Az ítélkezés az, amikor

• felületesen,
• részletes, mindenre kiterjedő vizsgálódás nélkül,
• a valóságos tények ismeretének hiányában,
• néha egyenesen “csípőből”

hozol döntést.

Úgy, hogy a döntésben rejlő kockázatokat észre sem veszed.

Ennek ára mérhetetlen. A saját vállalkozásodban és életedben ezt az árat te fizeted. De a munkatársaid, sőt, a családtagjaid is fizetnek – a te ítélkezésed miatt.

Félreértés ne essék, dönteni kell. Aki célra tart, és van egy iránya, annak sokszor sok mindenben döntenie kell. A kérdés az, hogy milyen alapon hozol döntéseket?

Érzelmi alapon?

Feltételezések, sejtések, előítéletek mentén?

Ego által vezérelve?

Vagy bizonyított, minden ember számára azonos módon értelmezhető, tényszerű adatok mentén?

Facebookon számtalanszor látok olyan posztot, amelyről sejthető, hogy a megosztás az alábbi gondolatmenet szerint történt:

“hoppá, ez a kép igazolja a hitrendszeremet!…ez csak igaz lehet!…na ugye, hogy úgy vannak a dolgok, ahogy én látom!…megosztom, hogy lássátok ti is, milyen bizonyítékai vannak az én igazságomnak!”

A téma egyébként lehet bármi. A választásokat megelőzően a politikai töltetű posztok voltak többségben, mindkét tábor szimpatizánsai részéről. De látok posztokat a tisztított víz kontra csapvíz témától kezdve az amerikai fegyvertartásig sok, nagyon sok témában.

Vannak segítséget kérő posztok, amelyeket sokan gyorsan megosztanak (ezért úgy érzik, hogy ők ezzel most valakinek segítettek, így könnyedén “letudták” a felebaráti szeretetet) – ahhoz, hogy pár perccel később valaki odaírja, hogy ezt már három éve posztolta a segítséget kérő, ez a poszt is sokszor “körbejárt” az interneten, és a helyzet, amire az illető segítséget kért, azóta már rég megoldódott…

Nagyon ritka, hogy valaki az ilyen jellegű posztja mellé odaírná, hogy “nem ismerem a teljes, pontos, átfogó, tényszerű igazságot.”

De mégis úgy oszt meg valamit, mintha az adott területnek ő szakembere lenne…

Általánosítások… kontextusból kiragadott szavak… részinformációk… dolgok egyoldalú bemutatása… hosszan sorolhatnám.

Minap a következő képet láttam közzétéve a Facebookon:

Iskoláskorúnak kinéző fiatalok a mobiltelefonjukat nézegetik a világ egyik leghíresebb festménye (Éjjeli őrjárat, Rembrandt) mellett.

A képhez kapcsolt kísérő szöveg: “Egy kór-kép”. A kép alatt: “….avagy a művészet halála.”

A lájkok között van pár dühös  is.

Tény: nem beszéltem a képet megosztó emberrel.

Tény: nem tudom, mikor készült a kép.

Tény: nem tudom, ki készítette a képet.

Tény: nem tudom, mik voltak az előzményei a képen látható helyzetnek.

A kontextust sem ismerem.

Akkor én a magam részéről hogyan tudnám levonni a következtetést, hogy a fiatalok mobilnézegetése a művészet halálát jelentené?

A kép alatt megjelenik valaki mástól egy más szempontot felvető komment. Azt írja, hogy ez a kép már sokszor körbejárt az interneten, a fiatalok a múzeum saját alkalmazásában olvasnak vagy néznek valamit. Simán lehetséges. Ugyanúgy, mint az, amit egy másik kommentelő írt, hogy a tanár kiment a vécére, és közben a gyerekek rákattannak a mobiljukra.

Késztetést éreztem, hogy kommenteljek, ezt írtam:

“ nagyon sok lehetőség igaz lehet, bármelyiket is ki tudná bizonyítani?

– azt is el tudom képzelni, hogy a gyerekek tényleg a múzeum online alkalmazását használják
– azt is el tudom képzelni, hogy a tanár tényleg a vécére ment, ez alatt a gyerekek kicsit “kikapcsolnak”
– azt is el tudom képzelni, hogy a tanár a vécére ment, és előtte kiadott egy feladatot a gyerekeknek, hogy valamire keressenek rá az interneten, és tájékozódjanak, amikor visszajön, azt meg fogják beszélni
– azt is el tudom képzelni, hogy olyan gyenge a tanár, hogy tényleg nem tudja felkelteni a gyerekek érdeklődését, ezért ők az első adandó alkalommal másfelé fognak figyelni
– azt is el tudom képzelni, hogy már több órája a múzeumban vannak, és éppen tartanak egy kis pihenőt, amikor is a tanárnak semmi elvárása nincs a gyerekek felé
– azt is el tudom képzelni, hogy a tanár vezetésével már megbeszélték a képet, és az annyira felcsigázta őket, hogy a pihenés ideje alatt is tovább kutakodnak az interneten, a képpel vagy Rembrandttal kapcsolatban
– azt is el tudom képzelni, hogy most terjedt el a hír a diákok között, hogy a felvételi eredmények fent vannak az interneten, naná, hogy mindenki előkapja a mobilját
– és még hány és hány ezer lehetőség elképzelhető….
Ki az, aki tényszerűen ismeri a kép készítésének körülményeit, előzményeit?
Ki az, aki a tényszerű igazságot minden kétséget kizáróan bizonyítani tudja?
Imádunk ítélkezni, és a magunk feltételezett igazát bizonygatni (lásd politikai töltetű, tényszerű adatok hiányában önmaga igazságát bizonygató, rém felületesen ítélkező posztok százait), és még csodálkozunk, hogy a világ(unk) nem változik…”

Minden, látszólagos igazságnak tűnő dologgal kapcsolatban előbb tedd fel magadban a következő kérdést: amiről úgy hiszem, hogy tudom, és amit állítok (netán közzéteszek Facebookon), azt egy bírósági peres eljárásban megdöntethetetlen bizonyítékként fel lehetne használni? A pártatlan bíróság el fogja-e fogadni, mint tényszerű bizonyítékot?

És ez még hagyján, ha valaki egy ilyen képből a “mai fiatalok” milyenségére vonatkozó következtetést von le…

Vannak ennél sokkal nagyobb árat igénylő felületes ítélkezések is.

Például a vállalkozásodban

Egyik pénzügyi pozícióra az önéletrajza alapján egy briliáns, nagyon megfelelőnek tűnő jelölt jön interjúra. Köszöntöd, lebonyolítod az interjút, mindenre tökéletesen válaszol. A racionális érveket figyelmen kívül hagyva nem adsz neki ajánlatot, mert az illető az átlaghoz képest túlsúlyos, és számodra egy embernél ez gyengeséget jelent.

Szerelmes leszel egy üzleti elképzelésbe. Alapos, nagyon átgondolt, ellenőrzött adatokra épített  stratégia és üzleti terv nélkül rászánsz a fejlesztésre jó néhány millió forintot. Mégis, mit tudsz arról, hogy a piac mennyire lenne vevő a kínálatra?

Egyik embered két órával a munkaidő kezdete után érkezik meg, ezért kérdezés nélkül kirúgod. Honnan tudod, hogy nem a cég érdekét képviselte sikeresen egy kivételesen házon kívüli megbeszélésen, ami reggel 8-kor kezdődött, és amin ő a cég érdekeit sikeresen megvédte?

Cégednek egyik megüresedett pozíciójára felveszed a barátodat. Teszed ezt a tények vizsgálata nélkül, érzelmi alapon, mert segíteni akarsz neki.

Az elmúlt öt év lendületes növekedése olyan elégedettséggel tölt el, hogy a konkurenciát egyenesen lesajnálod. Mindenféle konkurencia elemzés nélkül elkönyveled, hogy ők téged utol már soha nem fognak érni. Honnan tudod, milyen trendek vannak a piacon, és annak a te aktuális stratégiád mennyire felel meg? Miből feltételezed, hogy az elmúlt öt év növekedése még több évig töretlenül tartani fog? A sikerből származó elbizakodottságnak (is) nagy ára szokott lenni – később.

Tényszerűen tudod-e, hogy a legjobb embered titokban nem pályázik máshová? Ezt nem is tudhatod…

Tényszerűen tudod-e, hogy a projektednek a jelen helyzetben mennyi a kumulatív költsége? Ha jól építetted fel a projektet, akkor ezt ismered.

Tényszerűen tudod-e, hogy melyik címsor hatásosabb a kampányod landing oldala tetején? Futtattál A/B tesztet, és annak eredményei alapján választod ki a címsort? Vagy azt választod, amelyik neked tetszik nagyon?

Amikor nem megalapozott tények alapján hozol döntést, az olyan, mintha reménykednél, hogy majd megszületnek a vágyott eredmények. A remény pedig – mint azt jól tudjuk – a legnagyobb pénztemető.

Igen, hallom, mit mondasz: “de nem tudok mindent mérni, nem lehet mindent tényszerűen meghatározni, márpedig dönteni akkor is kell.”

Ez igaz. Az intuíciónak a megannyi vezetői döntés sűrűjében óriási szerepe van. Sokszor nincs idő, vagy nincs lehetőség mindent tényszerűen lemérni vagy ellenőrizni.

Honnan is tudhatnád, hogy a legjobb embered mit csinál otthon? Persze, hogy nem tudhatod. De ha jó emberismerő és jó vezető vagy, akkor kevésbé valószínű, hogy váratlanul fel fog mondani. Valószínűbb, hogy észreveszel jeleket, amikre időben tudnál reagálni. De tényszerű bizonyítékod akkor sem lesz a kezedben. (Hacsak nem felejti a nyomtatóban az önéletrajzát, amit másnap korán reggel te veszel kézbe elsőnek…)

Tényszerű adatok hiányában a jó vezető intuíció alapján hoz döntést.

A vezetői döntésekben a tényszerű adatoknak és az intuíciónak egyaránt fontos szerepe van. Tényszerű adatok alapján dönts mindig, amikor a dolgokat mérni lehet, és rendelkezésre állnak a számok. Használd az intuíciódat az emberi kapcsolatokban, a tényekkel és adatokkal alá nem támasztható döntésekben.

Amennyire csak lehet, törekedj mindig a valóság pontos, tényszerű megismerésére. Erre nagyon fontos, hogy rászánd az időt és a fáradtságot. Ezzel fogod megspórolni magadnak a hibás döntések jóval nagyobb árát.

Ha gyorsan akarsz haladni fölfelé a létrán, dönts minél többször gyorsan, “csípőből”, előítéletek mentén, érzelmi alapon. Ha biztos szeretnél lenni abban, hogy annak a falnak támasztod a létrát, amelyikre tényleg fel szeretnél jutni, akkor folyamatosan törekedj a teljes, átfogó és torzítatlan valóság megismerésére: amennyire csak lehetséges, gyűjtsd, és elemezd a tényszerű adatokat. A többi helyzetben meg támaszkodj az intuíciódra.

======================================================

Sejted, hogy céged érdekében tudnál jobb döntéseket is hozni?

Sokszor vagy bizonytalan, és csak reménykedsz, hogy a döntésed jó lesz?

Szeretnél tisztábban látni nehéz döntési helyzetekben?

Ha igen, akkor kérj ajánlatot vezetői coaching támogatásra, az itt leírt lépések szerint >>

A Az ítélkezés ára bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.

“Kedves Tamás!

Hol is kezdjem?! Elsősorban, amit szeretnék kiemelni: egy vérbeli Székely ember vagyok, amit lehet ma, ne halasszuk holnapra (Gyergyószentmiklósról), továbbá a múltamról, profi szintű jégkorongozó voltam 12 éven keresztül, többek között Budapesten. 13 éves koromban vettem a világot a nyakamba egyedül, ahol nem is sejtettem, hogy kialakulhat bennem egy jövőkép.

Válogatott játékos voltam éveken keresztül, van is pár világbajnoki érmem, amit sokan nem mondhatnak el. Nagyon ragaszkodtam a karrieremhez, de sajnos, egy jó szerződés gyanánt olyan ligába kerültem ahol nem volt tovább fejlődési lehetőség, így abbamaradt a hokis karrierem. Utána a pszichológia kezdett érdekelni, neki is fogtam az egyetemnek, ahol a III. évben az államvizsga előtt kicsikét meghátráltam, így az is megszakadt.

Visszatérve a jövőképre: minden álmom emberek szervezése, foglalkoztatása volt. Vállalkozó akartam lenni mindenképp. Hétvégi munkákkal építkezéseken kerestem a pénzem a következő hétre, ahová sikerült is beszerveznem pár csapattársat, így együtt tudtunk dolgozni nagyon jó összhangban (akár egy csapat). 23 éves koromra gyakorlatilag minden szétfoszlott körülöttem, nem maradt már csak a kemény fizikai munka, amitől nem riadok meg. Térjünk erre az évre:  jött egy lehetőségem Németországban, mint alvállalkozó, ki is használtam. Nagyon hiszékeny, bizalmas ember vagyok, sikerült is megtéveszteniük a lehetőség adóknak a havi 15oo-2ooo eurós havi bérrel. Ez szép és jó is volt, csak 5 hónapot összegezve dolgoztam aktívan 6 hetet, ami Németországban nagyon spórolva csak a megélhetőségre elég.

Ki szeretnék kicsikét térni a párkapcsolatomra is. A 2. hónap után éreztem azt, hogy a jelenlegi párom az igazi, és elszeretném eljegyezni, megkérni a kezét, de természetesen ez csak határozat volt, és erről csak egyedül én tudtam! Tudtam, hogy ezen tervek megvalósításához némi anyagi is kell, mert holmi rézgyűrűvel nem jegyezhetek.

Ahogy egyre határozottabb lettem úgy jött is a lehetőség, és az erre általam becsmérelt összeget ki is tudtam keresni. Azt tudom mondani, hogy a párkapcsolatom az tökéletes.

Most jönnek azok a dolgok amelyekre az Ön oktatásai által jöttem rá! Meg van minden jellegű engedélyem (Németországban), tudok foglalkoztatni embereket, és ami a legjobb az egészben, hogy az az illető akinek hétvégente kamasz koromban dolgoztam az építkezésein, munkát ajánlott nekem Németországban. És, ha vannak szakember ismerőseim – akik szerencsémre vannak -, akkor számukra is! Csak pozitívan próbálok gondolkodni, és a maximumra törekedni. A maximum az körülbelül a csillagos ég, nálam.

Első kérdésem az az lenne, hogy Ön szerint minek köszönhető ez az úgymond visszatérő alkalom, ajánlat?

A második kérdésem kissé egyszerűbb: Ön belevágna-e kedves Tamás? (megjegyezném, hogy a dolog kialakulásához akár anyagiakban is segítene az illető). 5 jegyzetet olvastam el Öntől és erre a szintre jutottam, ez jött ki belőlem. 🙂 Előre is köszönöm a segítségét és a válaszát!

L”

Ezt válaszoltam neki:

“Kedves L!

Köszönöm a részletes leírást, gratulálok eddigi életutadhoz!

ELSŐ KÉRDÉSEM: a leveledet, vagy részeket belőle, az alábbi teljes válaszommal, a neved feltüntetésével honlapomon (más olvasóim okulására) feltehetem –e? Ha igen, azt megköszönöm. Ha igen, de csak a neved említése nélkül, azt is megköszönöm. Ha egyáltalán nem, az is rendben van, és akkor is örülök, hogy olvasóm vagy!

Ha „értesz” az emberekhez, ha jól tudsz bánni velük, az nagyon jó, nagyon hasznos a leendő sikereid szempontjából. Azért hasznos, mert MINDENT, amit kitűzöl magad elé, CSAK és KIZÁRÓLAG más embereken keresztül fogod tudni elérni.

Ha jól tudod őket – pozitív módon, asszertívan! – befolyásolni, magad mellé állítani, elfogadtatni velük az elképzeléseidet, az nagyon nagy mértékben segít a céljaid felé való haladásban.

Első kérdésedre a válaszom:

Egészen pontosan nem tudom, mert nem tudhatom, hogy minek köszönhető a visszatérő alkalom, de az alábbiak bármelyike ok lehet, avagy tényező lehetett abban, hogy jöjjön ez az alkalom:

1. Mivel ennek az ismerősödnek már dolgoztál korábban, feltételezem, hogy meg volt veled és a munkáddal elégedve, így úgy tartott számon téged azóta is, mint egy megbízható embert. Magyarán ennek a lehetőségnek a magvait már évekkel korábban „elültetted”. Történetesen most szökkent szárba. Ez az, amit ilyen esetekben nem lehet tutira kiszámolni, de nem is kell! Azt, hogy pontosan mikor fog szárba szökkenni. Ilyenkor kell az az „ősbizalom”, hogy „hiszek abban, hogy A DOLGOK – valahol, valamikor – BE FOGNAK ÉRNI. Pont.” És úgy haladok tovább az utamon.
2. Azt írod, hogy „ahogy egyre határozottabb lettem”. A határozottság ha úgy tetszik, „üzenet az Univerzum felé”, hogy te mit akarsz és, hogy a szándékod nagyon erős. Ezért az „Univerzum” pozitívan reagál: megnyitja az ajtót, fel is kínálja neked a lehetőséget.
3. Sokan úgy gondolkodnak, hogy amikor megnyílik egy lehetőség, akkor kezdenek el felkészülni rá. De akkor már késő! Felkészülni akkor kell, amikor a lehetőség még sehol nincs – és abból, amit leírtál, ezerrel az jön át, hogy te készültél a lehetőségre: sportolói múltad során szert tettél küzdőképességre és kitartásra, nem riadsz meg a kemény fizikai munkától (sem), szeretsz emberekkel bánni (sportból jöhet az is, meg otthonról hozott készségek, ill. személyiség), jött lehetőséged Németországban, amivel éltél, tehát amikor a  lehetőség megjelent, megragadtad (még ha nem is lett belőle az, amit reméltél, hogy lesz – bár nem kizárt, hogy többet nyertél belőle, mint gondoltad, csak az nem pénzbeni nyereség), és már az engedélyeid is megvannak, hogy embereket foglalkoztass.

Második kérdésedre a válaszom:

Hogy én belevágnék-e? Erre képtelen vagyok választ adni, mert én én vagyok és én a saját bőrömben élem az életemet és nem a tiedben, én a magam élettapasztalatával rendelkezem, a magam jövőjét követem, a saját utamat járom, és nincs versenysportolói múltam stb. stb.

De leírok pár kérdést, ezeket válaszold meg magadnak, hiszem, hogy segíteni fognak a tisztánlátásban, és abban, hogy meghozd a felelős döntést:

1. 1-től 10-ig terjedő skálán mérve milyen szintű bizalommal vagy az ismerősöd iránt, aki ezt a lehetőséget felajánlotta neked?
2. Ha kevesebb, mint 10, annak mi az oka?
3. Ha kevesebb, mint 10, mit tudsz tenni azért, hogy ez az érték felmenjen legalább 9-esre?
4. Milyen szintű sikert remélsz, ha „bejön” a dolog és minden klappolni fog és minden jól fog működni? Más szóval: mi a várható hasznod?
5. Ha kételkedsz a sikerben, akkor annak mi az oka? Egészen pontosan miben vagy bizonytalan? Ezeket a kérdéseket MIND írd le, magadnak, papírra!
6. Milyen kockázatokat látsz a dologban? Sorold fel őket tételesen, majd válaszold meg ezeket a kérdéseket is, MINDEGYIK kockázatra:
   1. mit tudok tenni annak érdekében, hogy ennek a kockázatnak a bekövetkezési valószínűségét a minimumra csökkentsem?
   2. mit tudok tenni annak érdekében, hogy ha mégis előfordul ez a kockázat (megtörténik), akkor a rám/pénzügyeimre gyakorolt hatását minimumra csökkentsem?
7. Mi a LEGESLEGROSSZABB, ami történhet, ha belevágsz?
8. Milyen árat látsz már most, hogy fizetned kell azért, hogy élhess a lehetőséggel?
9. Milyen lehetőségeket nyithat meg előtted, ha belevágsz?
10. Milyen kérdéseket kell még feltenned magadban ahhoz, hogy tisztábban láss a helyzetet, a lehetőséget illetően?
11. Mit gondolsz, mit nyersz abban az esetben, ha belevágsz, aztán mégsem „jön be”, és nem lesz belőle az, amit remélsz?
12. Mit gondolsz, mit veszítesz akkor, ha nem élsz a lehetőséggel, és „hagyod elmenni”?
13. Mit döntenél, ha bármi is lesz a döntésed eredménye, mindenki körülötted utólag is csak azt mondaná, hogy „Helyes volt a döntésed, jól tetted, hogy adtál neki egy esélyt!” ?
14. Mit súg a szíved, belevágj, vagy inkább ne?
15. HALÁLOS KÉRDÉS: képzeld el magad a halálos ágyadon. Kérdezd meg önmagadat, hogy a halálos ágyadról visszanézve, a jelen körülmények összességét tekintve, hogy ítéled meg, HELYES a döntés, hogy belevágj?

„Ha megragadjuk a lehetőségeket, azok megsokszorozódnak. Ha elhanyagoljuk őket, elhalnak.”

– John Wicker

Ennyi. Hajrá, nagyon sok sikert! Majd kérlek tájékoztass, hogy mi lett az eredmény.

Várom válaszodat az ELSŐ KÉRDÉSEMRE (közzétehetem-e, a neved említésével?).

Üdvözlettel,

Tamás”

A 15 kérdés a fontos döntések meghozatalához bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.