Tamás ügyfeleként hitelesen mondhatom, hogy tőlem is MINDIG megkérdezte, hogy közzéteheti-e a gondolataimat, – hozzátéve, hogy ez biztosan másoknak is hasznos lenne.
Amikor azt mondtam, hogy inkább ne, akkor az NEM jelent meg sehol. Biztos vagyok benne, hogy a számára – ahogyan leírta – nagyon fontos az etikus hozzáállás.

Igen, szerintem is kellenek ezek a példák is (meg a jók is). Ha ez a történet csak egy ember fejében egy kis szikrát gyújt, akkor már biztosan megérte.

Akik pedig hasonló cipőben járnak, mint a történet szereplője, azoknak csak annyit üzenek, hogy ne gondolkozzanak egy percet se, mert egy “új élet” haszna nem mérhető pénzben.

Kedves Gabriella!

Köszönöm hozzászólásodat, kimondottan örülök az ilyennek, ami “próbára tesz” engem. Etika és erkölcs – igen, maximálisan. Megnyugtatlak: eszem ágában sincs azonosítható módon feltárni bárkinek a történéseit, de a tanulságokat nem közre adni kár és vétek. Hiszen bárki tud belőlük tanulni.

A leírt sztori NEM FEDI egyik érdeklődő sztoriját sem, minden meg van benne változtatva. A lényeg, ami minden sztoriban közös: van egy probléma és a megoldás reményével fordulnak hozzám. Az ajánlatomat nem fogadják el, ezért a problémát továbbgörgetik. Hónapokkal később hallom, hogy sokkal rosszabb helyzetben vannak (és ez BÁRMI lehet: még rosszabb üzleti eredmények, párkapcsolat vége – válás -, és olyan is volt, aki arról számolt be, hogy már az előzetest is leülte…). A lényeg: akkor kell fogorvoshoz fordulni, amikor a legkisebb fájdalmat érzem. Erre akarom inspirálni az olvasóimat. Üdv, Tamás

Kedves Zsuzsanna, köszönöm! Erős hitem, hogy MINDENKIBEN ott található a saját, egyedi megoldása az egyedi problémájára. Egy coach – akár én, akár más valaki – ezt felszínre tudja hozni. Azt sajnálom mindig, amikor (akár vakon is, de) tudom-látom, hogy van megoldás, és az illető a megoldás megtalálására még csak esélyt sem ad. A fájdalomtól úgy mentem meg magam, hogy ilyenkor az illetőt, a vágyamat, hogy segítsem és támogassam őt, ELENGEDEM.