Első levele

“Szia Tamás!

Először is Boldog új évet kívánok! 🙂

Másodszor pedig segítséget, javaslatot szeretnék kérni, szerinted hogyan lehetséges 10 hónapos baba mellett megvalósítani mindazt, amit a 10 lépéses célkitűző anyag alapján meghatároztam magamnak?

Őszinte célul tűztem ki, hogy teljes értékű Apa leszek és hiszem, hogy azért kaptam ezt a szerepet, hogy támogassam a gyermekemet abban, hogy megvalósítsa saját életfeladatát.

Azonban ezzel a gondolattal nagyon megküzdök, mert nem tudom neki minden nap őszintén azt mondani, hogy a világ egy fantasztikus hely, mert sokszor nem így érzem. Ez baj, mert az integritás fontos értékem, a saját életemmel akarok példát mutatni, de ezt fejlődés nélkül nem tudom előidézni.

Úgy érzem, mintha a céljaim egymás ellen dolgoznának, az együttműködés helyett. Van egy olyan hiedelmem, hogy csak úgy lehetseges, hogy időt vonok el a csaladtól, miközben így is keveset vagyunk együtt. Az önfejlesztés oldalának vagy egy olyan ága, ami az átképzésemről szól, hogy olyan eszközökből származzon bevételem, amelyeket szenvedéllyel és mély küldetéstudattal végzek.

Véleményedet szívesen veszem és előre is köszönöm!

Legjobbakat az évre!

Norbi”

Kérdésemre, hogy levelezésünket a neve felvállalásával közzétehetem-e, ezt a választ kaptam:

“Kiadhatod a kérdésemet a nevemmel együtt, ha ezzel hozzá tudok járulni a Te és/vagy más sikeréhez, akkor örömmel! 🙂 

Hozzátenném a leírtakhoz, hogy írás közben és után megvizsgáltam az értékrendemet, és azt helytállónak látom, ha lépésenként haladok 1-től 8 felé. Azonban az igényem a fejlődésre magasabb prioritásúnak tűnik a mindennapjaimban, mint amilyen sorszámot kapott. Ebben látok gondolkodni, finomítani valót. Illetve számomra az is létfontosságú, hogy a szabadságot én is biztosítsam a páromnak, amit ő ad nekem, támogatom mindenben, ami róla szól, nélkülünk, mert úgy gondolom ez alapvető joga neki is. Ez alapján felismerek egy emberi és egy szakmainak nevezhető részt, ami között sokszor nehézkesen lavírozok.”

Válaszom

“Szia Norbi!

Köszönöm kérdéseidet, legjobb tudásom szerint igyekszem válaszolni.

‘hogyan lehetséges 10 hónapos baba mellett megvalósítani mindazt, amit a 10 lépéses célkitűző anyag alapján meghatároztam magamnak?‘

Először is: én nem tudom, hogy te mit határoztál meg magadnak a 10 lépéses célkitűző folyamat során. Ha abból indulunk ki, hogy soha nem a “hogyan?” a kérdés, hanem az, hogy “mit?”, és a “miért?”, akkor ezzel talán meg is válaszoltam a kérdést. A tény, hogy írtál nekem egy levelet, az is a “hogyan?”-hoz tartozik, tehát ebbe az irányba – nagyon helyesen – máris tettél egy lépést.

‘célul tűztem ki, hogy teljes értékű Apa leszek‘

Helyes. A “teljes értékű Apaságot” hogyan méred? Minek alapján tudod eldönteni, hogy a teljes értékű Apaság tekintetében hol állsz most, és hová szeretnél jutni?

Nagyon fontos, hogy minden cél legyen mérhető, mert csak így tudod eldönteni, hogy haladtál-e valamennyit az irányába és végül, hogy elérted-e?

‘ezzel a gondolattal nagyon megküzdök, mert nem tudom neki minden nap őszintén azt mondani, hogy a világ egy fantasztikus hely, mert sokszor nem így érzem. Ez baj, mert az integritás fontos értékem, a saját életemmel akarok példát mutatni’

A saját életed – mindaddig, amíg mellette élsz – mindenképpen példa lesz számára, emiatt ne aggódj! A gyerek utánozva tanul, és te leszel (az egyik) minta az ő számára. És mindazok, akikkel még kapcsolatba kerül: nagyszülők, rokonok, óvónénik, tanítónénik, tanárok.

Meg fogja tanulni tőled (és az édesanyjától) mindazt a jót, és kevésbé jót is, amit ti magatok képviseltek a mindennapok során.

Vekerdy Tamás szerint: “Nincs olyan, hogy nevelés, csak hiteles együttélés van.” Szerintem bízz a hiteles együttélés erejében, és abban, hogy ezzel a ‘legjobbat’ kapja a gyereked.

Ezeken túl, ha a fejlődésedre oda figyelsz, arra, hogy ‘olyanná’ válj, aki egyre több mindenben pozitív példa a gyerekének, akkor ez is példa lesz számára.

Ennél többet már csak akkor nyújthatsz neki, ha lemondasz arról, hogy ‘tökéletes’ apa legyél, és észreveszed azt, hogy a legjobb neki az, hogy ‘igazi’ apa leszel a számára.

Az igaz, hogy a világ nem egy ‘fantasztikus’ hely, de mi gátol meg titeket abban, hogy a megannyi egyéb teendő mellett (munka, fejlődés stb.) minél több fantasztikus pillanatot megéljetek, együtt?

Na ugye.

‘Úgy érzem, mintha a céljaim egymás ellen dolgoznának‘

Igen, van ilyen. Erre szolgál a 10 lépésből a negyedik, és az ötödik: abban segítenek, hogy megvizsgáld egyes céljaid hogyan hatnak életed különböző területeire, és azokra, akik számodra fontosak. Fontos, hogy olyan célokat kövess, amelyek összhangban vannak az értékrendeddel, és figyelembe veszik a pillanatnyi helyzetedet, és rövid távú érdekeidet is.

Például nyomulhat valaki fiatalon ezerrel a vállalkozásában, vagy karrierjében éveken keresztül, aztán egyszer csak rádöbben, hogy ez alatt az idő alatt alig töltött időt a gyerekével, és az őt idegenként kezeli…Ez nagyon jó példa a hosszú- kontra rövid távú célok közötti prioritások kezelésére.

Ez nekem is fontos szempont volt, amíg a gyerekeim kicsik voltak: akkor és ott, amikor még kicsik, és fogékonyak, minél több időt tölthessek velük.

A második leveledben írtakhoz pedig: igen, ha több mindent szeretne az ember, akkor bizony lavírozni, zsonglőrködni kell, a prioritásokat nagyon tisztán látni, azokat újra- és újra megvizsgálni, és közben kisebb-nagyobb szünetekkel, de haladni előre.

A lényeg szerintem az, hogy végigcsináltad a 10 lépést, “rajta vagy” a lelkesítő céljaidon és, hogy egyre tudatosabban építed a jövődet.

Szóval én érted nem aggódom.

Nekem az élet olyan, mint a tengeri hajózás: legyen célja, mindig tartsak valamerre, és fogadjam el, hogy lesznek szép időszakok (amikor szépen süt a nap, és kellemes az idő a fedélzeten) ugyanúgy, mint viharok. Akármelyik is van éppen, tudhatom, hogy előbb-utóbb elmúlik, és utána valami más következik.

“Such is life.”

Nagyon sok sikert kívánok neked mind szakmai, mind emberi téren!

A Útkeresés és találás család mellett bejegyzés először a Sikertervezés.hu jelent meg.