudatos döntéssel a bátorságot választani, azaz a félelem ellenére is cselekedni.

Például egy valameddig eljutott, de még távolról sem befejezett projekt további finanszírozásához többlet forrásokat kérni a megrendelőtől. Belátni, hogy a terv valamilyen szempontból nem volt reális, ezért a végrehajtását sem lehetett garantálni az eredetileg tervezett költségeken belül. Ennek a felvállalásához bizony kell bátorság!

Vagy megtenni egy olyan lépést, amelyiknek a végkimenetele nem minden szempontból számítható ki teljes bizonyossággal. Lehet, hogy a szervezet nagyobbra nőtt, mint feltételeztem, hogy nőni fog, ezért létre kell hozni egy csoportvezetői pozíciót. A kérdés, hogy kit léptessek elő csoportvezetőnek? Lehet, hogy a csapatom két tagja is esélyes rá, de bizonytalan vagyok, hogy melyikük válna be jobban. A csapat tagjait megszondázva, nem körvonalazódik ki egyértelműen, hogy ki vinné jobban sikerre a csapatot. Egyikük szakmailag jó, ezért a többiek elfogadják. A másik viszont jobb vezető, ért az emberek nyelvén, és jól építi a csapatszellemet. Szakmai kontra emberi oldal kell erősebb legyen ebben a pozícióban? Nem biztos, hogy tudom a választ, de még ha félek, akkor is meg kell hoznom a döntést – és a következményeket vállalnom kell.

Az is elképzelhető, hogy egy eredmény érdekében előre nem látott módon be kell vállalnom egy előadás megtartását, és annak olyan ütősnek kell lennie, hogy a hallgatóság egyöntetűen támogassa az elképzelésemet. Mivel sok múlik az előadáson, és a tét nagy, ezért ott a félelem is. Mese nincs, bátornak kell lenni, és félelem ide, félelem oda, ha szeretném az eredményt, akkor meg kell tartanom az előadást.

Hasonló módon, félhet valaki egy állásinterjútól, félhet valaki nemet mondani valamire, félhet szembenézni önmaga gyengeségével, illetve félhet bármitől. A lényeg, hogy a kitűzött célra fókuszálva legyen bátor, azaz cselekedjen a félelem ellenére is, mert csak a cselekvés garantálhatja az eredményt!

Küzdelem

Ez nem más, mint küzdés önmagammal. A lustaságommal, a kishitűségemmel, a félelmeimmel. A kérdés, hogy elfogadom-e, hogy az élet nehéz? Kiemelkedő sikereket elérni úgyszintén. Amikor elfogadom, az élet onnan kezdve könnyű lesz. Ami teher, az édes teherré válik.

A küzdeni akarást, a nehézségek vállalását a motiváció adja: tényleg akarom-e a kitűzött célt, és ha igen, mennyire?

Hogy akarom-e, azt elég egyszerű eldönteni. A következő kérdést kell feltenni: ha birtokomban lenne Aladdin csodalámpája, megdörzsölném, a szellem felbukkan, és bármilyen kívánságomat teljesítené, akkor kérném, hogy adja meg nekem a készen megvalósult célt? Ha kérném, az azt jelenti, hogy akarom a célt.

A következő kérdés az, hogy mennyire akarom? Itt az a kérdés, hogy mekkora árat vagyok hajlandó fizetni a megvalósulásért? Minél inkább akarom, annál nagyobbat.

Napi hány órát vagyok hajlandó teljes mentális kapacitásommal a megvalósításon dolgozni? Milyen, számomra élvezetes tevékenységekről vagyok hajlandó lemondani a célra fókuszálás érdekében? Milyen változtatásokat vagyok hajlandó magamévá tenni a cél érdekében? Mekkora akadályokkal vagyok hajlandó megküzdeni a cél érdekében?

A küzdelem nem más, mint a cél elérése árának a megfizetése. Ha fizetsz, akkor haladni is fogsz. Ha nem, akkor nem.

És mi a helyzet a kitartással?

Ahhoz, hogy megértsük a kitartásnak a jelentőségét, gondolkodjunk el a következőn: a világtörténelem során minden, abszolút minden úgy valósult meg, hogy a megvalósítást végző ember(ek) a megvalósítás legutolsó pillanatáig kitartottak.

Soha semmi nem valósult meg úgy – és soha nem is fog megvalósulni – , hogy a megvalósításon dolgozó ember(ek) nem tartottak volna ki a cél teljes eléréséig.

Ezek szerint a kitartás minden másnál fontosabb. Fontosabb a tudásnál, fontosabb a képességeknél, fontosabb a pénznél, fontosabb az alkalmazott eszközöknél, és fontosabb a megvalósítást lehetővé tevő erőforrásoknál is.

Ha Edmund Hillary nem tartott volna ki a Mount Everest csúcsáig, akkor most le sem írtam volna a nevét. Ha Edison megannyi, eredményt nem hozó kísérletezés mellett nem tartott volna ki mindaddig, amíg rá nem jött, hogyan lehet villanyégőt gyártani, akkor lehet, hogy ma még mindig gyertyával világítanánk. Ha nem tartottam volna ki eredeti szándékom mellett, hogy könyvet írjak és publikáljak, akkor nem mondhatnám el magamról, hogy publikált szerző vagyok.

A kitartás fontossága akkor merül fel, amikor előre nem látott nehézségek miatt meginog az eredeti szándék. A felmerült nehézségek miatt kérdésessé válik, hogy amit kezdetben akartam, azt még mindig akarom?

Ilyenkor tudat alatt a következő kérdés motoszkál az ember fejében:

vajon, ha továbbhaladok a megvalósítás útján, az ár, amit fizetni kényszerülök (és amit jelen pillanatban nem tudok elég jól megbecsülni), nem lesz-e nagyobb annál, mint amit amúgy hajlandó lennék fizetni?

Mert ha nagyobb lesz, akkor inkább abbahagyom, és ejtem az eredeti célt. Milyen jó lenne, ha ki tudnám számolni előre, hogy a megvalósításnak mi lesz az ára!

De sajnos erre gyakran nincs lehetőség.

Mit kell tenni ilyenkor? Nem ilyenkor, hanem már a célkitűzés (a jövőkép meghatározása) pillanatában kell azt tenni, hogy olyan célt (jövőképet) tűzzek ki magamnak, aminek az eléréséért hajlandó legyek rendkívül nagy árat is megfizetni. Az a cél olyan vonzó kell legyen, hogy tűzön-vízen keresztül akarjam megvalósítani. Nos, ezért kell NAGYBAN gondolkodni: azért, hogy vonzó legyen.

Ha a cél elég vonzó, akkor minden nehézség ellenére meg lesz a kitartás is.

A célmeghatározás kritikus kérdése tehát ez: meg akarom-e valósítani azt a célt, tűzön-vízen keresztül is? Ha nem, akkor félő, hogy a kitartásom csak az első komolyabb nehézség felmerüléséig fog „kitartani”.

Ha a kitűzött célnak maximális értelme van, akkor vedd észre, hogy van bátorságod, és merd is használni. A nehézségekkel szembeni küzdelmet soha ne hagyd abba, mert a küzdelem fog téged egyre sikerképesebbé tenni.

Menet közben kell egyre sikerképesebbé válj ahhoz, hogy eljuss a célig. És tarts ki a megvalósulás pillanatáig, mert ha nem tartasz ki, az elképzelésed soha nem fog valóra válni…

Megjelent a Pozitív Gondolkodás Magazin 2011. augusztusi számában.

A Bátorság, küzdelem, kitartás bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Ha nem vagy annyira sikeres, mint szeretnél lenni, annak egyik oka az, hogy nem vagy hálás. Nem vagy hálás mindazon jó dolgokért, amiket kaptál az életben, és általában, önmagáért az életért.

Elveszítetted azon képességedet, hogy azt mondd: „De jó, hogy élek!” Elfelejtettél örülni a puszta létnek, azon ténynek, hogy megszülettél, és lehetőséged van életedben jó dolgokat alkotni, és önmagadat kifejezni.

A legtöbb ember számára egy tragikus eseménynek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a saját életét elkezdje többre értékelni, és hálás tudjon lenni a puszta létezésért. Szerencsére nem kell ezt megvárni, tudatos figyelemmel meg tudod teremteni magadnak a hála szinte folyamatos érzését.

Ha megvizsgálod a világ összlakosságának életkörülményeit – napi hány dollárból élnek, ivóvízzel való ellátottság, tanulási lehetőségek, egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetősége stb. – akkor meg tudod állapítani, hogy Te itt, Magyarországon a világnak egyértelműen a „szerencsésebbik” feléhez tartozol! (Ha ezt az írást az interneten keresztül olvasod, akkor már biztos!) Bár nyilvánvaló, hogy van még bőven fejlődni való, de az nem ok arra, hogy ne örülj mindannak, ami itt és most az életedben megvan, és az jó neked!

Jó magyar pesszimizmustól hajtva mindig észre tudod venni azt, ami nem jó, vagy nem elég jó. Mindaddig, amíg örömmel és vidáman tudsz javítani a javítani valókon, és tovább tudsz lépni, ez rendben is van. Ám, amikor a kevésbé jó dolgokon elkezdesz lovagolni, és a figyelmed túl nagy részét irányítod azon dolgokra, amik nem elég jók, ezzel a magad cselekvési hajlandóságát ásod alá, és ezzel nem teszel jót sem magaddal, sem másokkal.

Érdemes lenne végezni egy hála leltárt, és számba venni mindazon dolgokat, amelyekért tényleg hálásak lehetsz. A hála egy rendkívüli erőt adó érzelem, ami cselekvésre sarkall, és adott esetben (ha arra szükség van), ki tud húzni az önsajnálat állapotából.

A hála a jelenlegi állapotnál rosszabb állapottal való összehasonlításból keletkezik. Miután egy betegségből meggyógyultál, hálás vagy, hogy visszanyerted egészségedet. Amikor a híradóban azt látod, hogy a világ valamely részén egy természeti katasztrófa miatt több százan meghaltak, és tízezrek váltak hajléktalanná, hálás lehetsz a sorsnak, hogy Téged az ilyen események elkerültek.

Amikor meglátsz egy rongyosan öltözött embert hajléktalan újsággal a kezében kéregetni az autósorok között, hálás lehetsz szüleidnek, tanáraidnak, akiknek köszönhetően neked van stabil megélhetésed.

Amikor jegyet foglalsz egy fapados repülőjáratra, hogy kiruccanj egy hétvégére Párizsba, hálás lehetsz az adott légitársaságot kigondoló vállalkozónak, a légitársaságot irányító vezetőknek, és az ott dolgozóknak is, hogy a hagyományosnál jóval kedvezőbb utazási lehetőséget neked lehetővé tették.

Amikor szabadon, korlátozás nélkül utazhatsz külföldre, hálás lehetsz a rendszerváltozásnak, azoknak, akik nekünk ezt elérték.

A hálád „felpörgetése” érdekében javaslom, hogy menj végig az alábbi kis teszten, és jelöld be a megfelelő választ – azt, hogy a Te helyzeted a leírt helyzetnél jobb, vagy rosszabb.

Lássuk csak, mi mindenért tudsz hálás lenni a sorsnak, és a körülményeknek!

Nos, milyen volt? Hányra adtál olyan választ, hogy jobb? És olyant, hogy rosszabb?

„Jobb” válaszok száma (írd le):

„Rosszabb” válaszok száma (írd le):

Elképzelhető, hogy voltak „rosszabb” válaszok is. Ha volt ilyen, és főleg, ha önhibádon kívül van egy nehézség az életedben, akkor fel szeretném hívni egy dologra a figyelmedet: minden látszólagos nehézség egy vele legalább azonos mértékű előny csíráját hordozza magában.

Azonban az, hogy ezt az előnyt észre veszed-e, vagy sem, és hasznodra fordítod-e, vagy sem, az dominánsan a benned levő érzelmi töltet – többek között a hála – függvénye. Ezért tanulj meg hálás lenni, mindig, minden körülmény között! A fenti lista pont ebben segít.

Boér Tamás
a „Sikertervezés” című könyv szerzője

A 66 ok, hogy hálás legyél bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Hogyan váljunk piacvezetővé?

Azt tapasztalom, hogy cégvezetőkkel, vállalatvezetőkkel való beszélgetéseim során ilyen szintű – piacvezetői – ambíció nagyon ritkán fogalmazódik meg.

Pedig, ha jobban belegondolunk, minek van a leginkább értelme az üzleti életben (és általában, a nagybetűs Életben)? Annak, hogy a legjobbá váljunk valamiben. Minél jobbá válunk valamiben – főleg mások vezetésében – annál többet tudunk adni másoknak, így annál többet vissza is fogunk kapni. Ha jól belegondolunk, ez önmagunk boldoggá tevésének legjobb módja. Vezess, kövess, vagy állj félre az útból – de mindenképpen haladj a legjobbá válás útján!

Amikor egy erősen motivált, ambiciózus vezető és egy, az ő személyiségének megfelelő vezetői coach közötti együttműködés „egy-plusz-egy-sokkal-több-mint-kettő” típusú kapcsolattá fejlődik, akkor szenzációs dolgok szoktak történni.

Hogyan válhat egy vállalat piacvezetővé? A válasz egyszerű: a vezetői által. A vezetők azok, akik személyes jövőképüket a szervezeti jövőképpel összehangolva, és azt szem előtt tartva, ujjukat rajta tartják a piac „pulzusán”, célirányosan mozgatják a szálakat, és lelkesedéssel, rendületlenül haladnak előre, az áhított jövő irányába. A jól átgondolt, megfelelő stratégia birtokában, biztosítva a határozott végrehajtást az eredmények nem is fognak elmaradni.

Ennek fényében kikre kell egy szervezetnek a legnagyobb figyelmet fordítania? A vezetőire. Arra, hogy a legtehetségesebbeket segítse, támogassa, hogy ők is megtalálják számításaikat a szervezeten belül, és hosszú távú elköteleződést, lojalitást fejlesszenek ki magukban a szervezet iránt.

Ahhoz, hogy egy vezető megtalálja a számításait egy szervezeten belül, és maximálisan elkötelezetté váljon a szervezet iránt, több dolog kell, melyekből – a teljesség igénye nélkül – felsorolok négyet:

1. egy lelkesítő személyes jövőkép, és ennek összehangolása a szervezeti jövőképpel;
2. elköteleződés a szervezet tulajdonosai (részvényesek) felé ugyanúgy, mint az ügyfelek, vevők felé;
3. kiváló munkahelyi kapcsolatok kialakítása minden irányba – érzelmi intelligencia;
4. alázat a fejlődés érdekében: a képesség, hogy szembenézzen önmagával, és elfogadjon fejlődést szolgáló visszajelzéseket akár a közvetlen vezetőjétől, akár a tulajdonostól, akár egy külsős coach-tól.

Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről ezt a négy „dolgot”.

1. A személyes jövőkép

Az emberek többségének a személyes jövőképe (még sok vezető beosztású embernek is) főleg az anyagiak biztosításából, és felhalmozásából áll. Arra várnak, hogy „elég” pénzük legyen, hogy abbahagyhassák, amit csinálnak.

Vezetőkkel való együttműködésem egyik nagyon nagy haszna a vezető, és a szervezet számára, hogy letisztul a vezető személyes jövőképe, így az a szervezeti jövőképpel jóval nagyobb átfedésbe fog kerülni. Ezzel megnő a vezető motivációja a szervezet fejlesztése és teljesítményének fokozása iránt.

2. Elköteleződés az ügyfelek, a vevők, és
a tulajdonosok felé egyaránt

Minél feljebb kerül egy vezető egy vállalati hierarchiában, annál tudatosabb, és annál inkább arra fókuszál, hogy értéket teremtsen az ügyfelek, a vevők számára. Sok esetben viszont nem tudatosul eléggé, hogy nem csak arról van szó, hogy az ügyfeleket a versenytársakhoz képest egyre jobban kell szolgálni, hanem arról is, hogy a szervezetbe tőkét fektető embereket (például részvényesek) is szolgálja, az ők tőkéjüket gyarapítja.

Ez a gondolkodás elkerülhetetlen a csúcsvezetői pozíció betöltéséhez. Ennek felismerése nagyon erős motivációs tényező lehet ahhoz, hogy valaki „egyre jobb vezetővé” akarjon válni. Ez az a mentalitás, amely szerint hármas győztes („győztes-győztes-győztes”) felállásról beszélünk: tulajdonosok, alkalmazottak és ügyfelek, vevők egyaránt nyernek.

3. Kiváló munkahelyi kapcsolatok kialakítása –
érzelmi intelligencia

Tipikus, hogy sok szervezetben jó menedzserek vannak, de nem mindenki jó vezető. A legfőbb különbség a kettő között a következő: dolgokat menedzselünk, embereket vezetünk.
Egy menedzser tipikusan kiválóan ért célokhoz, stratégiákhoz, tervekhez, számokhoz, grafikonokhoz, folyamatokhoz és jelentésekhez. Egy vezetőnek viszont az emberekhez kell kiválóan értenie.

Az érzelmi intelligencia az a sokszor konkrétan meg nem fogalmazott terület, amellyel vezetők néha „hadilábon állnak”. Önmaga érzelmeinek felismerése, önmaga és mások motiválása, kitartás a nehézségek ellenére, valamint mások érzelmeinek felismerése, és azok pozitív módon történő kezelése. Ezek nélkül nem lehet valaki kiváló vezető.

Egy kiváló vezető érzelmileg stabil, „alapjáraton lelkes”, és ezt a kisugárzását képes másoknak is átadni. Képes másoknak lendületet és energiát adni, valamint a jövőbe vetett hitét erősíteni. Ezek nélkül nincsenek kiváló kapcsolatok a munkahelyen.

Kiemelt kapcsolatnak számít a közvetlen vezetővel való kapcsolat, és kevesen veszik észre, hogy ez az a kapcsolat, amit a leginkább jó kell tudni kezelni ahhoz, hogy valaki elérjen például egy előléptetést egy magasabb pozícióba.

Nem kérdés, hogy az érzelmi intelligencia az az egyik terület, amelyen sok vezetőnek van még fejlődni valója.

4. Alázat a fejlődés érdekében

Itt leginkább arról van szó, hogy a vezetőnek mi a fontosabb? Az, hogy neki „igaza legyen”, vagy az, hogy „boldogabb legyen”?

A „nekem igazam van” attitűd a saját magába vetett tökéletesség („én mindent tudok”, vagy „a konkurencia nekünk semmit nem árthat”) hitéből fakad, ami sok esetben az individualizmus mítoszával is vegyül. Az individualizmus mítosza az a hit, hogy „nekem mindent egyedül kell” megoldanom. Egy ilyen mentalitás komoly hátrányba sodorhatja az adott vezetőt, mert fejlődés helyett a saját „igazának” a bizonygatására fordítja energiáit, ami előbb-utóbb az egyre gyengébb üzleti eredményeken is meglátszik.

Észre kell venni, hogy kiemelkedő teljesítmény az élet minden területén mindig csapatmunkából születik! Egy teniszező esetében ugyanúgy, mint egy vállalatvezető, vagy vállalkozó esetében (A könyvem megírása szintén csapatmunka volt: a könyv szerkesztője, a grafikus, a lektor, a korrektor, a könyv tartalmát véleményezők mind, mind hozzájárultak, a feleségem hozzájárulásáról már nem is beszélve!)

Vállalatvezetők külsős megfigyelőjeként sokszor látom, hogy mennyire fontos valakinek az, hogy igaza legyen, és ezért milyen nagy árat fizet. Aki fogékony a visszajelzésre, és elfogadja azt a saját fejlődése érdekében, annál a coachingra fordított pénz többszörösen megtérül. Aki nem, annál a coaching együttműködés értelme alapjában van megkérdőjelezve.

Kiváló vezetővé válni a piacvezetővé válás érdekében

Kiváló vezetővé válni nem könnyű. Kérdezzünk csak meg kiemelkedő eredményeket elért cégvezetőket: könnyű volt elérniük, amit elértek? Nem volt az! Egy küzdelmes folyamat volt, teli nehézségekkel, akadályokkal. De pont ez a folyamat, a nehézségek leküzdése biztosította számukra azt, hogy kiváló vezetővé váljanak, és vezetésük alatt az adott vállalat is piacvezetővé váljon.

A vezetői coaching jelenleg az egyik legnagyobb megtérülésű stratégiai eszköz, ami ezt a célt – a vezetők fejlesztésén keresztül – támogatni képes.

Boér Tamás
professional coach, The Coaching Academy, UK
a Sikertervezés könyvek írója

Megjelent a Humánpolitikai Szemle 2010. július-augusztusi számában

A Piacvezetővé válás vezetői coachinggal bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Hogy mi az igazi gazdagság? A legtöbb ember szerint a sok pénz – amivel lehet venni lakást, autót, kényelmes ágyat, sőt diplomát és szexet is. Ám otthont, élvezetes utazást, pihentető alvást, tudást és szerelmet nem lehet. Sokan mégis a sok pénzért hajtanak remélve, hogy a gazdagság majd meghozza a boldogságot.

A helyzet azonban az, hogy a pénzkeresés gyakran annyira lefoglal, hogy közben nem marad idő a meggazdagodásra és a boldogságra. Akkor mégis mi a gazdagság értelmes útja? Boér Tamás coach szerint az, ha pénzkeresők helyett kincskeresőkké válunk.

– Mi a különbség a pénzkeresők és a kincskeresők között?

– A pénzkeresők úgy tekintenek a pénzre, mint biztonságuk és lehetőségeik forrására, és nem veszik észre, hogy a biztonságot és a lehetőséget ők maguk jelentik. Tehát magukon kívülre helyezik életük jobbá tételének felelősségét, és egy külső tényezőtől – egy újabb törvénytől, a párjuktól, a főnöküktől vagy éppen a több pénztől – várják életminőségük javulását.

Kincskeresővé úgy válhatunk, ha először belső gazdagságunkat fedezzük fel, és belülről kifelé élve érzéseink, gondolataink által változtatjuk meg az életminőségünket. Ha ez sikerül, akkor nincs olyan, hogy ne találnánk olyan lehetőségeket, amelyek több pénzt hoznak az életünkbe, ráadásul sokkal könnyebben és nagyobb élvezettel, mintha csak azért dolgoznánk, hogy pénzt kapjunk érte, miközben halálosan unjuk, amit csinálunk, és alig várjuk a hétvégét.

A bőség megteremtésének módja, hogy ne a pénzszerzés legyen a munkánk célja, hanem tűzzünk ki értékes célokat, szeressük azt, amit csinálunk, és mindennek elkerülhetetlen velejárója lesz a pénz.

– Hogyan lehet rátalálni arra a munkára, amit szívvel-lélekkel tudunk végezni, és nem csak a pénzért?

– Sokan, akik nem olyan munkát végeznek, ami igazi örömet okoz nekik, inkább beletörődnek és megkeserednek ahelyett, hogy addig keresnék, amíg meg nem találják.

Az ember életpályája egy első munkahellyel indul, ahonnan általában továbblép, ha ambiciózus. Következik egy második munkahely, és ha ez sem hoz nagy áttörést, akkor ismét továbbáll – a harmadik munkahelyre, vagy rendszeres munkája mellett akár hálózatépítésbe is kezdhet. Ha azonban a negyedik vagy az ötödik lehetőség sem hoz különös áttörést, akkor el kell kezdenie keresni a „nulladik lehetőséget”, ami nem más, mint a saját élete.

Fontos, hogy választ találjon azokra a kérdésekre, hogy ki ő, mi értelme az életének, mi a szenvedélye, mi az ő belső hajtóereje, mik az erősségei. Úgy kezdjen el munkát keresni, hogy közben önmagát is keresi, és ha az önismeret útját járva megtalálja önmagát, akkor azt a munkát is megtalálja, amelyben ő kiemelkedőt tud alkotni.

– Sokan tudják, mi az álmuk, de azért nem valósítják meg, mert ahhoz is pénz kellene, vagy mert úgy érzik, hogy az túl nagy áldozattal járna.

– Rengeteg a kifogás: „nem tudok vállalkozást indítani, mert nincs pénzem”, „más városba kellene költöznöm” vagy „válság van, ezért most nem érdemes feladnom az állásom”. De minden ellenérv csak egy indok arra, hogy ne tegyük meg az első lépést önmagunkért.

Egy vállalkozást indítani és sikerre vinni nem lehetetlen, és erre sok jó példa van. Közép-európa második legnagyobb (magyar) üvegipari vállalkozása úgy indult, hogy a cégalapító, aki miután elveszítette állását, egy fillér nélkül, üvegesként kezdte járni az utcákat, betört ablakokat keresve. Házalt, jó munkát végzett, idővel egyre több munkája lett, majd kis műhelyt nyitott, majd alkalmazottai is lettek, és ma több milliárdos éves forgalmú üvegipari vállalkozása van. Mások lakótelepi garázsukból hoztak létre sokmilliárdos céget.

Ha nincs kezdeti tőkénk egy vállalkozás elindításához, kereshetünk tőkéstársat vagy eladhatjuk a nyaralónkat, esetleg termelői hitelt vehetünk fel. Csak el kell hinni, hogy mindig lehet tenni bár egy lépést a céljaink felé, még ha ez nem is olyan könnyű.

Becsülöm azokat a feltehetően állástalan embereket, akik hipermarketek parkolójában elkérik és visszaviszik a bevásárlókocsikat, mert megtették az első lépést ahhoz, hogy pénzhez jussanak. Vagy a szájjal-lábbal festő művészeket, akik kéz nélkül is akarnak és tudnak értéket teremteni.

Sokszor hallok ilyen mondatokat is, hogy „Könnyű annak, aki felment dolgozni Budapestre, vidéken nincs semmi lehetőség.” Ő miért nem költözik oda, ahol van lehetőség? A frissen érettségizett diákok zöme is kénytelen elhagyni otthonát a továbbtanulásért. Az őszinte válasz sokszor az, hogy fél kockáztatni valamit, például a házát, amin hitel van, és ugyan egy életre eladósította magát, mégiscsak sikeresnek tűnik mások szemében.

El kell dönteni, hogy mi a fontos – a látszatsiker vagy a valóságos siker, amikor önmaga tud lenni, és örömmel, lazán tud több pénzt termelni. A lehetőségeket ugyanis mindig mi adjuk magunknak.

– Sokan – különösen a művészek – örömmel végzik a munkájukat, mégsem gazdagodnak meg. Ennek milyen okai lehetnek?

– Ilyenkor gyakran valamilyen gyermekkorból eredő vagy később szerzett korlátozó hitrendszer áll a háttérben. Vannak, akik nem tudják elhinni, hogy amit alkotnak, az értékes, és jogosultak érte pénzt kérni és kapni. Mások azt gondolják, hogy az embereknek nincs pénzük az ő termékükre vagy szolgáltatásukra.

Vannak, akiknek az értékesítéssel vagy a marketinggel kapcsolatban vannak belső gátjaik, vagy általában az önmenedzselésükkel. Egyes szakmák – mint a pedagógus pálya – művelői óriási értéket nyújtanak, és még ha örömmel is végzik munkájukat, közalkalmazottként nem tudnak meggazdagodni. Őket persze kárpótolhatja a nem anyagi gazdagság, a diákokkal való foglalkozás nyújtotta rengeteg pozitív élmény.

Van, akit a „hiány-szemlélet” korlátoz: azt hiszi, hogy ha neki sok van, azzal másoktól elvesz. Sokak tudatalattijába olyan mondatok rögzültek, mint hogy „becsületes úton nem lehet meggazdagodni”. Ezért számukra a becsületesség és a gazdagság két összeférhetetlen dolog. Számos egyéb bőséggel kapcsolatos tévhit működhet bennünk, ami nem csoda, hiszen a legtöbb negatív asszociáció a pénzhez társul az egész világon.

– Milyen a jó hozzáállás a pénzhez?

– Mindenki megérdemli, hogy bőségben éljen, ezért a pénz elutasítása nem helyes, de az ahhoz való túlzott ragaszkodás sem az, mert azzal is csak hiányt teremtünk. Ugyanis a ragaszkodás mögött az a szemlélet áll, hogy pénzből nincs elég, ezért a legbiztosabb, ha felhalmozzuk, nehogy később ne jusson belőle nekünk is. Mivel gondolkodásunkat a hiány-szemlélet uralja, és minden teremtés belőlünk indul ki, ezért a hiányra irányuló gondolatok hiányt fognak teremteni, akkor is, ha nem azt szeretnénk.

A hiány nem feltétlenül a szűkölködést jelenti, hanem azt, hogy ahhoz a bőséghez képest szenvedünk hiányt, amelynek a megteremtésére képesek vagyunk. Ezért tennük kell érte, hogy elhiggyük: akárcsak a levegőből, pénzből is bőven van, így jut nekünk is, és engedhetjük szabadon áramolni. A pénz ugyanis önmagában, felhalmozva nem ér semmit, csak a beválthatóság ígéretét hordozza.

Nálunk az emberek mindenáron lakástulajdonossá akarnak válni, mert azt hiszik, hogy az ingatlan vagyon. Pedig nem az, mert nem termel pénzt, és lehet, hogy ha eladnák, és egy hasonló lakást bérelnének, az eladott lakás árát pedig értelmesen, nem vakmerően kockázatva befektetnék, akkor hosszútávon több pénzük lenne, mint lakástulajdonosként. Tőzsdézésben jártas emberek szerint többen élhetnének a tőzsdézés lehetőségével is, amelyhez azért nagyon fontos lehet elvégezni egy tőzsdetanfolyamot.

– Mi a sikeres és gazdag emberek titka?

– Elhiszik, hogy értékesek, megérdemlik a sikert, és amit szeretnének elérni, az lehetséges. Tisztában vannak az erősségeikkel, van jövőképük, üzleti tervük, értelmes céljuk, és annak megvalósításához inspirációjuk, türelmük és bátorságuk.

A sok pénz csak oda áramlik, ahol értelmes célokat akarnak belőle kovácsolni. Az önmagában nem egy túl értelmes cél, hogy legyen házunk és autónk, de az igen, hogy ha érezünk magunkban tehetséget és kedvet a filmrendezéshez, akkor szeretnénk másoknak is örömöt okozni azzal, hogy jó filmeket csinálunk, mint például Andy Vajna, aki nem azért csinál filmeket, hogy érte pénzt kapjon, hanem belülről hajtja a tettvágy.

Vagy Soros György, aki ugyan sok millió dollárt spekulatív üzleteken keresztül szerzett, tehát nem feltétlenül teremtett értéket, de később igen, azzal, hogy a vagyonát, vagy annak egy részét – lásd a Nyílt Társadalomért Alapítvány, a Közép-európai Egyetem – jótékony célokra fordította.

– Mi áll az elszegényedés mögött?

– Ha valaki ügyeskedéssel úgy jutott pénzhez, hogy azért ő nem nyújtott értéket cserébe, tehát nem fizette meg az árát, akkor ebből hosszútávon csak annyi marad nála, amilyen értékű ember ő fejben. Persze mindez nem tudatosan működik. Ezért van az, hogy a lottónyertesek többsége nem tudja megtartani a millióit.

Ha tudatosan, belső hittel és erővel építünk fel valamit, akkor sem biztos, hogy nem veszítjük el tévedésből, de a képességünk, hogy újra felépítsük, megvan, mert egyszer már végigjártuk az utat, így másodszor felépíteni ugyanazt könnyebb lesz.

– Ezek szerint bárki képes meggazdagodni. A coaching hogyan tud ebben segíteni?

– Az általában több megbeszélésből álló coaching munkát a személyes jövőkép, az értékrend és a küldetés feltérképezésével kezdjük. Ezután sorra vesszük a meggazdagodást gátló hitrendszereket, amelyek során az illető egyre mélyebbre jut önmaga megismerésében, és olyan dolgokat fedez fel magában, amelyekről addig nem volt tudomása. Például, hogy milyen a viszonya a pénzhez vagy a munkához – vagy az időhöz. A tudatosság segít elkezdeni másképp gondolkodni és cselekedni.

A coach segíti az ügyfelét egyszerre kifelé és befelé figyelni, gondolatait, érzéseit, erősségeit, gyengeségeit vizsgálni, továbbá arra bátorítja, hogy kibontakoztassa önmagát. Segít meglátni a valós céljait, vágyait, ezeket le is íratja vele, hogy a figyelme egyre inkább ezekre irányuljon, és így könnyebben észre vegye a külvilág azon lehetőségeit, amelyek a céljai felé terelik.

Mindezek ismeretében meghatározhatók azok a lépések, amelyeket meg kell tennie ahhoz, hogy sikerélménye legyen, és egyre közelebb kerüljön az egyre több pénz megteremtéséhez.

A beszélgetések során az anyagiakon kívül mindig és menthetetlenül fókuszba kerülnek egyéb életterületek is, például a karrier vagy a párkapcsolat. Ez azért fontos, mert az ember hosszú távon csak úgy tud fejlődni és sikeressé válni, ha minden életterületén harmónia van.

– Elmesélne egy olyan esetet, amikor valaki az Ön támogatásával a nulláról indulva meggazdagodott?

– Egy európai szintű szakértelemmel bíró egészségügyi szolgáltató keresett meg azzal, hogy pénzügyileg erős mínuszban van, és a rendelője a bezárás szélén áll. Helyzetét egy korábban bekövetkezett családi tragédia is súlyosbította. Az első beszélgetések során rálátott a fejlődését gátló gondolatokra, és arra hogy nem gazdálkodik jól az idejével, és általában önmagával. Mindig a sürgős dolgokat igyekezett megoldani, de mivel ezekből mindig sok volt, nem jutott ideje a fontosakra.

Szüksége volt egy heti tervezései rendszerre: kitalálta és leírta, hogy naponta mettől meddig fog dolgozni, mikor készül a szakvizsgájára és utánajárt, hogyan tudja az alkalmazottait jobban menedzselni. Ezt követve, ahogy egyre több hangsúlyt fektetett a fontos dolgokra, úgy csökkentek a sürgős teendők. Így egyre több ideje szabadult fel, és elkötelezhette magát a feltöltődését biztosító új tevékenységek mellett is, amelyekre érzelmi, lelki állapota miatt nagy szüksége volt. Ettől óriási lendületet kapott, és hétről hétre jött ki a gödörből előbb lelkileg, majd anyagilag is.

A hetedik megbeszélés után néhány hónapig szüneteltette az együttműködésünket, és amikor újból jelentkezett, hihetetlen előrehaladásról számolt be. Elmesélte, hogy talált valakit, aki az üzletépítést átvette tőle, így ő a szakmai dolgokra koncentrálhat, amit imád. Pénzügyileg sokkal jobban állt, és a korábban már nem működő párkapcsolatán túllépve lelkesen udvarolt egy számára kedves hölgynek.

Megjelent az Elixír 2011. szeptemberi számában.

A Kincskeresők bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.