Egy kedves olvasóm írt, és ezen morfondírozott, én válaszoltam neki. Közzéteszem a releváns részt (kérésének megfelelően név nélkül), hátha támpontot kapsz belőle a döntéshez.

“Kedves Tamás!

Valójában, amióta csak olvasom a leveleit, korban már nagyon régen túl vagyok a karrier tervezésen. Mondom korban, ennek ellenére üdítőleg hatnak rám a témái.

Az utóbbi időben (úgy két éve) egy kedves kis régi fiatal kolléganőmnek szoktam továbbküldeni némelyiket, amelyikről úgy gondolom kicsit felrázná, kizökkentené a “semmittevésből”. Mármint az önmagával való foglalkozás illetve nem-foglalkozás hibájából. […]

Most úgy gondolom, tovább nincs szükségem a leveleire.  Az én ” karrierem” kiteljesedett a mára négy diplomás (egy doktorandusz, egy doktori védés előtt álló, a másik kettő csak simán felsőfokú végzettségű), szorgalmas, nagyon normális gondolkodású gyerekem felnevelésével. A volt kolléganőm nem az én gyerekem.

Persze, lehet, hogy egy hét múlva hiányozni fognak az Ön levelei. Felteszem azt a bugyutácska kérdést: mit tegyek?

Ha leiratkozom, több levél nincs, de ha képes lennék még olvasatlanul csak kitörölni, vajon nem a levelek elmaradásának az alapját teszem-e le?

Ez amolyan “se veled se nélküled” érzés.

Üdvözlettel: E.”

Válaszom:

“Kedves E.!

Köszönöm, hogy írt, örömmel válaszolok.

Először is szívből gratulálok szerintem talán a világ egyik legszebb, leg- embert gazdagítóbb karrierjéhez: négy gyermek tanult, diplomás emberré neveléséhez.

Ha ez nem karrier, akkor mi az?! Persze, tudom, a „világ” és a “társadalom” ezt nem annak nevezi…

Az a szép az ilyen internetes információ megosztásban, hogy mindenki saját, szabad akaratából iratkozik fel egy hírlevélre, és szintén saját, szabad akaratából iratkozik is le. Bármikor.

Mindig örülök, amikor azt olvasom, hogy valaki hasznosnak tartja az írásaimat, ilyenkor titkon remélem, hogy abból valamit gyakorlatba is ültet az illető.

Hogy Ön mit tegyen?

Én azt megmondani nem tudom. De mégis: tegye azt, amit jónak lát!

Leveléből idézek:

„Most úgy gondolom, tovább nincs szükségem a leveleire.”

Értem. Ha úgy gondolja, akkor úgy gondolja. És ez teljesen rendben van.

Folyamatosan vannak korábbi olvasóim, akik leiratkoznak (ha nem is minden nap, de szinte minden levél küldés után van néhány leiratkozás).

És én magam is, időnként feliratkozom egy új, még nem ismert hírlevélre, aztán néha egyik-másikkal kapcsolatban arra jövök rá, hogy teljesen fölöslegesen érkeznek a levelek, mert már több hónapja nem olvastam el egyiket sem, és végül leiratkozom.

Ez így van rendjén.

Valóban, ha Ön leiratkozik a Sikertervezés listáról, több levelet tőlem nem fog kapni.

Ha olvasatlanul töröl ki több levelet is, zsinórban, hát igen….az már könnyen oda vezethet, hogy a végén le fog iratkozni.

És ez teljesen rendben van!

Minden ember a saját szükségletei kielégítésére tesz dolgokat, és ha valami már nem járul hozzá semmilyen szükséglet kielégítéséhez, akkor arra a valamire már nincs szükség.

Kedves E.!

Én nem tudom, hogy Önnek mi a helyes.

Ha úgy érzi, hogy már nem adnak Önnek annyit a leveleim, az írásaim, mint korábban adtak, és zavarják is az érkező levelek, nyugodtan iratkozzon le. Később, ha úgy adódik, újból fel fog tudni majd iratkozni.

Ha pedig még ad egy további esélyt, hogy hátha talál még valami hasznosat az írásaimból, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy később is leiratkozhat.

Mint írtam az elején: mindenki saját, szabad akaratából iratkozik fel egy hírlevélre, és iratkozik le róla. Itt nincs semmi kényszer, mint például egy utcai óriásplakát esetében, amit akkor is látok (bármilyen rövid ideig is, ha nem tudatosan, akkor tudattalanul), ha nem akarom látni.

Bárhogy is dönt, remélem, hogy a leveleimből már kapott annyi pozitív gondolatot, hogy már most is ki tudja jelenteni, hogy megérte feliratkozni.

FONTOS KÉRDÉS: az Ön levelét, nevének feltüntetésével, vagy anélkül, közzétehetem, és kiküldhetem hírlevélben? Abból a célból küldeném ki, hogy hasznos lehet másoknak is, akik azon gondolkodnak, hogy leiratkoznak.

Ha igen, azt megköszönöm. Akkor is, ha CSAK NÉV NÉLKÜL küldhetem ki. Ha nem, az is rendben van, és akkor is köszönöm, hogy írt!

Üdvözlettel:

Boér Tamás”

A Miért iratkozz le a leveleimről? bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.