Van tehát kétféle motiváció, annak függvényében, hogy a cselekvés mire „irányul”.
Irányulhat valaminek a megvalósítására, arra, hogy valami jóhoz közelebb kerüljünk. És irányulhat arra is, hogy valami kellemetlent megelőzzünk, vagy valami rossztól eltávolodjunk. Az előbbi a közelítő, az utóbbi a megelőző motiváció.
Vegyük előbb az utóbbit.
Van, aki úgy ébred reggel, hogy az ébresztőórát többször is sorozatban szundira állítja, és visszaalszik. “Még ráér kimászni az ágyból”. Ezt megcsinálja néhányszor. Fél órával később végül annak a rémképe húzza ki az ágyból, hogy az aznap reggelre beírt üzleti megbeszélésről el fog késni, és a tárgyalópartner szemében ez nem venné ki jól magát. Most akkor rohanás!
Ez jó példa a megelőző irányultságú motivációra. Az ilyen ember jó eséllyel élete más területein is ezt a motivációs irányultságot részesíti előnyben.
Nagyon odafigyel arra, hogy ne érjék kellemetlen meglepetések. Erős törekvése van a biztonságra. Csak akkor változtat valamit az életében, amikor már nagyon fáj a jelenlegi helyzet. Többnyire azért cselekszik, hogy megelőzzön kellemetlen helyzeteket, vagy távol kerüljön tőlük.
A közelítő típus.
Ők egyből kimásznak az ágyból. Gyorsan elintézik a reggeli teendőiket, és alig várják, hogy tegyék a dolgukat, ami őket közelebb viszi valamilyen elképzelt, jobb jövő felé.
Az ilyen ember olyan barátokat választ, akik inspirálják őt. Munkaszünetet úgy tart, hogy az is valami pozitív eredményt jelentsen. Például, egy kávé mellett beszélgethessen egy kollégával valami fontos dologról. Rendszeresen előveszi az írásban foglalt stratégiai céljait, azokat újból és újból tudatosítja magában. Általában azért tesz valamit, hogy egyre több valósuljon meg abból, amit ő szeretne.
De.
Vannak vagyonos vállalkozók, akiket a gyermekkorukban átélt szegénység képei hajtottak a vállalkozói siker felé. Céljuk az volt, hogy elkerüljék a gyermekkoruk szegénységét. Ezért akarták az anyagi sikert. Az ilyen ember a megelőző stratégiát használta azért, hogy valamit elérjen.
Bár a közelítő stratégia előnyei kézenfekvőbbnek tűnnek, ha közelről megvizsgáljuk a kétféle irányultságot, azt találjuk, hogy a közelítő stratégia célra irányul, míg a megelőző típus problémák azonosítására és megoldására. Életünkben mind a kettőre szükség van.
Mindkét irányultságnak vannak előnyei és hátrányai, elfogadottabb és extrém megnyilvánulásai.
A túl domináns közelítő motivációval bíró vállalkozókkal fordulhat elő, hogy se jobbra, se balra nem nézve rohannak előre, néha egyenesen törtetnek. Jellemző, hogy nem törődnek az előttük álló akadályokkal és kockázatokkal, a körülöttük levő emberekkel sem nagyon.
Az ilyen mentalitás gyakran jellemző fiatal vállalkozókra. Az így gondolkodó vállalkozó saját kárán tanulja meg, hogy menet közben azért figyelni kell a felmerülő problémákra, és ezeket előre gondolkodással érdemes megelőzni.
Egy ember száguldozik a vadonatúj autójával. Megállítja a rendőr:
– Uram, nem olvasta a sebességkorlátozásra vonatkozó táblát?
– Micsoda? Olvasni? Ilyen sebesség mellett?
Ismerek multinacionális felsővezetőt, aki annyira hajtotta magát, hogy egyszer későn este az autóját vezetve a fáradtság miatt a volán mögött elaludt, és egy útszéli fa állította meg. Szerencsére a baleset városban történt nem túl nagy sebességnél, senki más nem volt érintve a balesetben, és ő is megúszta a hirtelen kinyíló légzsák okozta kisebb sérüléssel.
Olyan vállalkozóról is tudok, aki egyszerre két vállalkozást vezetett, és közben még építkezett is. A nagy teljesítmény hajszában egy infarktus figyelmeztette, hogy vegyen vissza az iramból.
Mire érdemes figyelnie egy túlzottan domináns közelítő motivációval bíró vállalkozónak?
Arra, hogy biztonsággal célba érni legalább ugyanolyan fontos, mint haladni a cél felé.
Egy vállalkozás építése nem egy sprint, hanem egy maratoni futás. Vagy hegymászás. Személyes tapasztalatom, hogy mind a hosszú távú futás, mind a hegymászás esetében a siker egyik titka megtalálni és tartani azt az egyenletes sebességet, amit hosszú távon is tartani tudsz.
Ha egy maratoni távot sprinttel indítasz, egy kilométert sem fogsz futni. Ugyanez a hegymászásban: mehetsz nagy tempóban felfelé, de később annál hosszabban kell majd pihenned, és hamarább is elfáradsz a mászásban, így maga a csúcs elérése is kétségessé válhat. Itt is kulcs a hosszú távon stabilan tartható, egyenletes tempó.
Az autóvezetésre gondolva: nem csak a gázpedál létezik. Figyelni kell megannyi külső-belső körülményre, és ezekre reagálni kell. A lehetséges problémákat megelőző motivációval jobb megelőzni, és ha már kialakult a probléma, akkor azt időben el kell hárítani.
Mire érdemes figyelnie egy túlzottan domináns megelőző motivációval bíró vállalkozónak?
Az elkerülő vagy megelőző motivációs dominanciának van egy véglete. Az, amikor valaki annyira biztosan távol akar maradni kellemetlen helyzetektől, hogy semmi újat ki nem próbálna. Maradjon minden úgy, ahogy van, mert az “biztonságos”.
A megelőző irányultsággal kapcsolatban három dologra fontos odafigyelni.
1. Mivel a motiváció fő indoka egy kellemetlen helyzet, miután ettől távol kerültünk, a cselekvésre késztetés lecsökken.
Elmúlt a kellemetlenség, nincs több teendő. Mindaddig, amíg a kellemetlen helyzet újból elő nem áll. Ez a fajta motiváció ezért gyakran ciklikus: hol nagyon erős, hol nem is létezik. (pl. egy év során valaki kétszer-háromszor le is ad pár kilót, aztán újra meghízik).
2. Aki egy kellemetlen helyzettől próbál távolabb kerülni, sok esetben nem figyel arra, hogy merre tart.
Ezért gyakran áll elő a „cseberből vederbe” esete. Már csak azért is, mert nem arra figyel, hogy merre tart, hanem arra, hogy honnan jön. Onnan, ahonnan el akart menekülni. A figyelmük nem azon van, amit akarnak, hanem azon, amit nem akarnak. Ez olyan, mint egy autós, aki a visszapillantó tükörben folyamatosan a maga mögött hagyott utat nézi. (Ne próbáld ki!)
3. A megelőző stratégiát előnyben részesítő embereknek érdemes odafigyelniük arra, hogy mennyi szorongást és stresszt gyűjtenek össze magukban.
Az ilyen emberek egy kellemetlen helyzet esetén elég sokat várnak, mire megmozdulnak.
Például előfordulhat olyan, hogy egy munkatársad nem nyújtja az elvárt teljesítményt. Sőt, rossz hangulatot teremt a csapatban. Beszéltél vele, adtál visszajelzést, ő megígérte, hogy lesz változás, de mégsem lett. Felmerül benned, hogy el kéne bocsájtani. De ez kellemetlen lenne számodra, ezért kerülöd a szembenézést a helyzettel. Hosszú idő is eltelhet úgy, hogy tolerálod a nem teljesítő, rossz hangulatot teremtő munkatársat.
A megelőző motivációd arra, hogy végül elbocsásd a munkatásat csak akkor kapcsol be nálad, amikor a többi munkatársad jelzi, hogy most már igazán csinálj valamit, mert a nem teljesítő kollégától ők sem tudnak jól dolgozni.
A megelőző motivációs stratégiát előnyben részesítő emberekben tipikusan sok a feszültség és a stressz. Ha túl sokat várnak, a kellemetlenségek miatt bennük felgyülemlett feszültség és stressz az egészségük rovására is mehet. A magas vérnyomás és a gyakori fejfájás csak két lehetséges tünete annak, hogy túl sokat várnak, mielőtt változtatnak, hogy valami jobbra forduljon.
Ha most úgy ítéled meg, hogy a megelőző típust előnyben részesítő ember vagy, akkor a tanácsom a következő:
Figyelj oda, hogy érzed magad. És tegyél azért, hogy jobban érezd magad!
Kapcsolódj rá az érzéseidre. Vedd észre, hogy vannak érzéseid. Tudod magad jól és tudod magad rosszul is érezni. Azért kaptad az életed, hogy jól érezd magad a bőrödben. Mit jól? Nagyon jól!
Azért kaptad az életet, hogy szárnyalj, és legyél nagyon lelkes. Ennek érdekében neked kell tenned valamit.
Semmi sem olyan fontos az életben, mint, hogy jól érezd magad!
A megelőző motivációt dominánsan használó embereknek érdemes jobban odafigyelniük arra, hogy ne hagyjanak kellemetlen helyzeteket túl sokáig fennállni. Tegyenek valamit idejében a megelőzés vagy a helyzet jobbá tétele érdekében.
Egy probléma olyan, mint a havas domboldalon lefelé guruló hógolyó: idővel egyre nagyobb lesz, és egyre nagyobb sebességgel fog lefelé gurulni…Ezért fontos egy problémát időben megoldani.
Az életükben kiemelkedő teljesítményt nyújtó embereknek az a jó tulajdonságuk, hogy magas szintű érzékenység jellemzi őket.
Arra törekednek, hogy a környezetüket úgy alakítsák, hogy ők abban jól érezzék magukat. Tudják, hogy ez meghatározza a teljesítményüket.
Ha valami változik, arra hamar reagálnak. Cselekednek, míg van rá bőven lehetőség, és amíg nem a kényszer hajtja őket. Tudják, hogy az alkalmazott motivációs irány meghatározza az életük minőségét.
Tisztában vannak azzal, hogy mit szeretnének elérni, és ez hajtja őket. Ugyanakkor nyitva tartják a szemüket, hogy a felmerülő problémákat időben megoldják.
Odafigyelnek a hatásosságra. Ez arra a kérdésre válasz, hogy mit szeretnének elérni? Ez a közelítő motiváció.
És ugyanúgy odafigyelnek a hatékonyságra is. Igyekeznek minél többet kihozni minél kevesebből. A problémáknak elébe menni. És közben élvezni magát a folyamatot. Ez a megelőző motiváció.
