Írtam, hogy jelenleg üzleti, vállalkozói értelemben “beragadtam”. Körbe-körbe járok már pár éve, nem tudok kilépni a minimálbéres, fizikai munkás alkalmazotti létemből. /Van megközelítőleg 10 szakmai végzettségem, de ezek sem segítettek ebben. / Ez egyébként teljesen összeegyeztethetetlen az én értékrendemmel.

“Fojtogató” számomra az alkalmazotti lét, nem csak egzisztenciálisan, hanem lelkileg is. Én úgy hívom, hogy bérrabszolga üzemmód.

Nem szaporítom tovább a szót. A kérdés a következő. Hogyan lehetek bérrabszolgából milliárdos üzletember?

Semmi kétségem afelől, hogy képes vagyok rá. Ebben 100 százalékig biztos vagyok, hogy el tudom érni. Csak a tudásom nincs meg még hozzá, legalább is így gondolom.

A legnagyobb probléma azt hiszem, hogy nem igazán találok olyan oktató anyagokat, amelyek segítségével üzleti rendszereket tudnék építeni.

Vagy nem látom a fától az erdőt? Mi lenne a megoldás? Személyes coach, business coach? Mivel alap fizetésből élek és vidékről írok, nem tudom, hogy milyen lehetőségek lennének erre nálad kedves Tamás?

Vagy egyéb javaslat?

Megtisztelő válaszodat előre is köszönöm!

Üdvözlettel: L”

Részletes válaszom:

“Többször leveleztünk már és megrendeltem már tőled az összes önfejlesztési könyvedet.”

Én köszönöm a megrendeléseket, örülök, hogy olvasóm vagy!

“nem tudok kilépni a minimálbéres, fizikai munkás alkalmazotti létemből”

Mondjuk úgy, hogy eddig még nem tetted meg a szükséges lépéseket. Nem merted megtenni. A változással kapcsolatos félelmed nagyobb volt, mint az elképzelt jövő vonzereje.

“Van megközelítőleg 10 szakmai végzettségem, de ezek sem segítettek ebben.”

Nem csoda. Egy végzettség hogyanokat ad. Hogyan kell megcsinálni ezt, hogyan kell megtenni azt. Részleteket, kis fogaskerekeket ad. De neked már rég nem hogyanokra van szükséged, mert az nem adja meg a lendületes tenni akarást.

Hanem arra, hogy Mit? és Miért? Ezek letisztázására vedd elő újra a “Lelkesítő életcélok kitűzése 10 lépésben” munkafüzetet és hajtsd végre újból a megfelelő lépéseket. Vagy menj végig újra a teljes folyamaton.

Motivációt a cselekvésre (a félelem ellenére!) a Mit? és Miért? kérdésekre adott válaszok adnak.

“”Fojtogató” számomra az alkalmazotti lét, nem csak egzisztenciálisan, hanem lelkileg is. Én úgy hívom, hogy bérrabszolga üzemmód.”

“Fojtogató” – megértem. “Bérrabszolga” – ezt is. Egy munkahely nem más, mint egy munkahely. Elvégzel valamit, hó végén pénzt kapsz érte. Amint megállsz, megáll a pénz is.

“Hogyan lehetek bérrabszolgából milliárdos üzletember?”

Úgy, hogy mindig megteszed az előtted álló legcélravezetőbb lépést. Akár félsz, akár nem. Azaz vállalod a döntés és a lépés felelősségét, akármi is lesz a következménye.

Magadévá teszed azt a gondolatot, hogy a lépés megtétele fájni fog és ezt vállalod. Még nem tudod, mennyire fog fájni, de vállalod. Azaz felelősséget vállalsz. Valószínű, hogy a lépés megtételének fájdalmát nagyobbnak képzeled, mint a jelen helyzet fájdalmát, ezért maradsz a jelen helyzet fájdalmával. Azt viszont évek óta cipeled! Ha pedig határozott lépést teszel a jövőképed felé, ott is lesznek fájdalmak, de amint haladsz előre, azok előbb-utóbb elmúlnak.

“100 százalékig biztos vagyok, hogy el tudom érni. Csak a tudásom nincs meg még hozzá, legalább is így gondolom.”

Rosszul gondolod. A legfontosabb tudás, amire szükséged van, ott van benned. Az a legfontosabb tudás, hogy itt és most, a jelen helyzetben mi az az egy (nem több, csak egy!) legcélravezetőbb lépés, amit megtehetek? Ez az egyetlen igazi tudás, amire szükséged van. Ezt a lépést a saját elméd szolgáltatja neked. Ez a lépés rendkívül értékes. Csak a változástól való félelem nagyobb, ezért nem akaródzik megtenni.
Persze, az is egy lépés, hogy írtál nekem. Jól tetted. Leveledet nekem megírni egyáltalán nem kockázatos, abban semmi fájdalom nincs.

De be fog kelleni vállalnod fájdalmat okozó lépéseket is.

Azt csak utólag fogod meglátni, hogy a csak rövid ideig fájdalmat okozó lépések hogyan szabadítanak meg téged a jelenlegi fájdalomtól – örökre.

“A legnagyobb probléma azt hiszem, hogy nem igazán találok olyan oktató anyagokat, amelyek segítségével üzleti rendszereket tudnék építeni.”

Fontos a tudás, nem tagadom. Teljes “üzleti rendszer” felépítéséhez való oktató anyagokról én sem tudok. Vannak persze ilyen-olyan anyagok, amikből sokat lehet meríteni, de egy teljes rendszert nyújtó anyagot én sem ismerek.

De a legnagyobb előrelépést garantálom, hogy nem a félelmet elkerülő teendők (mint pl. “üzleti rendszerek megismerése”) végrehajtása hozza neked, hanem a félelem vállalásával járó teendőké.

“Vagy nem látom a fától az erdőt?”

Ez gyakran előfordul, mindenkivel. Amiről egy halnak soha nincs tudomása az, hogy ő vízben él.

“Személyes coach, business coach?”

Igen, sokat segíthet. Segíthet jobban megérteni a jelen helyzetet és önmagadat a jelen helyzetben, hogy megtedd a céljaid felé vezető lépéseket. Hétről hétre, hónapról hónapra. Pénzbe kerül, de hosszú távon sokszorosan megtérül.

“Mivel alap fizetésből élek és vidékről írok, nem tudom, hogy milyen lehetőségek lennének erre nálad kedves Tamás?”

Nem azért nem tudod, mert alap fizetésből élsz és nem is azért, mert vidékről írsz. Csak sejted, hogy az egyéni coaching nem kevés pénzbe kerül és attól félsz, hogy nehezedre esne kifizetni érte a pénzt. Megértem.

Ettől függetlenül ezt tanácsolom: amit szeretnél, annak egyszerűen fizesd meg az árát! Ha nem tanulod meg megfizetni az árát te magad, akkor hogyan fogod megkérni majd másoktól az árát annak, amiből milliárdos üzletemberré fogsz válni? Csak olyan embereken keresztül lehetsz milliárdos üzletember, akik megfizetik az árát annak, amit el akarnak érni (és neked adják a pénzüket valamiért cserébe). Ehhez előbb neked kell olyan emberré válnod, aki megfizeti a céljainak az árát.

“Vagy egyéb javaslat?”

Nincs.

Kedves L.!

Szerintem fizesd meg az árát! Tedd meg a fájdalmat jelentő lépéseket – előbb azokat, amelyek nem kerülnek pénzbe!

Vedd észre, hogy a legrosszabb nem az, ami akkor történhet, ha elkezded megfizetni céljaid árát, hanem pont az, ami most történik: benne tartod magad egy olyan helyzetben, ami számodra fojtogató és amit bérrabszolga üzemmódnak hívsz.

Pénzbe kerül és segíteni fog majd a Jövőkép tréning (március folyamán meghirdetem) és a személyre szabottságnak köszönhetően az egyéni coaching is nagyon sokat lendíthet rajtad (jóval többe kerül, százezres nagyságrend). Kérj ajánlatot, ha gondolod, szívesen adok, minden kötelezettség nélkül.

De ismétlem: kezdd a változást a pénzbe nem kerülő teendőkkel. Nézz szembe magaddal nagyon őszintén: ha látsz olyan teendőt, ami tudod-sejted, hogy előrébb vinne, nem kerül pénzbe, de félelmet érzel, ha rágondolsz, akkor tudd, hogy pont azt kell tenned.

Vannak rá példák itt, Magyarországon is, hogy garázsból, nagyon hátrányos helyzetből indult vállalkozások milliárdos méretűvé tudtak növekedni, neked miért ne sikerülne?

De ez csak egy példa. A milliárdos üzletemberré válásnak nincs kitaposott útja! Vagy kitaposod magadnak, vagy soha nem valósul meg. Lásd online tréning 10. fejezet.

Még valami: a legtöbb ember túlbecsüli, amit egy, és messze alul becsüli, amit tíz év alatt el tud érni.

Nagyon sok sikert!

Üdvözlettel:

Tamás

A Bérrabszolgából milliárdos üzletember bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

De kész receptet adni rá szerintem nem lehet.

(Persze arról is beszélni kéne, hogy miután sok pénz van a birtokodban, hogyan fogsz bánni vele…no erre sokan, akiknek hirtelen az “ölükbe hullik” a sok pénz, nincsenek felkészülve…)

Lássunk néhány példát.

2005-ben Alex Tew, egy 21 éves angol fiatalember azon gondolkodott, hogyan tudná finanszírozni az egyetemi tanulmányait. Egy végtelenül eredeti ötlettel 5 hónap alatt messze az elképzelésein túl 1.037.100 dollár (egyszeri) bevételt ért el.

Az ötlet az volt, hogy hirdetési felület céljára eladásra fog kínálni egy weboldalon egy millió pixelt, 1 dollár/pixel áron. Pixelnek egy számítógép képernyőjén a képet alkotó kis pontokat nevezzük.

Villámgyorsan bejegyzett egy domain nevet:

www.milliondollarhomepage.com >>

, és megkezdte az értékesítést.

Az ötletet annyira felkapták, hogy nagyon gyorsan elkezdett terjedni. Vállalkozók sokasága licitált a 10 x 10 pixel méretű hirdetési felületekre saját cégük, márkájuk reklámozása céljából. Így Alex 5 hónap alatt több mint egy millió dollárral lett gazdagabb… miközben a tanulmányaira mindössze 40.000 dollárra volt szükség.

A történet fintora, hogy Alex még ugyanabban az évben abba is hagyta a tanulmányait.

Más.

Valaki az Egyesült Államokban kitalált egy olyan kütyüt, hogy “DVD-visszacsévélő” (nyilván poénból).

Elkezdte értékesíteni az interneten, és el lehet képzelni, hogy mindössze 10 dollárért darabját poénból nem kevesen megvették valaki számára, aki technikai téren antitalentum…Nem tudom, az illető hány darabot adott el, de ez is egy példa arra, hogy relatív kevés idő alatt sok pénzt be lehet “vonzani”.

Nézz rá itt (angolul):

www.dvdrewinder.com >>

Szintén jópofa ötlet egy könyv (szintén Amerikában), aminek a címe Minden, amit a férfiak tudnak a nőkről.

A poén benne az, hogy a könyv minden lapja üres, egy betű sincs rajtuk…

Mindössze 5 dollár darabja, és milliókat adott el belőle a “szerző”:

Minden, amit a férfiak tudnak a nőkről (angolul) >>

Nyilvánvaló, hogy sok embernek megér 5 dollárt, hogy láthassa az ábrázatát annak, aki kézbe veszi a könyvet, majd kinyitja…

A magyar példák között elsősorban hosszú távon építkező vállalkozásokat lehet említeni: Graphisoft, Nav’N Go, Prezi – hogy csak egy párat említsek a nemzetközi szintű sikerre. Persze egyik vállalkozás tulajdonosai sem “gyorsan” gazdagodtak meg, hanem menet közben sok hibát elkövetve módszeresen, kitartóan építkeztek.

De hozzáértő (vagy ritkábban laikus) befektetők is tudnak (időnként) szép nyereségekre szert tenni: aki 2009. márciusban vett OTP részvényt, az 2009. szeptemberben négyszeres áron tudta eladni…nem rossz hozam 6 hónap alatt.

Szerintem bármekkora összegre is tesz szert valaki, a következő kérdések változatlanul fennállnak:

1. Hogyan fogja megőrizni, sőt, gyarapítani ezt a pénzt az illető?

2. Kiknek és milyen módon nyújtott értéket, miközben ő maga ilyen sok pénzhez jutott?

3. Mire fogja fordítani ezt a pénzösszeget?

Mindentől függetlenül tartsd észben: a meggazdagodás legbiztosabb útja a személyes fejlődés.

“Az oktatás hozzásegíthet, hogy megélhess. A személyes fejlődés egy vagyonhoz segíthet hozzá.”

– Jim Rohn

A Létezik-e gyors meggazdagodás? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

Hogy mi az igazi gazdagság? A legtöbb ember szerint a sok pénz – amivel lehet venni lakást, autót, kényelmes ágyat, sőt diplomát és szexet is. Ám otthont, élvezetes utazást, pihentető alvást, tudást és szerelmet nem lehet. Sokan mégis a sok pénzért hajtanak remélve, hogy a gazdagság majd meghozza a boldogságot.

A helyzet azonban az, hogy a pénzkeresés gyakran annyira lefoglal, hogy közben nem marad idő a meggazdagodásra és a boldogságra. Akkor mégis mi a gazdagság értelmes útja? Boér Tamás coach szerint az, ha pénzkeresők helyett kincskeresőkké válunk.

– Mi a különbség a pénzkeresők és a kincskeresők között?

– A pénzkeresők úgy tekintenek a pénzre, mint biztonságuk és lehetőségeik forrására, és nem veszik észre, hogy a biztonságot és a lehetőséget ők maguk jelentik. Tehát magukon kívülre helyezik életük jobbá tételének felelősségét, és egy külső tényezőtől – egy újabb törvénytől, a párjuktól, a főnöküktől vagy éppen a több pénztől – várják életminőségük javulását.

Kincskeresővé úgy válhatunk, ha először belső gazdagságunkat fedezzük fel, és belülről kifelé élve érzéseink, gondolataink által változtatjuk meg az életminőségünket. Ha ez sikerül, akkor nincs olyan, hogy ne találnánk olyan lehetőségeket, amelyek több pénzt hoznak az életünkbe, ráadásul sokkal könnyebben és nagyobb élvezettel, mintha csak azért dolgoznánk, hogy pénzt kapjunk érte, miközben halálosan unjuk, amit csinálunk, és alig várjuk a hétvégét.

A bőség megteremtésének módja, hogy ne a pénzszerzés legyen a munkánk célja, hanem tűzzünk ki értékes célokat, szeressük azt, amit csinálunk, és mindennek elkerülhetetlen velejárója lesz a pénz.

– Hogyan lehet rátalálni arra a munkára, amit szívvel-lélekkel tudunk végezni, és nem csak a pénzért?

– Sokan, akik nem olyan munkát végeznek, ami igazi örömet okoz nekik, inkább beletörődnek és megkeserednek ahelyett, hogy addig keresnék, amíg meg nem találják.

Az ember életpályája egy első munkahellyel indul, ahonnan általában továbblép, ha ambiciózus. Következik egy második munkahely, és ha ez sem hoz nagy áttörést, akkor ismét továbbáll – a harmadik munkahelyre, vagy rendszeres munkája mellett akár hálózatépítésbe is kezdhet. Ha azonban a negyedik vagy az ötödik lehetőség sem hoz különös áttörést, akkor el kell kezdenie keresni a „nulladik lehetőséget”, ami nem más, mint a saját élete.

Fontos, hogy választ találjon azokra a kérdésekre, hogy ki ő, mi értelme az életének, mi a szenvedélye, mi az ő belső hajtóereje, mik az erősségei. Úgy kezdjen el munkát keresni, hogy közben önmagát is keresi, és ha az önismeret útját járva megtalálja önmagát, akkor azt a munkát is megtalálja, amelyben ő kiemelkedőt tud alkotni.

– Sokan tudják, mi az álmuk, de azért nem valósítják meg, mert ahhoz is pénz kellene, vagy mert úgy érzik, hogy az túl nagy áldozattal járna.

– Rengeteg a kifogás: „nem tudok vállalkozást indítani, mert nincs pénzem”, „más városba kellene költöznöm” vagy „válság van, ezért most nem érdemes feladnom az állásom”. De minden ellenérv csak egy indok arra, hogy ne tegyük meg az első lépést önmagunkért.

Egy vállalkozást indítani és sikerre vinni nem lehetetlen, és erre sok jó példa van. Közép-európa második legnagyobb (magyar) üvegipari vállalkozása úgy indult, hogy a cégalapító, aki miután elveszítette állását, egy fillér nélkül, üvegesként kezdte járni az utcákat, betört ablakokat keresve. Házalt, jó munkát végzett, idővel egyre több munkája lett, majd kis műhelyt nyitott, majd alkalmazottai is lettek, és ma több milliárdos éves forgalmú üvegipari vállalkozása van. Mások lakótelepi garázsukból hoztak létre sokmilliárdos céget.

Ha nincs kezdeti tőkénk egy vállalkozás elindításához, kereshetünk tőkéstársat vagy eladhatjuk a nyaralónkat, esetleg termelői hitelt vehetünk fel. Csak el kell hinni, hogy mindig lehet tenni bár egy lépést a céljaink felé, még ha ez nem is olyan könnyű.

Becsülöm azokat a feltehetően állástalan embereket, akik hipermarketek parkolójában elkérik és visszaviszik a bevásárlókocsikat, mert megtették az első lépést ahhoz, hogy pénzhez jussanak. Vagy a szájjal-lábbal festő művészeket, akik kéz nélkül is akarnak és tudnak értéket teremteni.

Sokszor hallok ilyen mondatokat is, hogy „Könnyű annak, aki felment dolgozni Budapestre, vidéken nincs semmi lehetőség.” Ő miért nem költözik oda, ahol van lehetőség? A frissen érettségizett diákok zöme is kénytelen elhagyni otthonát a továbbtanulásért. Az őszinte válasz sokszor az, hogy fél kockáztatni valamit, például a házát, amin hitel van, és ugyan egy életre eladósította magát, mégiscsak sikeresnek tűnik mások szemében.

El kell dönteni, hogy mi a fontos – a látszatsiker vagy a valóságos siker, amikor önmaga tud lenni, és örömmel, lazán tud több pénzt termelni. A lehetőségeket ugyanis mindig mi adjuk magunknak.

– Sokan – különösen a művészek – örömmel végzik a munkájukat, mégsem gazdagodnak meg. Ennek milyen okai lehetnek?

– Ilyenkor gyakran valamilyen gyermekkorból eredő vagy később szerzett korlátozó hitrendszer áll a háttérben. Vannak, akik nem tudják elhinni, hogy amit alkotnak, az értékes, és jogosultak érte pénzt kérni és kapni. Mások azt gondolják, hogy az embereknek nincs pénzük az ő termékükre vagy szolgáltatásukra.

Vannak, akiknek az értékesítéssel vagy a marketinggel kapcsolatban vannak belső gátjaik, vagy általában az önmenedzselésükkel. Egyes szakmák – mint a pedagógus pálya – művelői óriási értéket nyújtanak, és még ha örömmel is végzik munkájukat, közalkalmazottként nem tudnak meggazdagodni. Őket persze kárpótolhatja a nem anyagi gazdagság, a diákokkal való foglalkozás nyújtotta rengeteg pozitív élmény.

Van, akit a „hiány-szemlélet” korlátoz: azt hiszi, hogy ha neki sok van, azzal másoktól elvesz. Sokak tudatalattijába olyan mondatok rögzültek, mint hogy „becsületes úton nem lehet meggazdagodni”. Ezért számukra a becsületesség és a gazdagság két összeférhetetlen dolog. Számos egyéb bőséggel kapcsolatos tévhit működhet bennünk, ami nem csoda, hiszen a legtöbb negatív asszociáció a pénzhez társul az egész világon.

– Milyen a jó hozzáállás a pénzhez?

– Mindenki megérdemli, hogy bőségben éljen, ezért a pénz elutasítása nem helyes, de az ahhoz való túlzott ragaszkodás sem az, mert azzal is csak hiányt teremtünk. Ugyanis a ragaszkodás mögött az a szemlélet áll, hogy pénzből nincs elég, ezért a legbiztosabb, ha felhalmozzuk, nehogy később ne jusson belőle nekünk is. Mivel gondolkodásunkat a hiány-szemlélet uralja, és minden teremtés belőlünk indul ki, ezért a hiányra irányuló gondolatok hiányt fognak teremteni, akkor is, ha nem azt szeretnénk.

A hiány nem feltétlenül a szűkölködést jelenti, hanem azt, hogy ahhoz a bőséghez képest szenvedünk hiányt, amelynek a megteremtésére képesek vagyunk. Ezért tennük kell érte, hogy elhiggyük: akárcsak a levegőből, pénzből is bőven van, így jut nekünk is, és engedhetjük szabadon áramolni. A pénz ugyanis önmagában, felhalmozva nem ér semmit, csak a beválthatóság ígéretét hordozza.

Nálunk az emberek mindenáron lakástulajdonossá akarnak válni, mert azt hiszik, hogy az ingatlan vagyon. Pedig nem az, mert nem termel pénzt, és lehet, hogy ha eladnák, és egy hasonló lakást bérelnének, az eladott lakás árát pedig értelmesen, nem vakmerően kockázatva befektetnék, akkor hosszútávon több pénzük lenne, mint lakástulajdonosként. Tőzsdézésben jártas emberek szerint többen élhetnének a tőzsdézés lehetőségével is, amelyhez azért nagyon fontos lehet elvégezni egy tőzsdetanfolyamot.

– Mi a sikeres és gazdag emberek titka?

– Elhiszik, hogy értékesek, megérdemlik a sikert, és amit szeretnének elérni, az lehetséges. Tisztában vannak az erősségeikkel, van jövőképük, üzleti tervük, értelmes céljuk, és annak megvalósításához inspirációjuk, türelmük és bátorságuk.

A sok pénz csak oda áramlik, ahol értelmes célokat akarnak belőle kovácsolni. Az önmagában nem egy túl értelmes cél, hogy legyen házunk és autónk, de az igen, hogy ha érezünk magunkban tehetséget és kedvet a filmrendezéshez, akkor szeretnénk másoknak is örömöt okozni azzal, hogy jó filmeket csinálunk, mint például Andy Vajna, aki nem azért csinál filmeket, hogy érte pénzt kapjon, hanem belülről hajtja a tettvágy.

Vagy Soros György, aki ugyan sok millió dollárt spekulatív üzleteken keresztül szerzett, tehát nem feltétlenül teremtett értéket, de később igen, azzal, hogy a vagyonát, vagy annak egy részét – lásd a Nyílt Társadalomért Alapítvány, a Közép-európai Egyetem – jótékony célokra fordította.

– Mi áll az elszegényedés mögött?

– Ha valaki ügyeskedéssel úgy jutott pénzhez, hogy azért ő nem nyújtott értéket cserébe, tehát nem fizette meg az árát, akkor ebből hosszútávon csak annyi marad nála, amilyen értékű ember ő fejben. Persze mindez nem tudatosan működik. Ezért van az, hogy a lottónyertesek többsége nem tudja megtartani a millióit.

Ha tudatosan, belső hittel és erővel építünk fel valamit, akkor sem biztos, hogy nem veszítjük el tévedésből, de a képességünk, hogy újra felépítsük, megvan, mert egyszer már végigjártuk az utat, így másodszor felépíteni ugyanazt könnyebb lesz.

– Ezek szerint bárki képes meggazdagodni. A coaching hogyan tud ebben segíteni?

– Az általában több megbeszélésből álló coaching munkát a személyes jövőkép, az értékrend és a küldetés feltérképezésével kezdjük. Ezután sorra vesszük a meggazdagodást gátló hitrendszereket, amelyek során az illető egyre mélyebbre jut önmaga megismerésében, és olyan dolgokat fedez fel magában, amelyekről addig nem volt tudomása. Például, hogy milyen a viszonya a pénzhez vagy a munkához – vagy az időhöz. A tudatosság segít elkezdeni másképp gondolkodni és cselekedni.

A coach segíti az ügyfelét egyszerre kifelé és befelé figyelni, gondolatait, érzéseit, erősségeit, gyengeségeit vizsgálni, továbbá arra bátorítja, hogy kibontakoztassa önmagát. Segít meglátni a valós céljait, vágyait, ezeket le is íratja vele, hogy a figyelme egyre inkább ezekre irányuljon, és így könnyebben észre vegye a külvilág azon lehetőségeit, amelyek a céljai felé terelik.

Mindezek ismeretében meghatározhatók azok a lépések, amelyeket meg kell tennie ahhoz, hogy sikerélménye legyen, és egyre közelebb kerüljön az egyre több pénz megteremtéséhez.

A beszélgetések során az anyagiakon kívül mindig és menthetetlenül fókuszba kerülnek egyéb életterületek is, például a karrier vagy a párkapcsolat. Ez azért fontos, mert az ember hosszú távon csak úgy tud fejlődni és sikeressé válni, ha minden életterületén harmónia van.

– Elmesélne egy olyan esetet, amikor valaki az Ön támogatásával a nulláról indulva meggazdagodott?

– Egy európai szintű szakértelemmel bíró egészségügyi szolgáltató keresett meg azzal, hogy pénzügyileg erős mínuszban van, és a rendelője a bezárás szélén áll. Helyzetét egy korábban bekövetkezett családi tragédia is súlyosbította. Az első beszélgetések során rálátott a fejlődését gátló gondolatokra, és arra hogy nem gazdálkodik jól az idejével, és általában önmagával. Mindig a sürgős dolgokat igyekezett megoldani, de mivel ezekből mindig sok volt, nem jutott ideje a fontosakra.

Szüksége volt egy heti tervezései rendszerre: kitalálta és leírta, hogy naponta mettől meddig fog dolgozni, mikor készül a szakvizsgájára és utánajárt, hogyan tudja az alkalmazottait jobban menedzselni. Ezt követve, ahogy egyre több hangsúlyt fektetett a fontos dolgokra, úgy csökkentek a sürgős teendők. Így egyre több ideje szabadult fel, és elkötelezhette magát a feltöltődését biztosító új tevékenységek mellett is, amelyekre érzelmi, lelki állapota miatt nagy szüksége volt. Ettől óriási lendületet kapott, és hétről hétre jött ki a gödörből előbb lelkileg, majd anyagilag is.

A hetedik megbeszélés után néhány hónapig szüneteltette az együttműködésünket, és amikor újból jelentkezett, hihetetlen előrehaladásról számolt be. Elmesélte, hogy talált valakit, aki az üzletépítést átvette tőle, így ő a szakmai dolgokra koncentrálhat, amit imád. Pénzügyileg sokkal jobban állt, és a korábban már nem működő párkapcsolatán túllépve lelkesen udvarolt egy számára kedves hölgynek.

Megjelent az Elixír 2011. szeptemberi számában.

A Kincskeresők bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

„A legnagyobb szolgálat, amit egy más embernek tehetsz, nem az, hogy megosztod vele a gazdagságodat, hanem az, hogy segíted őt felfedezni a saját gazdagságát.”

Benjamin Disraeli

Ha van valami, amit nagyon hiányolok a legtöbb, általam olvasott, meggazdagodásról szóló könyvből, az ez: nem világítanak rá egyértelműen a belső gazdagság felfedezése és mozgósítása, és a külső (anyagi) gazdagság közötti összefüggésre. (Ebben a tekintetben az első könyvem – Sikertervezés 1: az anyagi bőség filozófiája – szerintem hiánypótló.)

Megismétlem a két, számomra nagyon fontos dolgot: felfedezés és mozgósítás. Mind a kettőre szükség van!

Vegyük észre a világnak mindkét oldalát: az anyagi és a nem anyagi oldalát is. A gazdagságot mindkét oldalban tudni kell értelmezni.

Az elsődleges a nem anyagi világ: „dolgok”, fogalmak, amelyek nem foghatók meg, nem kell őket tárolni, nem fogynak el és nem is romlanak meg. Például: gondolat, érzés, vágy, velünk született vagy kifejlesztett képességek, kreativitás, tudás, hit, bölcsesség, élettapasztalat, hozzáállás stb.

Ezek a nem anyagi dolgok bennünk vannak. Ezért olyanok vagyunk, mint egy altalajkincsekben gazdag földterület. A földterületen lakók ezen altalajkincsek egy részét talán már felfedezték, a felfedezett kincsek egy részét talán már felszínre is tudták hozni, és már hasznosítják (mozgósítják) is. Egy része viszont ott marad a mélyben, bár tudnak a létezéséről. A nagyobbik része viszont úgy lapul a mélyben, hogy az emberek nem is tudnak róla. Mindaddig, amíg a geológusok ezeket a kincseket fel nem fedezik, és amíg olyan technológiákat nem fejlesztenek ki, melyekkel ezek az altalajkincsek a felszínre hozhatók és hasznosíthatók, ezek az altalajkincsek kihasználatlanul lapulnak a föld mélyében.

Fennáll a gyanú, hogy a legtöbb ember nem tud a benne rejlő kincsek és lehetőségek döntő többségéről – és mindaddig, amíg nem is kezdi keresni ezeket (saját magában), nem is fog róluk tudomást szerezni.

Más szóval: az elsődleges akadályok (és lehetőségek) bennünk vannak, nem odakint. Amilyen mértékben ismerjük fel és tanuljuk meg legyőzni a belső akadályainkat, olyan mértékben leszünk képesek legyőzni a külső akadályokat is.

Többféle belső akadály is létezik, most csak kettőre szeretnék példákat adni.

Az egyik belső akadály az úgynevezett önkorlátozó hiedelem. Az önkorlátozó hiedelem egy hit, ami számodra azért korlát, mert gátolja egy általad vágyott eredmény elérését. És azért hiedelem, mert tudattalanul tetted magadévá, és soha le nem ellenőrizted, hogy az tényleg igaz, hogy az tényleg úgy van-e. Ilyenkor egész egyszerűen nem hiszed el, hogy valami elérhető a számodra, hogy valami lehetséges neked.

Nyelviskola tulajdonos-ügyvezetője mesélte egyszer, hogy nagyon sok ember jelentkezik náluk azzal, hogy „nekem nincs nyelvérzékem”. A helyzet az, hogy hiheted ezt is, és az ellenkezőjét is, mindenképpen igazad van! (Henry Ford)

Ha valaki szentül hiszi, hogy ő képtelen egy idegen nyelvet megtanulni, akkor amit az illetőnek tennie kéne az, hogy keressen egy az ő stílusához megfelelő nyelvtanfolyamot, egy olyan tanárral, aki képes az illető belső akadályait, bizonytalanságait, kétkedéseit pozitív módon lekezelni. Azaz képes a diákot sikerélményhez juttatni, képes figyelembe venni a diák saját fejlődési ritmusát és képes őt bátorítani, és elültetni benne a gondolatot, hogy „én is képes vagyok megtanulni ezt a nyelvet”. (Megj: csak egyszer utazzon ki egy nyelvet tanuló ember egy nagyon sok kultúrának otthont adó városba – pl. London vagy New York – és máris meg fog győződni róla, hogy a legtöbb, abban a városban jól boldoguló külföldi vagy bevándorló nála gyengébb szinten beszéli az angolt.)

Ebben az esetben a diákját nyelvtudáshoz segítő tanárról el lehet mondani, hogy segített a diáknak abban, hogy felfedezze azon képességét, hogy valamilyen szinten megtanuljon egy idegen nyelvet. Fel tudjuk fogni, hogy ez egy milyen rendkívül értékes képesség?! (Tragédia, hogy milyen kevésre értékeljük az oktatást, az emberek fejlesztését, és, hogy a legtöbb ember milyen kevés pénzt és időt áldoz a saját fejlődésére.)

Az egyik leggyakrabban jelentkező, pénzzel kapcsolatos önkorlátozó hiedelem valahogy így hangzik: „A gazdagok mind csalnak és lopnak. De mi becsületesek vagyunk.” (Mondja ezt egy szegény, vagy egy középosztályhoz tartozó ember.) Az igazság az, hogy a kisebb jövedelmű, sőt, a szegény rétegek között ugyanúgy jelen van a tisztességtelenség, mint a gazdagok között. És az is igaz, hogy aki tartósan, hosszú távon, másoknak valós értéket nyújtva tesz szert sok pénzre úgy, hogy őt a legtöbb ember, akivel üzleti kapcsolatba kerül, nagyon sokra tartja és nagyra becsüli, az a legkevésbé sem törvénytelenül, másokat megkárosítva, hanem másoknak értéket nyújtva válik gazdaggá. Az ilyen ember az, akiről el lehet mondani, hogy a belső gazdagságát – tudását, képességeit, ambícióját stb. – mozgósította mindazok érdekében, akiknek ő értéket nyújtott. Ennek a mozgósításnak a természetes eredménye az ő külső, anyagi gazdagsága.

A másik belső akadály, amiről említést szeretnék tenni, az a tudattalan belső negatív reakció. Ez egy külső eseményre adott tudattalan válasz, ami egy olyan mértékben kellemetlen érzés, hogy az adott, külső eseménytől szinte menekülsz. Pedig a külső esemény lehet, hogy nagy mértékben hasznodra lehetne! (Például nyilvános beszéd, amitől nagyon sok ember fél.)

Ha menekülésre fogod a dolgot, akkor szinte biztosra veheted, hogy előbb-utóbb cseberből vederbe fogsz kerülni, mert a következő alkalommal, amikor egy nagyon hasonló eseménnyel találod szembe magad, újból ugyanazt a nagyon kellemetlen érzést fogod érezni. És azon fogsz csodálkozni, hogy „a világ már ilyen”, vagy „az emberek mind ilyenek”. Ha felelősséget vállalnál önmagad érzéseiért, akkor nem ezt mondanád, hanem azt, hogy „én vagyok ilyen, én reagálok így”. Nem a külső esemény az oka a kellemetlen érzésnek, hanem Te magad!

Ha kételkednél, hogy így van, akkor gondolkozz el ezen: egy autó végigmegy egy poros, földes úton. Mit fogsz látni közvetlenül az autó mögött? Porfelhőt. Ki verte fel a port? Természetesen az autó. De ki a por tulajdonosa? Természetesen az út. A port az út „adja”, a port nem az autó hozta oda! A por az úthoz tartozik. Miután az autó elhaladt, a por újból az útra fog visszaszállni. Bár tényleg az autó verte fel az út porát azzal, hogy végighaladt rajta, de ha az út aszfaltozott – és tiszta – lett volna, az autó soha semmilyen port nem lett volna képes az útról felverni. A por felverésének ugyan az autó az oka, de a por az úthoz tartozik. Az autó csak „megmutatta” az útnak, hogy mennyi por van rajta…

A tudattalan, belső érzelmi reakcióinkkal ugyanígy vagyunk mi, emberek is. Magunkban hordozzuk azt, hogy bizonyos külső eseményekre (ingerekre) bizonyos módon reagáljunk. A külső esemény tőlünk független, de a belső reakció (az, hogy a külső eseményre hogyan reagálunk), teljes mértékben a mienk.

A tudattalan, belső érzelmi reakciók komoly gátjai a tényleges meggazdagodásnak – gondoljunk csak arra, hogy (a kellemes érzések mellett) milyen kellemetlen érzések kísérik a legtöbb embernél azt, amikor hirtelen sok pénzhez jutnak. Félelem, hogy elveszíthetik, félelem, hogy mások kérni fognak belőle, félelem, hogy betörnek stb.

Határozottan állítom, hogy a legtöbb, jobb anyagiakra vágyó embernek nagy haszna volna abból, ha tudatos önfejlesztés keretén belül foglalkozna önmagával, a magában hordozott, negatív érzelmi reakciókkal. Ezek tudatosítása, és „lecserélése” egy kívánt reakcióra óriási lépés lenne számára a jobb anyagiak felé.

A másodlagos az anyagi világ. Vegyük észre: amit az anyagi világban tapasztalunk (például a bankszámlánk egyenlegét), az nem más, mint annak tünete, hogy hogyan bánunk a nem anyagi világunkkal, mennyire uraljuk azt.

Ezért nem elsősorban az anyagi világunkra kéne fókuszálnunk, mert az úgyis a nem anyagi világunk szerint fog alakulni. Fókuszáljunk arra, hogy fejlesszük a nem anyagi képességeinket, majd mozgósítsuk őket az anyagi világban elérni kívánt eredmények érdekében.

Éppen ezért akkor cselekszünk bölcsen, ha az oktatást és önmagunk fejlesztését a legmagasabb prioritásként kezeljük. Könyvek, szemináriumok, előadások, nálunk tapasztalt emberekkel való barátkozás és beszélgetés, egyéni coaching támogatás igénybevétele – és a legfontosabb: tapasztalatszerzés „élesben” – ezekre kéne irányítanunk a figyelmünket, és ezekre kéne több pénzt és időt szánnunk. Ha ezt tesszük, máris befektetőkké váltunk, ami elindít a meggazdagodás útján.

Boér Tamás
professional coach, motivációs előadó
a „Sikertervezés” könyvek írója
www.sikertervezes.hu

A cikk megjelent a Pozitív Gondolkodás Magazin 2012.1. számában.

A Hogyan tedd magad gazdaggá? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.