Amikor vállalkozókkal, cégvezetőkkel beszélgetek, és mondom, hogy mivel foglalkozom, elkezdik latolgatni, hogy abból nekik mi hasznuk lehet.

És gyakran elhangzik a következő mondat: “Nem tudom elképzelni, mi újat mondhatnál még nekem…”

Mert már annyi könyvet elolvasott, és már annyi előadáson részt vett…

Az iskolarendszer nagy hibája, hogy elsősorban – és szinte csak kizárólag – tudást közvetít. Hasznos, hasznos – bizonyos tudás, bizonyos mértékben…

de…

és itt a NAGY DE!

Mit ér a tudás, ha nem tudod alkalmazni?

Mit ér a tudás, ha nem vagy motivált?

Mit ér a tudás, ha annak alapján csak azt tudod elképzelni, hogy az, amire igazán vágysz, nem lehetséges?

A tudásod gyakran olyan, mint sok ezernyi puzzle darab óriási, rendezetlen kupaca

Nem is tudod, hogy egészen pontosan mit tudsz.

Nem tudod, milyen tudást (amit valamikor valamilyen szinten elsajátítottál) honnan szedj elő.

Nem tudod, melyik tudás mire jó.

Nem tudod, melyik tudás melyik másik tudással együtt ér nagyon sokat.

Nem tudod, melyik tudás évült el azóta, hogy tanultad.

Ezért azt sem tudod, melyiket lenne érdemes frissíteni.

Nem tudod, hogy az előtted álló célok érdekében mi az a tudás, amire tényleg szükséged van.

Nem tudod, miért haladsz olyan lassan a céljaid felé. (Azért, mert túl sok tudásod van.)

Nem tudod, hogy a tudásod halmazából melyik az a 20%, amelyik az eredményeid 80%-áért felel.

És nem tudod, mitől lennél még motiváltabb? (Naná, ezt sehonnan megtanulni nem tudod, mert sehol senki nem írta le. Ezt magadnak kell felfedezned – magadban.)

Nem tudod, hogyan válj vezetővé.

Nem tudod, hogyan lehet még több szabadidőd. (Hm…az iskolában, egyetemeken azt vajon miért nem tanítják?)

Nem tudod, hogyan érj el többet, kevesebb stressz mellett.

És nem tudod, hogyan legyen még több örömöd az életben.

Hogy mi a hasznod abból, amit kínálok?

Vállalkozásod, és egész életed olyan, mint ködben autót vezetni.

Alacsony a látótávolság, ezért csak óvatosan haladsz.

Az én segítségemmel a köd felszáll, tisztábban fogod látni, hogy milyen az út előtted, így korábban hozol meg stratégiai döntéseket, és gyorsabban fogsz haladni – abba az irányba, amelybe a tényleges célod van.

Hogy egyes programjaimban van némi tudás átadás is? Hogyne, van.

De nem ezen van a hangsúly, és nem ettől leszel még sikeresebb. Hanem attól, hogy:

• jobban fogod tudni, hogy az adott helyzetben mik a valós motivációid és prioritásaid,
• jobban fogod tudni, mik a valós külső körülmények, azaz tisztábban fogod észlelni azt, ami van, szemben azzal, amit csak hiszel, hogy van,
• ezért korábban és határozottabban fogsz meghozni olyan döntéseket, amelyek hosszú távon neked milliókat fognak hozni.

Másképpen megfogalmazva: jobban meg fogod érteni a tényleges helyzetet, amiben vagy, és önmagadat az adott helyzetben, ezért jobb döntést fogsz hozni, mint egymagad arra képes volnál.

Mire van szükséged a tudás mellett (vagy helyett)?

Két dologra:

1.) Tudatosság.

A tudatosság a valóság teljes körű, átfogó, torzítás nélküli észlelésének a képessége.

Minél tisztábban látod azt, ami van, szemben azzal, amit csak hiszel, hogy van, annál jobb döntéseket fogsz hozni.

2.) Felelősség.

A felelősség egy döntés, hogy a vágyott eredményeket senkitől és semmitől nem várod, csak önmagadtól. Az, hogy adott döntést tudatosan, a tények ismeretében hozol meg – kiegészítve az intuícióddal. De a döntés a tiéd, mert a célt te akarod.

Ez nem azt jelenti, hogy másokkal nem fogsz együttműködni (sőt!), hanem azt, hogy a céljaid felé történő haladással kapcsolatos kezdeményezést mindig magadnál tartod.

Amikor azt latolgatod, hogy valamelyik programomon vajon megéri-e neked, hogy részt vegyél, vagy ha egyéni vezetői teljesítményfejlesztésben gondolkodol, akkor olvasd újra ezt a blog bejegyzésemet. Remélem, segít a döntésben.

A Mi hasznod van belőlem? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

A Legnagyobb bűnöd bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Olvasd el, mi a nevük ezeknek a súlyoknak.

Ha nincs emelkedés, az azt jelenti, hogy az egód nagyobb, mint a vágyad, hogy jobban élj. Fontosabb neked, hogy igazad legyen, mint az, hogy boldogabb legyél.

A megoldás: elengedés.

Ez lesz az eredménye:

Az egód itt már olyan kicsi, hogy alig látszik – az emelő erő viszont annál nagyobb!

Jó, jó, kérded, de mit engedjek el?

Hogyan engedjem el?

És hogyan növeljem az emelő erőt?

A Megmutatom mi tart vissza a több sikertől bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Egy lakatlan szigeten nehezen lehetsz sikeres.

Egy lakatlan szigeten egyedül – önmagadat leszámítva – nincs kinek adj, nincs kire figyelned, nincs kivel beszélgess, nincs ki megköszönje azt, amit adtál neki, nincs ki visszaigazolja neked, hogy te létezel.

(Börtönökben a legrettegettebb büntetés a magánzárka.)

Leszámítva azt, amikor egymagad vagy, és valamilyen formában legyőzöd önmagadat (ami természetesen nem kevés) másokat gazdagító sikerre nem igazán számíthatsz.

Gondolok itt Tom Hanks fantasztikus alakítására a Számkivetett című filmben…

Ha üzleti sikerről beszélünk, az csak úgy születhet meg, hogy elég figyelmet adsz más emberek szükségleteinek, és annak, hogy segíts nekik ezek kielégítésében.

Egy szervezeti küldetés lényege nem más, mint valakik valamilyen szükségletének  kielégítése.

Ez a feladat.

Ez a létezés értelme.

Ha nincs kinek, ha nincs szükséglet, ami fogadja a kínálatodat, akkor semmi nincs.

Végső soron minden, amit másoknak adni tudunk, és azt ők örömmel fogadják, csak olyan valami tud lenni, ami a másik félnél valamilyen szükségletet elégít ki.

Ha az, amit adni tudunk, a másik félnél semmilyen szükséglet kielégítéséhez semmilyen módon hozzá nem járul, akkor a másik fél semmilyen motivációt nem fog érezni, hogy fogadja/átvegye/elfogadja azt a valamit, még kevésbé arra, hogy fizessen érte.

Amint azt a világhírű motivációs és értékesítési tréner, Zig Ziglar mondta:

“Mindent megkaphatsz az életben, amire vágysz, ha elég embernek segítesz abban, hogy ők is megkapják azt, amire vágynak.”

Fenti mondat kitűnően összefoglalja minden emberi kapcsolat – a siker, sőt, a bőség – lényegét: adj, és kapni fogsz.

Vajon miért van az, hogy fogalmunk sincs embertársaink szükségleteiről?

Vagy másképpen: a valódi szükségleteiről?

Vajon miért van az, hogy annyi sikertelen ember csak panaszkodik, és panaszkodik – és nem tesz ellene semmit?

Megmondom: azért panaszkodik, mert nem érzi jól magát.

Azért nem érzi jól magát, mert a saját, isteni szükségleteit nem csak, hogy nem elégíti ki magának, de még csak nem is tud róluk. (Hosszú távon ki nem elégített nagyon fontos szükségletek mellett jól érezni magadat…khm, hogy is mondjam?!)

És nem, a leghatározottabban állítom, hogy nem a pénzügyi szükségletek az elsődlegesek (bár kétségtelen, hogy elhanyagolni őket sem szabad).

Részvételem egy Erőszakmentes Kommunikáció tréningen évekkel ezelőtt több felismerést is hozott.

Például azt, hogy vannak szükségleteim. Méghozzá messze több szükségletem van, mint azt feltételeztem magamról. (A tréningen összeírtunk 83 olyan magyar szót vagy kifejezést, ami emberi szükségletet jelent, vagy jelenthet. Biztos vagyok benne, hogy ennél több is létezik.)

A szükségleteim között van több ki nem elégített szükségletem is.

Azt is megértettem, hogy semmilyen szükségletem nem lehet ítélkezés vagy bírálat tárgya. (Gondoltad volna??? Marshall Rosenberg – az erőszakmentes kommunikáció kitalálója – szerintem egy zseni volt!)

Más szóval: minden szükséglet JOGOS.

Azt is hozta a tréning, hogy minden szükségletem békés módon történő kielégítésére isteni jogom van.

A szükségletekkel kapcsolatban van még pár fontos dolog:

• extrém helyzeteket leszámítva nem szükséges minden szükségletet azonnal kielégíteni,
• bizonyos szükségletek hosszú távon történő elhanyagolása, elfojtása, ki nem elégítése később sokszorosan visszaüt,
• a szükségletek nem könnyen felismerhetők, a felismerésükhöz önismereti munkára van szükség,
• szükségleteidet elemi érdeked fel- és megismerni, és békés módon kielégíteni.

Mondd, más emberek szükségleteinek felismerése és a kielégítésükhöz való hozzájárulás nélkül hogyan képzeled el, hogy sikeres leszel?

Vállalkozói szemmel a legigazibb réspiac az, amelyikben van valamilyen senki által ki nem elégített szükséglet, amire fizetőképes kereslet is létezik. Ha egy ilyent találsz, és sikerrel lépsz be erre a piacra a kínálatoddal, az első időszakban igazi szárnyalást fogsz tapasztalni!

Akárhol és akármit is dolgozol, a siker csak emberi szükségletek kielégítésén keresztül születhet meg.

Ezen gondolatok felismerése – és alkalmazása – biztos, hogy minden vállalkozó sikeréhez hozzá tud járulni.

A (leendő vagy létező) vállalkozásod küldetésével, és a vállalkozásod meg- vagy újratervezésével a Vállalkozás Tervezés Workshopon lesz lehetőséged behatóan foglalkozni. Sok hasznos – hónapokra elegendő -, vállalkozásod tervezésével kapcsolatos teendőt fogsz meghatározni a második nap végére. Ezzel milliókat fogsz megspórolni!

Azt, hogy hogyan derítsd ki valakinek a valódi szükségleteit (amikről lehet, hogy még ő maga sem tud!), és hogyan motiváld ezt az embert arra, hogy elfogadja az ajánlatodat, aminek használatával ki tudja elégíteni a szükségleteit, a Konzultatív Értékesítési Tréningen fogod megtanulni. (A Konzultatív Értékesítés elveit az amerikai Richardsontól tanultam, így bátran mondom, hogy az értékesítés világszerte leghaladóbb felfogását közvetítő tréningen vehetsz részt.)

Ha van vállalkozásod, de nincs lendületben, vagy még nincs, és el szeretnéd tervezni, vegyél részt a számodra legmegfelelőbb tréningen.

De inkább mind a kettőn.

Várlak szeretettel!

A A siker egyetlen BIZTOS útja bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Angolul.

Mivel már nem volt ideje arra, hogy személyes tanácsadásra jelentkezzen, megkért, hogy adjak neki pár tanácsot, amit érdemes figyelembe vennie a felkészülés és maga az előadás során.

Ezt válaszoltam neki:

“Szia G.!

Köszönöm, hogy írtál.

A legeslegfontosabb: határozd meg az előadás célját!

Mit akarsz vele elérni?

Milyen típusú előadás lesz?

A legtöbb előadás egyike az alábbi négynek:

1. informál, tájékoztat, tudást ad
2. meggyőz, motivál, rábeszél
3. szórakoztat
4. inspirál (arra, hogy a hallgatóság meghaladja önmagát)

Az egésznek a felépítését úgy kell megcsináld, hogy A KITŰZÖTT CÉLT SZOLGÁLJA.

Ezt mindenképpen olvasd el, ÉS GYAKOROLD:

http://www.vezetoihatekonysag.hu/vezetoi-kihivasok/4-alapveto-technika-a-hatasos-prezentacioert/

Gyakorold be azt, hogy hogyan férsz be az időbe – 1 dia tipikusan 3-4 perc, de lehet akár többet is beszélni egy képről/ábráról.

7-8- dia elég kéne legyen.

Komoly helyeken van visszaszámláló, amit az előadó lát, és azon látja, hogy még hány perce van, és azalatt be kell fejeznie.

NE csináld azt, hogy olvasod, ami fel van írva a diára! Azt ők is el tudják olvasni.

Inkább tegyél képeket, ábrákat, diagramokat, amikről szabadon, folyamatosan tudsz beszélni, magyarázni, bemutatni.

Lesz-e bármi interaktivitás a közönséggel? Ha igen, hogyan tervezed?

Vigyázz arra is, hogy TE MAGAD legyél a prezentáció, NE a kivetített diák.

Ne add át a főszerepet a diáknak!

A diák csak „vizuális segédeszközök”, amik alátámasztják a mondanivalódat, de NEKED kell a figyelem középpontjában lenned.

Az utolsó dia legyen olyasmi, amiről te is felismered, hogy EZ AZ UTOLSÓ, és, arra az esetre, ha szükséges (mert kérdeznek), az utolsó dia mögött még tartalékban előkészíthetsz további diákat többlet-információval, amit csak akkor mutatsz be, ha kérdeznek, és relevánssá válik az adott információ.

Számítasz-e kérdésekre a végén? Ha igen, akkor írd össze a lehetséges kérdéseket, amiket el tudod képzelni, hogy fel fognak tenni, majd írd meg a válaszokat is (hogy tudj rá válaszolni ott helyben).

Azt is gondold át, hogy vannak-e a hallgatóságban POTENCIÁLIS vevőid, ügyfeleid?

Ha igen, jó lenne, ha valamilyen üzenetet el tudnál juttatni hozzájuk, és (mondjuk a legutolsó dián) megadod nekik az elérhetőségedet is!

Hiszen Sales-es vagy, nem?

Végül, a legeslegfontosabbnál is fontosabb az alábbi 4 lépés:

1. Gyakorolj!
2. Otthon
3. A tükör előtt
4. Meztelenül

Sok sikert!

Tamás”

Az előadást követően ezt írta:

“Szia Tamás,

megtartva tanácsaidból annyit amennyit csak lehet,  szerintem egy jó előadást sikerült összehoznom. Messze nem volt tökéletes, de a hallgatóság értékelése alapján (kb. 200 ember) 1,2 lett az átlagom az egytől ötig skálán, ahol 1 a legjobb,  míg 5 a legrosszabb. 

Köszönöm még egyszer neked.

Kívánok szép nyarat és jó pihenést a vakáció ideje alatt!

Üdvözlettel, 

Gábor”

Válaszom:

“Szia G.!

Köszönöm a visszajelzést, szerintem 1,2 az egyenesen SZUPER!

Szerintem az lehet, ami tipikus: maga az előadó NEM ÉRZI olyan jónak, mint amilyennek az előadást a hallgatóság látja-érzi.

Tehát más a percepció az előadó, és más a hallgatóság oldaláról.

Gratulálok!

Üdv,

Tamás”

A Hogyan tarts hatásos előadást? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Mert ugye nem mindegy…

Ha olyan vagy, akihez nem jön a pénz, akkor – tetszik, nem tetszik – neked kell menned a pénz után.

De ha olyanná válsz, akihez jön a pénz, akkor már nem neked kell menned utána.

Kérdés: mit teszel azért, hogy olyanná válj, akihez jön  a pénz?

Teszel eleget?

Meg vagy elégedve önmagaddal?

Fejleszted önmagad?

Jársz “edzőterembe”?

Nem tudom, hogy észrevetted: amit én kínálok neked, az nem más, mint egy mentális-érzelmi edzőterem, ahol fejlesztheted önmagadat, hogy olyanná válj, akihez jön a pénz.

Méghozzá egyre könnyebben.

Akkor fog hozzád jönni a pénz, egyre könnyebben, ha olyanná válsz.

De milyenné is?

Olyanná, aki kristálytiszta jövőképpel rendelkezik.

Olyanná, aki elkötelezett a személyes (vállalkozói) fejlődése iránt.

Olyanná, aki képes stratégiailag gondolkodni.

Olyanná, aki legyőzi a félelmeit.

Olyanná, aki a konfliktushelyzetekben mindig a győztes-győztes megoldást keresi.

Olyanná, aki önmagát asszertív módon mindig képviseli, önmaga érdekeiért mindig kiáll.

Olyanná, aki zsigereiben éli az élet kínálta bőséget.

Olyanná, aki teljes felelősséget vállal minden gondolatáért, érzéséért és cselekedetéért.

Olyanná, aki az 1 + 1 > 2 típusú emberi kapcsolatokat keresi, és amelyiket nem tudja ilyenné alakítani, azt gyöngéden és szeretettel, de lezárja.

Olyanná, aki valós, az emberi életet tényleg jobbá tevő értékekben gondolkodik.

Olyanná, aki valós szükségleteket valóban kielégítő termékeket és szolgáltatásokat kínál.

Olyanná, aki képes csapatot építeni.

Olyanná, aki képes jobbá tenni a világot – önmagának, és önmaga szűkebb-tágabb környezetében a többi embernek is.

Erre kínálok neked lehetőségeket, tréningek, és egyéni coaching együttműködés formájában, élj vele!

Kevés ilyen, sokszorosan megtérülő befektetés van a világon.

A Te mész a pénz után? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Mit jelent az, hogy felelősség?

Elsősorban azt, hogy okozója vagy a dolgoknak, nem következménye. Teremtő és alkotó vagy, nem áldozat. Tudatosan cselekedni képes ember vagy, nem másoknak kiszolgáltatott rabszolga. (Bár sokkal kényelmesebb felvenni az áldozat szerepét…)

A felelősség azt jelenti, hogy fel- és elismered, hogy minden cselekedeted a saját gondolataidból és a saját érzéseidből indul ki. Nem azért teszel meg valamit (vagy nem teszel meg valamit), mert a külvilágban ez és ez történik. Hanem azért, mert te magad gondolod ezt vagy azt, és te magad érzel így meg úgy, arra reagálva, amit a külvilágban tapasztalsz.

A felelősség azt jelenti, hogy fel- és elismered, hogy cselekedeteid mozgatórugója az, és csak az, ami benned van: a saját gondolataid, a saját érzéseid. Igen, történnek dolgok a külvilágban, de a cselekedeteidet a saját gondolataid, a saját érzéseid határozzák meg. Ezért maximálisan felelős vagy a saját cselekedeteidért.

Azért is, hogy megalkosd a stratégiát. Azért is, hogy a megfelelő csapatot felépítsd. Azért is, hogy amikor nehézzé válik az előrehaladás, mit döntesz? Azt, hogy inkább lemondasz a célodról, vagy felelősséget – és a fájdalmat, és a nehézségeket – vállalva tovább lépsz, és nem adod fel, amíg megoldás nem születik az adott problémára.

A felelősség azt jelenti, hogy felismered és elfogadod a következőt:

• ami a külvilágban történik, az a külvilág “dolga”, avagy felelőssége,
• ami benned történik (mint reakció arra, ami a külvilágban történik), és amit te cselekszel ennek hatására, az a te “dolgod”, vagy felelősséged (és senki másé).

A saját gondolataidat, a saját érzéseidet te magad hozod létre. Többségét tudattalanul, így nem is tudsz róluk.

Egy hirtelen felindulásból, nem tiszta önvédelmi helyzetben elkövetett gyilkosságot ugyanúgy büntet a jog – még ha nem is egy az egyben azonos mértékben -, mint azt, amit hűvös fejjel, előre kitervelten követett el a gyilkos. Azért bünteti, mert a felelősség nem hárítható azzal, hogy “sajnálom, elborult az agyam”. Az ilyen gyilkos agyát elborító gyilkos érzelmeket ő maga hozta létre – bár biztos, hogy erről fogalma sem volt és vélhetően – és sajnos – soha nem is lesz… Tehát a jog – helyesen – saját érzelmei megteremtőjének, alkotójának tekinti a gyilkost.

Nem tetszik például, amit a politikusok csinálnak?

Vállalhatsz felelősséget azért, hogy változzanak a dolgok. És háríthatod is a felelősséget, mondván: “nem az én dolgom”. Ha vállalod, azt is többféleképpen tudod megtenni (az alábbi felsorolás távolról sem teljes, de bemutatja a vállalható felelősség lehetséges szintjeit):

• A minimum az, hogy négyévente elmész szavazni és a szavazófülke magányában élsz a szavazati jogoddal. Ha nem élsz, az azt jelenti, hogy ennek a felelősségét hárítottad magadtól.
• A következő szint mondjuk az, hogy ha van egy civil kezdeményezés, pl. egy tüntetés, aminek a céljával te is egyetértesz, akkor vállalhatod a felelősséget azzal, hogy részt veszel a tüntetésen, mintegy jelezve, hogy neked is érdeked fűződik a tüntetés szervezőinek céljához.
• De feljebb is léphetsz a felelősségben, ha úgy döntesz. Vállalhatod azt, hogy úgy mész tüntetni, hogy előtte készítesz egy transzparenst egy számodra fontos üzenettel, amit a tüntetés alatt végig a magasban tartasz. Ebben az esetben az is elképzelhető, hogy a tüntetésről tudósító riporter és operatőr kameráját több másodpercig a te transzparensedre irányítja, majd a híradásba beillesztve az üzeneted így eljuthat sokkal több emberhez. Erre garancia természetesen nincs, de az esélyét megadtad azzal, hogy elkészítetted a transzparenst, és azt magasban tartva részt vettél a tüntetésen.
• Ha úgy ítéled meg, akár te magad is szervezhetsz egy tüntetést, és erre igyekszel más embereket mozgósítani.
• A felelősség még magasabb szintű vállalása lehet akár az is, hogy pártot alapítasz és pártként indulsz a következő választásokon.

Ez csak egy példa arra, hogy a felelősség vállalásának milyen szintjei vannak állampolgári szinten, a mindenkori politikával szemben.

Számtalan hasonló példát lehet mondani az élet bármely területéről, a lényeg az, hogy ami téged érdekel, ami számodra fontos, azért nem várhatsz senkire, hogy érted kiálljon, helyetted kimondja és helyetted megtegye. Ez a te felelősséged, és ha kiállsz, kimondod és megteszed, azzal jó esélyét adtad annak, hogy amit szeretnél, az megtörténjen. Ha nem állsz ki, nem mondod ki és nem teszed meg, azzal annak esélye, hogy amit szeretnél, tényleg létrejöjjön, egy nagy NULLA.

“Ügyelj arra, hogy létrehozd, amit szeretsz, különben kénytelen leszel megszeretni azt, amit kapsz.”

– George Bernard Shaw

Ki a felelős vállalkozásod növekedéséért?

Kinek gond, ha nem megy jól a vállalkozás? Egyáltalán, kié a vállalkozás? Ki fogja megalkotni a stratégiát? Ki fogja elkészíteni a tervet? Ki fog megannyi döntést meghozni?

Ugye a vállalkozásod tekintetében nem hárítod a felelősséget?

Nem érzed jól magad a bőrödben?

A felelősség vállalása azzal kezdődik, hogy tudomásul veszed: az érzéseidet te állítod elő saját magadban.

Sokszor azért, mert azt tanultad meg, hogy ilyen és ilyen helyzetben neked így és így kell érezned magad.

Például: “Szégyelld magad!” Hallottad ezt gyermekkorodban? (Én igen.) Ha igen, mit éreztél? (Én szégyent, zavarodottságot, és dühöt: mi a fenének kéne nekem szégyellnem magam?) És mennyi ideig? (Egy idő után szerencsére elmúlik…)

Vagy úgy bántak veled gyerekként, hogy sokszor éltél át erős félelmet. Vagy haragot. Ha ez sokszor előfordult korai gyerekkorod évei alatt, az érzelem állandósulhat, és ha el is múlik valamennyire, nagyon könnyen “visszatérhet” – akár több évtizeddel később is.

2000-ben Eric Kandel Nobel-díjat kapott annak bebizonyításáért, hogy a sejteknek van emlékezetük. A megtanult érzelmeket tested eltárolta, és emlékszik rájuk!

Hiszed, nem hiszed, ez is egy tanulási folyamat: az, hogy megtanulod magadat valahogyan érezni. Talán ez a legfontosabb, legnagyobb horderejű tanulási folyamat életedben, mert döntő hatása van a későbbi életed minőségére.

A tudattalan érzelmi reakcióid, sőt, a mindennapok érzelmi töltete (amit tudattalanul táplálsz magadban, mert ezt tanultad meg gyerekkorodban) döntő a vállalkozásod sikerei szempontjából.

A felelősséged ebben a tekintetben nem az, hogy mi történt a múltban, a gyerekkorodban.

A felelősséged az, hogy felteszed magadban a kérdést: most, felnőttként mit akarok kezdeni ezekkel az érzésekkel? Ha hatalmamban állna megválasztani életem minden pillanatában az érzéseimet, akkor többnyire milyen érzést választanék magamnak? Hogyan válhatok teljes körű döntéshozóvá az érzéseim tekintetében? Azaz: mit tudok tenni azért, hogy minden pillanatban én döntsem el, hogyan akarom érezni magam? Az a felelősséged, hogy elérd, hogy mindig te irányítsd az érzéseidet, ne az érzések irányítsanak téged (mert ez elemi érdeked).

És utánajársz annak, – ha a fene fenét eszik, akkor is  -, hogy hogyan válhatsz olyan emberré, aki mindig el tudja dönteni, hogy hogyan akarja érezni magát – bármilyen körülmények között.

Ha ez sikerül (és miért nem sikerülhet?), akkor ezzel elérted azt is, hogy a cselekedeteidet is te irányítod, és sokkal több mindent meg fogsz tenni a siker érdekében, mint egyébként képes lennél megtenni.

Nincs elég ügyfeled, vevőd, bevételed?

És közben panaszkodsz… és panaszkodsz…és jól érzed magad szintén panaszkodó emberek társaságában?

Hááááát, ha a panaszkodást neked fizetik, akkor csak csináld tovább…

Mivel szinte biztos, hogy nem fizetik, a felelősségvállalás ez esetben azt jelenti, hogy utánajársz – ha fene fenét eszik, akkor is! – , hogy hogyan tudnál még több pénzt nem csak keresni, hanem találni is!

Ha nem jársz utána, mert nem akarod bevállalni a fájdalmat, és a nehézségeket, az a felelősség hárításával egyenlő.

Ha utána jársz, az a felelősség vállalásával egyenlő.

Bármikor eldöntheted, hogy elindulsz a személyes fejlődés útján és elkezded lebontani azokat a belső, tudattalan korlátokat, amik gátolják azt, hogy még több pénzed (örömöd, jobb párkapcsolatod, magasabb önértékelésed, több önbecsülésed stb.) legyen.

A felelősség azt jelenti, hogy megteszed egy cél érdekében azt, amit nyilvánvalóan meg kell tenni, akkor is, ha kényelmetlen, akkor is, ha nehéz, akkor is, ha fáj.

Felelősség az életed tekintetében

Ha vágysz valamire, egy jobb életre, jobb egészségre, magasabb fizetésre, jobb emberi kapcsolatokra, akkor ezek érdekében neked kell tenned.

Háríthatod a felelősséget, de mire mész vele?

Jobb egészségre vágysz? Hagyd abba a dohányzást, kezdj el valamilyen rendszeres testmozgást, kezdj el tudatosan táplálkozni! Háríthatod a felelősséget az orvosodra, ő sem tud megmenteni attól, amit saját kezűleg teszel – önmagad ellen.

Szeretnéd, hogy hónapról hónapra több pénzből gazdálkodhass? Kezdj el havonta szigorúan félre tenni, ehhez gyakorolj önfegyelmet, és tartsd nyilván a költéseidet, és mondj le a fölösleges kiadásokról. Ezen túl fektess a tudásodba (pl. nyelvtudás) és a képességeidbe (vállalkozás tervezése, prezentációs készség, értékesítési készségek, nemet mondás stb.), hogy jobb eséllyel tudj még több ügyfélre szert tenni.

Szeretnél jobb párkapcsolatot? Először is ismerd meg önmagad, hogy tudd, milyen társ való neked. Önmagad megismerése is része saját életed iránti felelősség vállalásának. Utána meg – tegyél érte! Járj emberek közé, beszélgess, légy érdeklődő, merd felvállalni érzéseidet stb.

Miért jó felelősséget vállalni?

Azért, mert a felelősség szabadságot ad. Ha készen állsz valamiért vállalni a felelősséget, akkor készen állsz cselekedni annak a valaminek az érdekében, és készen állsz vállalni a cselekvés következményeit.

Ezzel megadod magadnak a cselekvés szabadságát.

Amikor a mindenkori állam elveszi az állampolgárok szabadságát arra vonatkozóan, hogy – például – mekkora nyugdíjat tervezzen és biztosítson saját magának (mert mindenkit visszaterel az állami nyugdíjrendszerbe, és ellehetetleníti a nyugdíjpénztárakat), azzal elvette a felelősség lehetőségét is.  Így az állampolgár jövője, a nyugdíja ki van szolgáltatva a mindenkori “állam” kénye-kedvének.

Amikor valaki egy munkahelyen úgy kap felelősséget, hogy nem kap hozzá döntéshozatali hatalmat (autoritást), más szóval szabadságot, az szinte garantáltan előre borítékolja a kudarcot.

Mikor adnak valakinek autó vezetői jogosítványt és ezzel szabadságot egy autó vezetésére? Akkor, amikor úgy ítélik meg, hogy mind elmélet, mind gyakorlat tekintetében képes vállalni az autóvezetéssel járó felelősséget.

Gyakran abba a tévedésbe esünk, hogy nekünk a külvilággal – más emberekkel, a környezetünk történéseivel – van elsődleges dolgunk. Nem, nem azt akarom ezzel mondani, hogy azzal egyáltalán nincs dolgunk. Hanem azt, hogy elsődleges dolgunk az, ami bennünk zajlik, ez a mi elsődleges felelősségünk. Ha nem másért, akkor azért, mert életünk minőségét minden pillanatban az határozza meg, hogy adott pillanatban bennünk mi zajlik – mire gondolunk, és hogyan érezzük magunkat – , és ez első számú felelősségünk.

A Minden siker alfája és omegája: a felelősség bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

A Mi a tudatosság szerepe a vállalkozásod növekedésében? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

A Mi a különbség tanácsadás, mentorálás, terápia és coaching között? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

A reklámok, a média sok ember szegénység tudatára építve azt sugallják, hogy a siker az, hogy sok pénzed van, és gazdag vagy. (Hát nem ezért álmodik sok ember a lottó főnyeremény “megütéséről”?)

Nagy ház. Drága autó. Ékszerek. Pénz. Magazinok címlapja. Csillogás. Luxus utak.

Anyagiak! A szegénység tudatú emberekre jellemző, hogy ezekben gondolkodnak. Számukra a biztonságot a pénz, az anyagiak jelentik. “Ha van bőven pénzem, akkor megtehetem, hogy abbahagyom a munkámat, és soha többé nem járok be dolgozni.”

Előre bocsátom: semmi baj ezekkel, legyen bőven, neked is! Dúskálj az anyagiakban, és vegyél részt minél több luxus utazáson. De olvass tovább, hogy megértsd, hol a csapda.

Semmi baj a sikerrel

Ugyanúgy nincs vele baj, mint ahogy nincs baj sem a nukleáris energiával, sem a kábítószerekkel, sem az abortusszal, sem a pénzzel. Ha egy valamivel baj van, az az emberi gondolkodás, az ezekhez való viszonyulás.

A nukleáris energiát lehet használni háborús, és békés célokra is. Emberek döntenek arról, hogyan használják. Használhatják jó dolgokra ugyanúgy, mint szenvedést és pusztulást hozó dolgokra.

A kábítószerek kémiai vegyületek, amik adott hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. Emberek döntenek arról, hogyan használják őket. Lehet használni fájdalom csillapításra ugyanúgy, mint szervezetre káros hatást gyakorló adagolásban – kompenzálásként valamilyen belső hiány miatt.

Az abortusszal, a pénzzel és minden mással kapcsolatos viszonyát mindenki egyénileg eldöntheti – és önmagában egyik sem “rossz”, vagy “jó”, az mindig az emberi döntés által lesz “rossz” vagy “jó”.

Sok helyen megjelent már, valószínű, hogy hozzád is eljutottak a Dalai Láma szavai:

Nem tudom hol, mikor és főleg, milyen szavak használatával mondta ezt a Dalai Láma. Feltételezem, hogy nem magyarul mondta, hanem a nem magyarul elhangzó szavait fordította valaki magyarra.

Nem ismerem a Dalai Láma gondolkodását, nem tudom, mit gondol ő arról a fogalomról, hogy siker (bár az első mondatából sejteni lehet). És maximálisan egyetértek a második mondatával.

Ugyanakkor szeretném, hogy a siker ne legyen egy pejoratív fogalom.

Látható és nem látható siker

Egy projekt menedzsmentről szóló könyvben olvastam egy projekt menedzser gondolatait: ő azért büszke arra, hogy infrastrukturális beruházásokon projekt menedzser, mert amikor a családjával – gyerekeivel – utazik, meg tudja említeni egyes helyszíneken, hogy ezt vagy azt az épületet – az építkezést, a munkát – ő szervezte, ő vezette. És ilyenkor a gyermeke is büszke az édesapjára. Látható és nyilvánvaló az édesapja munkájának az eredménye.

Szoftver projekt vezetőként ezt már nehéz elmondani, mert egy vállalatirányítási rendszer vagy egy nem általánosan, nem széles körben használt szoftver már nem annyira látványos, azt sokkal nehezebb “mutogatni”.

Szintén nem széles körben látványos egy orvos munkája: egy egészséges emberről meg nem mondod, hogy valamennyi idővel korábban milyen súlyos betegséggel kezelték – sikeresen.

Hasonlóan, számtalan nem látható, nem nyilvánvaló siker “létezik” körülöttünk nap, mint nap.

Hegymászás

Az a siker, hogy valaki fenn áll a hegycsúcson?

Vagy az, hogy valaki felmászik a csúcsra?

Mert ha van rá mód, akkor lehet, hogy fel lehet jutni drótkötélpályás felvonóval is…

Igen, a kérdés az ötös lottó nyerteseire is érvényes.

Fogyatékosok sportja

Az olimpiai játékokat négy évente száz milliók követik, világszerte.

A fogyatékosok olimpiáját – a paralimpiát – alig. Az ő energiabefektetésük, az edzési tervük és edzési szokásaik, a fogyatékossággal bíró testük teljesítménye talán kevesebb, mint a nem fogyatékosoké?

Merem állítani, hogy sok esetben még több is.

Futball

Igazságtalannak tartom, hogy a futballban a gólt szerző játékos nevét írják ki a kijelzőre, és elsősorban az ő nevét emelik ki a meccsről szóló tudósításokban. Gólt szerző játékos az, akit utoljára ért a labda, mielőtt a labda teljes terjedelmével átjutott volna a gólvonalon. A gólt szerző nevének a kiemelése nagy mértékű igazságtalanság azokkal szemben, akik gól szerzési lehetőséghez juttatták a gólt szerző csapattársukat. Említést sem kap az a hátvéd, aki mondjuk pontosan ívelte előre a labdát (mert észrevette a jól helyezkedő csapattársát), és a gólpasszt adó középpályás sem, aki nélkül nem szerzett volna gólt a gólt szerző. Ritkán említik meg a kapust is, aki lehet, hogy parádés védéseivel mentette meg a csapatát az ellenfél néha biztosnak látszó góljától. A háttérben dolgozó edzőről még valamennyi, de a sportorvosról, a dietetikusról, a sportmasszőrről nem sok szó esik.

Pedig a háttérben komoly csapatmunka zajlott, ami nélkül a gólt szerző játékos lehet, hogy még pályára sem lépett volna.

Vállalkozói siker

“Sikeres” az a vállalkozó, aki felépít egy vállalkozást és szép, nagy háza, drága autója van. Legalábbis sokan ebben mérik a sikert. Abba már kevésbé gondolunk bele, hogy a vállalkozásának felépítésében az ő emberei, akik neki dolgoznak, ugyanúgy benne vannak, és az alkalmazottakat oda juttató emberek (az alkalmazottak szülei, tanárai stb.) sokszor évtizedes munkája ugyanúgy benne van ebben a sikerben.

Természetesen ő maga is sikeres, azzal, hogy elindította a vállalkozást: kockázatot vállalt, megszűnt számára a munkaidő ugyanúgy, mint a fizetés fogalma, 7/24 órában azon járt az agya, hogyan tudja még jobban szolgálni a vevőit, az ügyfeleit. Elsajátított olyan képességeket, amelyeket egy fix fizetéssel járó munkahelyen lehet, hogy soha nem sajátított volna el. Sokszor éjt nappallá téve dolgozott. És a saját embereinek munkát adott, a neki dolgozó emberek kenyeret tudnak tenni az asztalra a családjuknak.

Siker? Az! Méghozzá a javából. Értéket adott a vevőinek ugyanúgy, mint a keze alatt neki dolgozó embereknek.

Sajnos gyakran elfelejtjük azt, hogy a világ és életünk elsősorban nem anyagi természetű. Minden ember sokkal több, mint egy pislogó molekulahalmaz. Vizsgáljuk meg a siker fogalmát ebben a szemléletben!

A látható siker a nem látható sikerből születik

Az emberi hozzáállásból.

Kezdődik az anyaméhben. Amikor egy nő türelemmel, odaadással, kitartással (hányingerek az első trimeszterben?) kihordja gyermekét, majd nem kevés fájdalommal életet ad neki, az nem siker? Ha nem az, akkor mi, könyörgöm? Ugyanez az anyukát támogató apuka részéről: odafigyelés, törődés, támogatás a társa felé (feltéve persze, hogy ez megvan).

Folytatódik csecsemő- és kisgyerekkorban. Mindazt a támogatást, amit szülők és gyakran nagyszülők is adnak egy felcseperedő gyermeknek – együtt játszás, kirándulás, a világ szépségének és jóságának (és a rossz oldalnak is a) megmutatása – , aminek eredménye egy magas önbizalmú (de nem arrogáns), magas önértékelésű (de nem beképzelt), a világot, benne önmagát és más gyermekeket is szerető gyermek, aki felnőve az iskolában is jól teljesít, nem siker? Ha nem, akkor mi, könyörgöm?

Ugyanez, végig. Ha érettségi vagy felsőoktatási tanulmányai után első és további munkahelyén a helyét stabilan megálló ember lesz belőle, az nem siker? Ez azt jelenti, hogy a környezete támogatásával elsajátította a szükséges tudást és kifejlesztette a szükséges képességeket, mindezeket a környezete által nyújtott támogatásnak köszönhetően. Akkor az ő környezete, ahonnan származik, nem sikeres? Ha nem gazdagok, hanem szerényebb bérből élő emberek, akkor ők nem sikeresek? Miközben adtak a világnak egy mások gazdagításához hozzájárulni képes embert?

Sztárok sikerei

Több, világhírű sztár is bizonyította, hogy van olyan siker, amit nem lehet ép ésszel kibírni. Csak kábítószerrel vagy elfajult viselkedéssel. Elvis Presley, Michael Jackson, Whitney Houston, – és legújabban Prince, akiről feltételezik, hogy súlyos kokainfüggő volt -, hogy csak négy nevet említsek.

Nem ismerem az életrajzukat, de az biztos, hogy a megvalósított sikerből valamit nem voltak képesek helyesen kezelni. Ha dúskáltak anyagiakban – mert ők aztán tényleg dúskáltak -, akkor mi hiányzott ahhoz, hogy hosszú és boldog öregkort tudjanak magukénak? Valami nem anyagi dolog hiányzott. A két fülük közül. Önbecsülés? Önszeretet? Önértékelés? Ki tudja. De valami biztos, hogy hiányzott, másképp nem tették volna tönkre önmagukat – saját kezűleg.

Mit gondolok én sikernek?

Elsősorban önmagad meghaladását. Egy adott cél érdekében tett erőfeszítéseid gyümölcsét – még akkor is, ha nem érted el a célt. Persze, nagy öröm elérni a célt, de ha nem érted el, a folyamatban akkor is gazdagabb lettél – valamilyen tudással, valamilyen tapasztalattal. Nem anyagiakban biztos, hogy gazdagabb lettél. Annak függvényében, hogy mikor és mennyire győzted le önmagadat. Ez az a gyümölcse az erőfeszítéseidnek, ami sokkal fontosabb, mint a külső, a látható eredmény.

Sikernek gondolok minden olyan emberi viszonyulást más emberekhez, amellyel más emberek elsősorban nem anyagiakban gazdagabbá válnak. A tudás megosztása, mások inspirálása azzal a céllal, hogy meghaladják önmagukat. Törődés, odafigyelés, lelki-érzelmi-intellektuális táplálás.

Sikernek gondolom azt a folyamatot, amelyben közelebb kerültél életed értelméhez.

Az emberi tudatosság és felelősség eredményes növelését különösen fontos sikernek gondolom.

“Kertész leszek, fát nevelek” – a nagyra nőtt, árnyékot és termést adó fa különösen hasznos siker. Ez a fa lehet a saját családod ugyanúgy, mint egy tágabb közösség, aminek az építésén dolgozol, és ami hosszú távon téged is megtart.

Nem gondolom sikernek az öncélú magamutogatósdit, a “nézd, mi van nekem!” attitűdöt. Ez még elmegy óvodások között. Felnőttek esetében érzelmi és lelki éretlenséget jelent. Nem gondolom sikernek a szegénység mentalitásból (“legyen sok pénzem!”) fakadó karriert, sem a vállalkozást. Amikor az EGO minden és mindenki fölé emelkedik. Különösen nem, ha a folyamat másoknak kárt, fájdalmat és szenvedést (extrém esetben halált – fegyvergyárak) okoz.

Ezek fényében merj sikeres lenni?

Igen, merj sikeres lenni! Mutasd meg képességedet a teremtésre, az alkotásra – úgy, hogy azzal másokat is szolgálsz. Merj sikeres lenni az élet értelmének a keresésében és a tapasztaltak bölcs alkalmazásában. Merj bátornak lenni és merj kiemelkedni a tömegből! Merj vezetővé válni!

Értelemmel, szeretettel. Annak a tudatával, hogy egy napon földi pályafutásod véget fog érni. És az utolsó percekben felteheted magadnak a kérdéseket:

• mi értelme volt eddig élnem?
• mit tehettem volna meg, de gyáva voltam megtenni?
• ki céljának az eszköze voltam?
• milyen emberré váltam halálom napjáig?

Igen, legyen egy sikerrel teli életed! Elsősorban emberi, és csak másodsorban anyagi szempontból. A Dalai Láma szavait kiegészítve: legyél sikeres abban, hogy békét hozol, gyógyítasz, újítasz, mesélsz és szeretsz.

A Mi a baj a sikerrel? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.