fbpx Skip to main content

Hogyan duplázd meg az árbevételt?

Szerző: 2018. április 19.augusztus 10th, 2021Cégvezetés, Stratégia

Paradigmaváltásokkal

Egy paradigmaváltás olyan, mint a sebességváltás az autóban. Álló helyzetből gázt adsz, elindulsz, az autó gyorsul – de egy idő után hiába nyomod a gázt, és hiába bőgeted a motort, nagyobb sebességet nem tudsz elérni.

Ahhoz kettesbe kell váltanod.

Átváltasz kettesbe, a motor “fellélegzik”, majd újból gázt adva az autó nagyobb sebességre tud gyorsulni. De kettesben ennek is van egy határa. Nyomhatod még jobban a gázt, a fordulatszám jól megugrik, de több nyomatékot a motor nem lesz képes leadni. Hiába nyomod a gázt, további sebességnövekedést nem tudsz elérni.

Mindaddig, amíg hármasba nem kapcsolsz.

Itt megismétlődik az előző ciklus: gáz, sebességnövekedés a hármas fokozat korlátjáig, majd négyesbe váltva megint tovább tudsz gyorsulni.

Nincs ez másképp egy vállalkozás esetében sem

Kezded teljesen egyedül, kicsiben. Elindulsz az éppen rendelkezésedre álló tudással és eszközökkel. Elérsz valamilyen eredményeket – amikkel egy jó ideig elvagy. Aztán – tetszik, nem tetszik – valami elkezd változni. Nem tudod miért, nem tudod hogyan. Az eredmények gyengülnek. Vagy maradnak ugyanolyanok, de te nem érzed már magadban a kezdeti lelkesedést. Próbálkozol úgy, hogy még többet dolgozol, de érzed, hogy napi 12-14 óra munkával nem éppen azt az életminőséget éled, amiről álmodtál.

Kiderül, hogy nem a vállalkozásod szolgál téged, hanem te szolgálod a vállalkozásodat.

Elkezdesz megoldásokat keresni.

Elmész egy konferenciára, ahol egész nap ülsz, míg mások beszélnek. Mondják, mondják…és mondják – azt, amit ők mondani gondolnak. Arról, hogy benned mi zajlik, halvány fogalmuk sincs. Jó volt kimozdulni, szünetben másokkal beszélgetni, de nem érzed, hogy nagyot lökött volna rajtad.

Folytatod napi 12-14 órával. Párod türelmes, de te magad kezdesz aggódni a párkapcsolatodért. Érzed, hogy nem tudsz már annyit figyelni rá, amennyit szeretnél. Szomorúan veszed tudomásul, milyen rég nem voltatok együtt, csak kettesben…

Még azon is elgondolkodsz, hogy talán jobb lenne visszamenni a multi világba, középvezetőnek? Talán még van esély…

Aztán mégiscsak szintet ugrasz

Eldöntöd, hogy kiadsz a kezedből feladatokat. Megérted, hogy muszáj megbízod valakiben, akinek ki mered adni a feladatok bár egy részét. Keresel, és megbízol egy asszisztenst, vegye le a válladról az adminisztratív terheket. Hiszen az soha nem is volt erősséged.

Máris fel tudsz lélegezni, több idő jut magadra.

“Hurrá, fogok növekedni!”

Jól mennek a dolgok egy ideig. Aztán olyan helyzet adódik, amit az asszisztensed nem megfelelően kezelt. Tudod, hogy hibázott, szeretnéd, hogy ez többé ne forduljon elő. Elmondod neki. Pár hét múlva előáll ugyanaz a helyzet, és meglepetten tapasztalod, hogy az asszisztensed ugyanazt a hibát másodszor is elkövette.

“Pedig mondtam neki…” – értetlenkedsz.

Nyugalmat erőltetsz magadra, újból felhívod a figyelmét arra, hogyan kell kezelni ezt a helyzetet.

“Érted, hogy ezt miért fontos így csinálni?”

“Igen, értem.”

Ígéri, hogy tényleg jobban oda fog figyelni.

Pár hét múlva felmond. Amikor megkérded, mi az oka a felmondásnak, elmondja, hogy nem érzi, hogy úgy bánnál vele, ahogy megérdemelné.

Nem érted, hogy miért, mert a havi díját rendszeresen és pontosan átutaltad.

Ugyanott vagy, ahonnan indultál

Már érzed a delegálás erejét, elhatározod, hogy nem adod fel. Azzal az elhatározással, hogy jobban fogod szűrni a jelentkezőket, keresel egy új asszisztenst.

Meg is találod, és úgy érzed, megütötted a főnyereményt. Pörög ezerrel, helyetted is gondolkodik, tényleg el vagy ámulva.

Olyan sok terhet levesz rólad, hogy többet tudsz értékesíteni, így egyre több megbízásod lesz. Érzed, hogy egyedül ezt már nem bírod, kell még valaki magad mellé, akivel meg tudod osztani a szakmai munkákat.

Találsz is egy majdnem pályakezdőt. Van egy év munkatapasztalata. Önéletrajza és az interjú alapján ígéretes, felveszed.

Ugyan elmagyarázod neki, mik lesznek a feladatai, mégis kétségek gyötörnek, hogy vajon megfelelő minőségben fogja-e elvégezni a munkáját? Bátorítod, hogy kérjen segítséget bármikor, amikor úgy érzi, el van akadva.

A hibák, amikkel az ő munkája eredménye kiment az ügyfélnek, akkor jutnak tudomásodra, amikor az ügyfél nálad reklamál. Elnézést kérsz, és tüzet oltasz: több napon keresztül éjszakába nyúlóan mindent megteszel, hogy ügyfél mégis elégedett legyen. A kollégád meg napi nyolc óra munka után “leteszi a lantot”, és hazamegy. Megkérhetnéd, hogy ugyan segítsen neked a tüzet eloltani, vállaljon ő is részt a saját hibájának a helyrehozatalában, de nem akarod túlterhelni. Még így is megéri, hogy neked dolgozik. Mert alapjában véve jó ember, és tényleg törekszik, van benne ambíció.

A munka dandárja továbbra is a te válladon van.

Elhatározod, hogy többé nem hagyod őt ilyen mértékben magára,többet fogsz vele foglalkozni.  Bár a te idődből megy a dolog, tudod, hogy ezt az árat meg kell fizetned, ha szeretnéd, hogy ő “feltornázza” magát a tiédhez közeli szakmai szintre. Eltelik egy háromnegyed év, mire kezded érezni, hogy most már kicsit elengedheted a kezét. Növekedést ebben az időszakban csak időnként éjszakába nyúló, vagy hétvégi munkavégzéssel tudsz elérni.

Kitartó és szívós vagy, tanulsz ahonnan csak tudsz, így sikerül növekedni.

Vezetői készségeid fejlődnek

Fájdalmas tapasztalatok árán pár év alatt felépítesz magad mellé egy nyolc főből álló csapatot. Büszke vagy a cégedre, több, induláskor konkurenciának számító vállalkozást magad mögött hagytál.

Köszönhetően a paradigmaváltásoknak, amiket sikerrel megvalósítottál.

Látod a növekedés lehetőségeit, hiszel a céged értékeiben, de több év telik el úgy, hogy többszöri próbálkozás ellenére sem sikerül a létszámot tartósan 10 fölé tornázni. Cégednek a piacon jó híre van, több munkát is be tudnátok vállalni, csak nincs elég embered. Minden alkalommal, amikor a létszám 10 fölé megy, vagy az újak közül távozik valaki pár hét múlva, vagy a régiek közül.

Pedig megvan az ISO minősítés, és bevezettél egy ügyviteli rendszert is. A csapat alapvetően jó, meg vagy velük elégedve, csak növekedni nem tudsz.

Úgy érzed, céged megrekedt a jelenlegi szinten. Olyankor tudsz nagyon bosszús lenni, amikor kulcsembernek számító kolléga adja be a felmondását.

Ilyenkor érzed, hogy egy újabb paradigmaváltásra van szükség…

Tetszett? Oszd meg a megfelelő gombra kattintva!

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .