„hülye”, „idióta”, „barom” – te is szoktál ilyen, és ezekhez hasonló címkéket ragasztani másokra?

Amikor ilyent csinálsz, akkor lehet, hogy nem tűnik fel, de önmagadat gyengíted. Azért gyengíted magadat, mert nem vállalod a felelősséget az érzéseidért.

Nem – – – vállalod – – – a – – – felelősséget – – – az – – – érzéseidért.

És ezzel mindent megnehezítesz magadnak.

A legnagyobb árat akkor fizeted, amikor olyan valakit címkézel, akivel rendszeres kapcsolatban, sőt, szoros együttműködésben vagy – munkatársak, házastárs, rokonok, szomszédok. Azért fizetsz nagy árat ilyenkor, mert a címkézéssel csökkented annak esélyét, hogy az illetővel magasabb szintű, neked több hasznot hozó együttműködést alakíthass ki.

Többnyire olyankor fordul elő, hogy címkézünk, amikor valaki az érdekeinkkel, szükségleteinkkel ellentétes dolgot csinál. Pl. egy munkatársad rendszeresen késik a megbeszélésről.

„Nemtörődöm”, „figyelmetlen”, „szétszórt” – és ezek még enyhe címkék.

Komoly éntudatosságra van szükség ahhoz, hogy megfigyeljük azt is, ami odakint történik, és azt is, ami bennünk.

Az érzésért ne a másik embert tedd felelőssé! Ő csak azért felelős, amit tesz.

Azért, hogy te ettől hogyan érzed magad, te vagy a felelős. Ez azt jelenti, hogy annak érdekében, hogy ez az érzésed változzon, neked kell tenned valamit.

A címkézéssel a másik embert “bezártad” egy skatulyába, és onnan kezdve ő a számodra már ott is fog maradni. Az esélyét sem adod meg neki, hogy bebizonyíthassa, hogy ő mégsem “olyan”, avagy képes másképp is viselkedni.

Azokkal, akikkel együtt dolgozol, vagy együtt élsz, elemi érdeked a kölcsönös együttműködés, az egymásra való odafigyelés, a kölcsönös igazodás egymáshoz. A címkézés ezt meggátolja – a te részedről.

Autóban ülve egy másik, számodra idegen autóssal szemben, aki az autópályán hátulról három méterre megközelít, és levillog téged a belső sávon, mert az ő számára te túl lassan mész, ennek nincs nagy jelentősége. De a nyugalmad megőrzése ebben az esetben is a saját, jól felfogott érdeked.

Amikor valaki a szükségleteiddel ellentétes dolgot tesz, a megoldáshoz nem a címkézés vezet, hanem annak kiderítése, hogy milyen szükségletek, érdekek mentén cselekszik a másik ember. És ezeket összeegyeztetni, összehangolni a te szükségleteiddel és érdekeiddel.

Ehhez kell egy nyílt és őszinte beszélgetés, aminek az a célja, hogy olyan megoldást találjatok közösen, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.

Aki felismeri, hogy az 1 + 1 > 2 emberi kapcsolatok a legértékesebbek, az törekedni fog erre.

Aki nem, az vagy örökre beleragad 1 + 1 < 2 kapcsolatokba, amitől sokat fog szenvedni, vagy, amikor megelégelte a “szívást”, elkezdi megvizsgálni, mit tehet azért, hogy jobban érezze magát a bőrében – úgy, hogy azzal a másiknak se okozzon kárt.

Javaslom, hogy életed bármely pillanatában tartsd magadnál a felelősséget a gondolataid, az érzéseid, és a cselekedeteid tekintetében. Ezzel szükségtelenné válik a címkézés, és megnyílik az út az emberi kapcsolatok magasabb szintre emeléséhez.

A címkék nem emberekre valók

Termékekre annál inkább. Például az ingembe be van varrva egy címke, amin rajta van, hogy hol gyártották (Kína), miből készült (100% pamut), hány fokon mosható (40), és így tovább.

Ez tény, ez egyértelmű.

Egy termék igen, de egy ember tényszerűen nem írható le. Egy ember a gondolatainak, érzéseinek komplexitásával sokkal, de sokkal több, mint bármilyen címke.

Egy címke, amit valakire ráaggatsz, a saját látásodat szűkíti. Ezzel együtt annak lehetőségét is, hogy a másik emberrel kapcsolódva, rá őszintén odafigyelve, közösen találjatok egy mindkét fél számára kedvező megoldást.

Olyan ez, mint amikor egy sorozatosan gyenge osztályzatokat bezsebelő diákra a tanárok ráaggasztják a címkét, hogy “rossz tanuló”. Persze, ez a diák sorozatosan éppen csak, hogy bukdácsol kettesekkel. De ha bármi okból is megembereli magát, és ír egy dolgozatot, ami 5-öst érne, a tanár már sokkal nehezebben fogja elhinni, hogy a teljesítmény valós.

Hiszen ez a diák “rossz tanuló”.

Ezzel a címkével a tanár csökkentette annak esélyét, hogy a diák bizonyíthasson, hogy minden korábbi gyenge teljesítménye ellenére tud ő tanulni is.

Hasonló a helyzet a munkatársaiddal, családtagjaiddal szemben.

A címke meggátol abban, hogy az illetőben meglásd a változás lehetőségét és, hogy a saját hozzáállásodat is ennek megfelelően alakítsd.

A megoldás a leíró jellegű megfogalmazás

Címkézés helyett írd körül pontosan, mi történt. Azt is megállapíthatod, hogy attól, ami történt, te hogy érezted magad.

Például:

“Péter ma tizenöt percet késett az értekezletről, és amíg rá vártunk, azon gondolkodtam, hogy ez négy embernek fejenként a termelésből kiesett tizenöt percét jelentette, tehát a cégem elveszített egy munkaórának megfelelő értéket. Vajon forintosítva ez mennyibe került nekünk? Amikor erre gondoltam, bosszús lettem. Gondolkodom mit tegyek, hogy ez többé ne forduljon elő.”

Nincs címke, nincs felelősséghárítás. Leírtad, mi történt. Négyen vártatok egy kollégára, aki tizenöt percet késett. Megnevezted az érzésedet is: bosszúság. És feltetted a kérdést, hogy mit tehetnél ez ellen. A kérdés feltevésével, hogy mit tehetnél, vállaltad a felelősséget az érzésedért – és azért, amit valójában szeretnél (többé ne forduljon elő).

Ennyi.

Vagy, az autópályás hasonlatnál:

“Száznegyvennel haladva az autópályán, több teherautó előzése során a belső sávban egyszer csak azt vettem észre, hogy mögöttem, és hozzám nagyon közel többször rám villog egy autós. Félrehúztam a külső sávba, hogy mehessen. Ki tudja, miért és hová siet? Lehet, hogy a felesége hívta, mert beindultak a szülési fájdalmai. Vagy az édesanyja telefonált, hogy az édesapja infarktust kapott, és most otthon a mentőket várják, ő meg a munkahelyéről siet haza az édesapjához. Bármi oka is lehet, hogy így siet, hadd menjen.”

Persze nem biztos, hogy a valóság megfelel az ilyen “felmentő” jellegű magyarázatnak. De számodra az a lényeg, hogy megőrizd a nyugalmadat, és tedd a dolgodat.

Hatékonyan, célratörően, másokkal 1 + 1 > 2 módon együttműködve.

A címkézés ez utóbbinak csökkenti az esélyét, ami a saját eredményeid ellenében hat. Az ember címkézése helyett tényszerűen írd körül, mi történt. Nem az ember “olyan”, hanem a viselkedése. Azt pedig nagyon sokan nagyon sok esetben meg tudják változtatni.

Tartsd – – – magadnál – – – a – – – felelősséget – – – , MINDIG.

Igazán erős csak így lehetsz.

A Hülye, idióta, barom… bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.