minden írásod jó, tetszik és helytálló.

Maradt az első helyen az, amit már a múltkor is megírtam. Önmagunkat kell legyőznünk elsősorban, és nem másokat. 

Aztán meg az a helyzet, hogy majd minden írásod azt feszegeti, hogy változnunk kell – jó irányba. Vagyis mindenek előtt nekünk kell változnunk, azután majd a vállalkozásunk is változik.

A cégünkben dolgozó emberek és a vállalkozásunk össz egészében sem lehet jobb, mint mi magunk. Merthogy belőlünk áll elő az a bizonyos vállalkozás, és hát mindenkiből csak az  tud előállni, ami tőle kitelik, azaz csak azt tudja adni, amije van. 

megjegyzés:

Az egy másik kérdés, hogy ebbe nem feltétlen gondol bele mindenki – vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy kevesen tudják ezt. Legalábbis kevesebben, mint kéne. (Viszont ezért vagy Te, hogy felhívd rá az emberek figyelmét.)

Az ütős megfogalmazás számomra a következő:

A TE EMBERI MINŐSÉGED ADJA A CSELEKVÉSEID MINŐSÉGÉT, AMI AZ EREDMÉNYT HOZZA; AMI MEGTEREMTI AZT AZ ÉRTÉKET, AMIÉRT A VEVŐID FIZETNEK.

Üdvözlettel:

Z.”

A Cégvezető olvasóm írja bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

A Legfontosabb vállalkozói képességed a 21. században bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Kitűnő példája ennek egy úriember, aki körülbelül egy éve jött hozzám először egy díjmentes konzultációra. Általános élethelyzete nem volt túl fényes, érezte, hogy változtatni kéne, és kereste a megoldást. A helyzete nem volt tragikus, de a tendencia egyértelműen negatív volt. Tudta, érezte, hogy változtatnia kell, és kereste a megoldást.

Felvázoltam a lehetőséget, hogy mit nyer egy coaching együttműködésből, az hogyan segíti a változást, de még nem érezte elérkezettnek az időt, hogy belevágjon.

Tavaly év végén újból eljött hozzám, gondolván, hogy most már érdemes lenne belevágni, újból átbeszéltük a helyzetét (ami cseppet sem javult), végül adtam neki egy határidőhöz kötött nagyon kedvező ajánlatot.

Racionális (-nak tűnő) okokra hivatkozva nem élt vele.

Most tavasszal újból felkeresett, mondván, túl van egy olyan időszakon, melyet éppen, hogy csak sikerült túlélnie (extrém túlhajszoltság és stressz). Ennek eredménye (többek között) az lett, hogy barátnője elhagyta, ráadásul kitört rajta egy betegség is, amivel kapcsolatos kezelések sok energiájába és pénzébe kerülnek.

Kíváncsian várom, lesz bátorsága változni, vagy lesz még ennél lejjebb is?

A Változtatni kéne, de halogatod? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

“Szia Tamás!

Képzeld, most nincs kérdésem és nincs problémám sem. Csak van valami, ami kikívánkozik belőlem, ezért úgy gondoltam, hogy leírom.

Csak annyi, hogy amióta ott jártam nálad és beszéltem a nekem nehézséget okozó dolgokról, te pedig meghallgattad és megoldást is próbáltunk találni, + utána még azt is leírtam, hogy mi az ami engem zavar…

szóval azóta úgy érzem, hogy ezek a problémák és kérdések napról napra jelentéktelenebbé válnak, és azzal, hogy elmondtam és leírtam őket, szinte útjukra engedtem valamennyit. 

Ami a múlt héten még olyan fontos és megoldhatatlan volt a számomra, annak most csak valami halvány emlékét érzem és már kevésbé jelentős.

Nem tudom, hogyan működnek ezek a dolgok, de mégis működnek.

Vasárnap meghalt egy ismerősöm, aki annyi idős volt, mint én – és furcsa módon ezzel együtt értettem meg azt, amit a Steve Jobs idézettel tudatosítani szerettél volna bennünk.

Igen, tényleg nincs veszíteni valónk.

Sokat segített, hogy – úgy, ahogy tőled láttam – én is megpróbáltam kitenni a pontot a mondatok végére. És nem gondoltam tovább, hogy “…de, …mi lesz,ha…mi lesz, ha mégse…”

Így például már nem zavar, hogy:

Megosztok veled olyan dolgokat, amit eddig nem osztottam meg mással. Pont.

Szívesen megteszem. Pont.

Jelenleg nincs sok emberi kapcsolat az életemben. Pont.

Az egyik te vagy. Pont.

Majd lesznek újabbak. Pont.

Nagyon régóta kerestem magamban azt a végtelen nyugalmat, amit jó ideje már nem éreztem és amit most sikerült megtalálnom. 

Most tudom, hogy minden jó  úgy, ahogy van, azok a nehézségek is rendben vannak, amiken most keresztül kell mennem és azok a kérdések is, amelyekre meg kell találnom a válaszokat.

Szépen lassan minden a helyére kerül majd és megszületnek a megoldások. Azt is tudom, hogy mindezt meg tudom csinálni. 

Néha félelmetes, hogy milyen gyorsan képes vagyok változni (én tudom, hogy nem egy pillanatnyi hangulatról van szó), és ezt például értékesnek tartom magamban. 

Már számtalan helyzet volt, amikor teljesen másként tudtam reagálni, megszólalni és elmondani a véleményemet, mint régen – és közben mindig hallottam a kérdéseidet a fejemben, amik segítettek.

Csak amikor veled beszélgetek, mindig a problémák kerülnek középpontba és valahogy elfelejtem közölni, hogy mennyi pozitív dolog történik velem.

Én napközben nem vagyok szomorú, sokat nevetek, szóba állok ismeretlen emberekkel és kedvesen el tudok velük beszélgetni, rengeteg dolgot megteszek, amik a jövőbeli terveimhez kapcsolódnak – csak ezekről még nem is esett szó. 

Persze tudom, hogy – ahogy a múltkor mondtam is – túl kellett lépnem egy csomó mindenen és ez volt az elsődleges.

De most azt érzem, hogy magam mögött tudtam hagyni azt a sok dolgot, amik kétséget és bizonytalanságot ébresztettek bennem – bár nem tudom pontosan, ez hogyan sikerült. 

Persze ez az érzés még éppen csak megszületett, de mégsem érzem úgy, hogy törékeny lenne. 

És hát amiért elkezdtem ezt írni, nehogy elfelejtsem, hogy

KÖSZÖNÖM!

Talán egyedül is eljutottam volna valameddig, de biztos nem ilyen gyorsan és talán nem pont ide.

…ide még akartam írni valami szépet, de nem jutott eszembe olyan, ami ide illik  🙂 

Örülök, hogy elolvastad.

Legyen szép napod!

Anita”

Kedves Anita! Én köszönöm, hogy megírtad. Tamás

A A coaching haszna – ügyfélbeszámoló bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Amikor az egyik majom felmászott a létrán a banánért, a kutatók egy vödör vizet zúdítottak a másik négy majom nyakába. Minden alkalommal, amikor az egyik majom megpróbált felmászni a létrán, a kutatók a többieket leöntötték hideg vízzel.

A majmok hamar megtanulták, hogy amikor valamelyikük elindul a létrán, azt meg kell akadályozni, le kell onnan verni, mert ha nem, akkor jön a hideg zuhany az égből.

Nem sok idő kellett hozzá, hogy egyik majom se próbálkozzon többé felmászni a létrán.

Banán ide, banán oda…

Ezek után a tudósok lecserélték az egyik majmot egy újra. Az új majom természetesen rögtön elindult a létrán, de a többi majom leverte, pedig már nem kaptak hideg zuhanyt. Az új majom persze nem értette, hogy miért kapja a verést, de pár alkalom után megtanulta, hogy a létrán nem megyünk fel.

Ezután lecseréltek még egy majmot és ugyanez történt. Elindult a létrán és rögtön kapott érte…

Ami furcsa, hogy az előző új majom is részt vett a legújabb majom megverésében, holott nem tudta a verés miértjét, hiszen ő sosem kapott vizet a nyakába.

A harmadik, negyedik és végül az ötödik majommal is megismétlődött ugyanez a történet.

Most már senki nincs az eredeti 5 majomból.

Egyik majom sem tudja, miért nem lehet felmászni arra a létrára.

Egyik majom sem érti, miért nem lehet elindulni a banánért.

Mégsem másznak fel érte.

Miért?

Ha megkérdeznénk őket és tudnának beszélni, valószínűleg ezt válaszolnák:

“Nem tudom. Egyszerűen errefelé így működnek a dolgok. Mert ez mindig így volt és ezt így kell csinálni.“

Lehet, hogy épp feltesszük a kérdést önmagunknak: miért tesszük folyton azt, amit általában teszünk, amikor léteznek más utak, más megoldások is.

Milyen irányba fejlődünk, ha mindig csak a régi, kitaposott utat követjük?

Ki mondta azt, hogy ez így jó?

Ki döntötte el?

Létezik egy másik világ a mi kis világunkon kívül…

Jobb, szebb? Nem tudjuk.

Miért? Mert nem merjük megkérdezni, miért is nem lehet felmászni azért a csábító banánért.

Csak ülünk lent a létra alatt, és valódi ok nélkül megtámadunk bárkit, aki merészeli megkérdőjelezni a “törvényt”…

A Majom, banán, hideg zuhany bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.