fbpx Skip to main content

Mitől féltem, mint vállalkozó?

Szerző: 2016. december 19.január 12th, 2017Érzelmi intelligencia

Kapásból leírok néhányat a félelmeim közül:

1.) Mit fognak rólam gondolni? Nem fognak kinevetni?

“Kócs???! Az meg mi? Eszik, vagy isszák?”

Tény, hogy a fogalom tíz éve még annyira sem volt ismert, mint ma.

2.) Vissza fog utasítani, nem akar velem találkozni, és attól nagyon rosszul fogom érezni magam.

Igen, volt ilyen. Tényleg rosszul éreztem magam. Azt éltem meg, hogy nem kellek.

3.) Nem fogja elfogadni (soknak fogja tartani) az árat, így nem kötünk üzletet, és az nekem kudarc (azaz rosszul érzem magam).

Ez sokszor előfordul még ma is. De már nem élem meg kudarcként.

Egyesek ügyfeleid lesznek.

Mások nem.

És akkor mi van?

Ez a vállalkozói lét természetes velejárója.

4.) Nem fogom tudni elmondani vállalkozásom lényegét abban a pár mondatban úgy, hogy a másik fél utána azt mondja, hogy “többet akarok tudni!”

Hiszed, nem hiszed, volt, hogy a kezdetekben néha belezavarodtam a mondandómba, és bizony kínos volt. Később, miután megtanultam “elegánsan felsülni”, ez már nem okozott gondot.

Nem azt jelenti, hogy soha többé nem zavarodtam bele “előkészített” sablon mondatokba. De mivel már tudtam kezelni a belezavarodást, nem lett zavar belőle, mert spontánul “kivágtam magam”.

Egy idő után persze minden ment spontánul, így nem voltak “előkészített” sablon mondatok, amikbe belezavarodhattam volna.

5.) Kellemetlenül fogja érezni magát, ha rátelefonálok, és érdeklődöm az ajánlat felől.

“Most miért zavar? Mit képzel magáról? Ha akarom, majd hívom én!”

Jól emlékszem, édesanyám hányszor mondta, hogy “ne zavarjam” azt, akit éppen fel akartam hívni…Vagy azért, mert túl korán van, vagy azért, mert túl késő van, vagy azért, mert ki tudja, éppen alszik az illető…stb….stb.

Az üzleti életben megtanultam, hogy ha csak kimondottan nem kérte, hogy NE hívjam, semmi gond, ha az idejét maximálisan tiszteletben tartva, barátságos hangon felhívom és érdeklődöm.

Ha nem ér rá, azt megmondja, és megkér, hogy hívjam később.

Arról már nem beszélve, hogy a mai technikával bárki simán el tudja érni, hogy meg se szólaljon a telefonja. És ez az ő felelőssége.

6.) “Alig néhányan nyitották meg a hírlevelet, amit kiküldtem, hát olyan gyengét írtam?!”

“Nagyon gyengék az írásai…”

Azóta megtanultam, hogy nagy a szórás a megnyitási arányok között, és ezt tényként elfogadom. Vannak nagy, és vannak alacsony megnyitási arányú hírlevelek.

Vannak jól eltalált tárgy mező szövegek, vannak jól eltalált címsorok, és vannak jó hírlevél szövegeim.

És vannak gyengék is.

Mindig az olvasók “mondják meg” nekem, hogy milyen volt, amit kiküldtem.

A konkrét számokat látom a levél statisztikáiban.

És ez csak néhány a félelmeim, a belső gátjaim közül, amelyekkel az évek során vállalkozóként több-kevesebbszer szembesültem…

Egyébként a legtöbb félelem az értékesítéshez kapcsolódik, ezért, ha szeretnéd őket legyőzni, akkor olvasd el, miről szól a konzultatív értékesítési tréningem >>

Tetszett? Oszd meg a megfelelő gombra kattintva!

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .