fbpx Skip to main content

Hogyan legyél sikeres vezető élvezettel, egyensúlyban?

Szerző: 2018. január 29.május 9th, 2021Érzelmi intelligencia, Vezetés

A két mentális üzemmód, amit vezetőként egyensúlyban kell tartanod az értelmes, élvezhető sikerhez

Egy férfi száguldozik az új autójával. A rendőr megállítja:
– Nem olvasta a sebességkorlátozásra vonatkozó táblát?
– Micsoda? Olvasni?? Ilyen sebesség mellett?

Az egyik mentális üzemmód a cselekvés.

A másik a megfigyelés.

A kettő egymás ellentéte.

A cselekvés

Cselekvés – fókuszált haladás. Cselekvéskor célra fókuszáltan mozgósítod a szándékaidat, a tudásodat, a belső erőforrásaidat. Ami a fókuszodon kívül esik, azt kevésbé veszed észre. Mint egy lézermutatónak a lézersugara: egy pontra koncentrálsz. Amikor autódat vezetve fókuszáltan az utat nézed, akkor nem látod, mi van mögötted.

Ugye veled is fordult már elő olyan, hogy autópályán a belső sávban haladva egyszer csak azt vetted észre, hogy szorosan mögötted halad egy másik autó? Nem vetted észre, hogy hátulról közeledik…

Vagy célra tartva napokon keresztül haladsz egy fontos munkáddal, és egyszer csak olyan információ jut birtokodba, amiből kiderül, hogy a munkád egy részét kezdheted elölről…

A megfigyelés

Megfigyelés – észlelés. A fókuszodat feloldod, és körülnézel minden irányba. Megfigyeled azt is, ami odakint van, és azt is, ami benned van. Engeded, hogy a tudatodon kívül eső információ eljusson hozzád, azt befogadd, majd elemezd és értékeld.

Sőt, keresed a számodra jelentőséggel bíró információkat.

Felteszed a kérdéseket: mit észlelek? Ez konkrétan mit jelent? És ebből mire van szükségem? Így jutsz értékes információhoz, ami segít a jó döntésben.

A cselekvéssel szemben a megfigyelés a külső és belső valóság teljes körű, torzítatlan, pontos és tényszerű észlelésére irányul. Más szóval a tudatosság fejlesztésére.

Irányul egyrészt a külvilágra (arra, ami rajtad kívül van): mit látok odakint? Mit mondott a pénzügyes? Mi is áll a jegyzeteimben? Hogy áll a legfontosabb projektem? Mit kért tőlem a kereskedelmi vezető? Mikor kell felhívnom a legfontosabb ügyfelemet?

Másrészt irányul a belső világodra: merre is tartok? Mik a vágyaim? Hogy érzem magam? Fáj a derekam a sok üléstől, mikor megyek már úszni? Mi az, amit hajlamos vagyok túl-, vagy alulértékelni abból, amit a környezetemben észlelek? Mi az a kalapács a kezemben, ami miatt hajlamos vagyok mindent szegnek látni? Miben érdemes fejlődnöm? Milyen vezető vagyok?

A fontos dolgok megfigyelése segít pontos információt gyűjteni a tényleges valóságról. Ezzel a cselekvés során megteremthető értéket optimalizálod – saját magad, és szűkebb-tágabb környezeted örömére is.

A kettő együtt teremt kiemelkedő értéket

Autóvezetés közben időnként belepillantasz a visszapillantó tükörbe, néha a műszerfalra nézel, és azt is megfigyeled, milyen hangja van a motornak. Hosszú úton azt is megkérded magadtól, hogy mennyi ideje vezetsz már, és mikor lenne aktuális megállni és pihenni, nyújtózni egy kicsit. Amikor megállsz egy parkolóban és kiszállsz, figyelmeddel körbepásztázol. Mindenhová nézel, és éppen sehová nem haladsz (mert leparkoltál).

Ugyanez egy projekt megbeszélés során: a jelenlévők figyelnek egymásra, az elhangzottakra, a saját jegyzeteikre, a meghozott döntésekre. Ilyenkor nem a cél felé haladnak, hanem azt figyelik, ki mit mond vagy kérdez, és a felszínre kerülő, egymással megosztott információt értékelik, majd rögzítik.

Ezek birtokában átértékelik a célokat, az elvárásokat, és ha kell, módosítanak a terveken. És a szerint lépnek tovább.

Kell a cselekvés, és kell a megfigyelés is.

Ha egyikből túl sok van

Minél feszítettebb iramban cselekszel, annál kevésbé tudsz megfigyelni dolgokat. Így megnő a téves döntés valószínűsége.

„Olvasni? Ilyen sebesség mellett?”

Minél erősebb a tendenciád, hogy dolgokat megfigyelj – hogy kérdéseket tegyél fel, hogy elemezz, hogy „agyalj” -, annál lassabban lendülsz bele a cselekvésbe.

„A gondolkodás a cselekvés halála.”

Ha túl sok a cselekvés

Vállalkozókra tipikusan a túl sok cselekvés a jellemző. A bevételt meg kell termelni, az ügyfelek után kell menni, ügyes-bajos dolgokat el kell intézni és így tovább. Cselekedni, haladni kell. Minél intenzívebben, minél feszültebben történik ez a cselekvés, annál nagyobb a kockázata, hogy valamit elmulasztasz észrevenni.  Akár azt, hogy egyes vevőid elégedetlenek, akár azt, hogy a legjobb embered felmondani készül. Vagy azt, hogy szinte csak az operatív teendőkkel foglalkozol, a stratégiáról teljesen meg is feledkeztél. Azt, hogy már kevésbé élvezed a vállalkozói létet, mint két évvel korábban. Vagy azt, hogy párod sem annyira kedves már hozzád, mint régebben volt.

Ha túl sokáig nem veszed észre ahhoz, hogy időben korrigálhass, azt kockáztatod, hogy egyszer csak hirtelen fogod észrevenni a valóságot. Legtöbb bevételt adó ügyfeled elpártol tőled, a konkurencia beelőz, párod otthagy… A megfigyelhető valóság egyébként addig is ott volt körülötted – egyre markánsabb jelekkel – csak annyira el voltál foglalva a cselekvéssel, hogy nem volt lehetőséged észrevenni. Vagy talán nem is akartad észre venni, mert az kényelmetlen lett volna…

Egy nagyon sikeres tréner tanácsadó mesélte rég, hogy amikor indult a vállalkozása – amivel pénzügyileg nagyon szépen gyarapodott -, több év úgy telt el az életéből, hogy hét közben rohant az üzlet után, és sokszor hétvégén is készült a tréningekre és tréningeket tartott. Közben gyermekei is születtek, és egyszer csak rádöbbent, hogy a fia iskolás lett, és a fiának az első hat éve számára teljesen kimaradt…Ekkor hozta meg a döntést, hogy valamit változtatni fog.

A mai, teljesítmény-orientált világban a jelszavak: célra tartani, sikeresnek lenni, cselekedni! Ha kevés a megfigyelés, akkor az a kockázat, hogy ez hasonlóvá válik ahhoz, mint amikor felépül egy szerkezetkész lakóépület, talán a nyílászárók is a helyükön vannak, és mondjuk, hogy van világítás és fűtés is. De az egész üres és sivár. Minden, csak nem élhető. Falak beton szürkék, az épület nincs berendezve. Nincsenek színek, semmi textília, sem szőnyegek, függönyök, sem képek a falon. Az egész barátságtalan. A „van fedél a fejed fölött” funkciót éppen csak, hogy betölti. Azt is csak korlátozottan. Lehet erre azt mondani, hogy elkészült az épület – de ki szeretne benne lakni?

Stephen Covey amerikai menedzsment guru szerint: mielőtt elindulsz felmászni egy létrán, győződj meg arról, hogy az tényleg annak a falnak van nekitámasztva, amire fel akarsz jutni…

Ha túl sok a megfigyelés

Akkor elakadsz. Túl sok részlet kerül a birtokodba, és megfeledkezhetsz a lényegről.

Analízis paralízis.

Megbotlasz egy kavicsban, mert nem a hegycsúcsot figyeled.

Merre induljak? Mik a legfontosabb szempontok? Mit fognak szólni? Kérdezzünk meg mindenkit!

Előbb meg kell ismerni az összes új marketing trendet! Előbb meg kell szerezni a tudást, előbb a diploma! Amíg nem készül el a legapróbb részletekre is kiterjedő terv, addig nem indulhatunk el!

És mi van, ha elfogy a pénz? Nem tévedhetünk!

Vállalkozók esetében bár ez a ritkább, de ez is előfordulhat.

Gyakoribb viszont a túl sok cselekvés, az önreflexió és a megfigyelés hiánya. Célok, célok, teljesítmény, teljesítmény! Nem veszíthetek!

Optimalizáld az ár-érték arányt!

A túlzott hajtásnak, végtelen cselekvésnek értelmetlenül nagy ára van. Egészség, emberi kapcsolatok, soha vissza nem térő, elmulasztott lehetőségek…

Biztosítsd magadnak mindkettőt, egyensúlyban: a cselekvést és a megfigyelést is.

Haladj biztonságban és élvezettel – oda, ahová tényleg el szeretnél jutni.

Tetszett? Oszd meg a megfelelő gombra kattintva!

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .