fbpx Skip to main content

Félelem a coaching együttműködésben

Szerző: 2016. március 17.március 29th, 2018Coaching együttműködés, Érzelmi intelligencia

Frissen kezdtünk coaching együttműködésbe egy vállalkozóval. Nő, három gyermeke van, válik. Az együttműködés elején ügyfeleimet mindig megkérem, töltsenek ki pár kérdőívet >>. Ezek segítenek nekem gyorsabban képbe kerülni, és felgyorsítják az együttműködést.

Engedélyével egyik leveléből idézek:

“Kedves Tamás,

egy hete találkoztunk és azóta minden nap foglalkoztam az általad adott feladatokkal.

Megkaptam tőled a “Lelkesítő életcélok kitűzése…” anyagot, ami szuper, mert ilyen mélységben és ilyen összeszedetten még nem láttam magam előtt a lényeget.

Ahogyan azonban haladok előre a kérdések megválaszolásával, néha teljesen leblokkol az a tudat, hogy ezeket meg fogom osztani veled. Ezért nem mindig válaszolok 100 %-ig őszintén – és ez amellett, hogy persze nevetséges, a lényeget veszi el. Ha elferdítem a dolgokat, azzal nem fogok előrébb jutni.

Természetesen azért kértem a segítségedet, mert úgy érzem, hogy szükségem van rá, de rájöttem, hogy nincs a világon egy ember sem, akinek én ezekről a legbensőbb gondolataimról beszéltem volna (ami nem jelenti azt, hogy nem szeretnék).

Reméltem, hogy a személyes találkozás segíteni fog abban, hogy megbízzak egy addig ismeretlen illetőben (ez így is történt), de arra nem számítottam, hogy te leszel az első ember, aki szinte besétál a lelkembe, a gondolataim közé. Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg normálisan, de félek ettől.

Légy szíves, ha majd lesz időd írj egy pár sort nekem, hogy helyre billentsd bennem ezt a dolgot (vagy hogy én a helyére tudjam billenteni), mert így csak állandóan át-, meg átfogalmazom a válaszaimat – így pedig sosem lesz kész :).

(Ez csak az én érzésem, amit érzek, vagy gondolatom, amit gondolok – de hogyan változtassam meg?)

Köszönöm az eddigieket!”

Az én válaszom:

“Kedves A.!

Köszönöm, hogy írtál, én is gondoltam rád, hogy vajon hogyan haladsz a feladatokkal?

A kérdőívekben levő kérdésekről van szó, igaz?

Igyekszem leírni legjobb gondolataimat, maximálisan azzal a szándékkal, hogy téged segítselek.

„Egy problémát nem lehet azon a gondolkodási szinten megoldani, amelyen az született. A megoldáshoz egy más gondolkodási szintre kell jutni.” – A. Einstein

Bizonyára ismerted már ezt az idézetet. A coaching pont ebben segít: a más (ha akarod, mélyebb, ha akarod magasabb) gondolkodási szintre jutásban.

Minden ember alkotója a saját életének és körülményeinek, a saját döntésein keresztül. Itt az is döntés, hogy nem döntök. Minden cselekvés mögött van egy érzés és minden érzés egy gondolatból származik.

Tehát: gondolat -> érzés -> cselekvés. Mindig. (Persze létezik visszahatás is, de ami elsődleges, az ez a sorrend.)

Akkor tudunk valamit életünkben (vállalkozásunkban) megváltoztatni, ha elkezdjük MEGFIGYELNI a saját gondolatainkat és érzéseinket. Mert csak, ha megfigyeljük őket, csak akkor kerülünk tudatába a gondolatainknak és érzéseinknek. Csak így lehetünk „én-tudatosak”.

Megj.:

tudatos = mi zajlik odakint?

én-tudatos = mi zajlik bennem?

Tipikusan figyelünk kifelé, a külvilágba, illetve reggel, mielőtt mondjuk elindulunk otthonról, tükörbe nézve megfigyeljük a külsőnket.

De a legfontosabbakat – a saját gondolatainkat, ill. érzéseinket – nem szokásunk megfigyelni.

Sajnos ezt nem tanították az iskolában.

A kérdőívek kérdései – illetve a konzultációk során elhangzó kérdések, amelyek döntő többsége számomra intuícióból fakad  – pont az eddig meg nem figyelt dolgokra irányítják a figyelmet. Az, amire eddig nem figyeltél (eléggé), nem eléggé tudatos. Amikor elkezded megfigyelni – mert kérdésekkel ráirányítom a figyelmedet -, akkor a dolgok elkezdenek tudatossá válni.

A coaching két dolgot eredményez: TUDATOSSÁGOT és FELELŐSSÉGET.

Tudatosság = a valóság teljes, átfogó, torzításmentes észlelésének a képessége.

Felelősség = annak elfogadása, hogy alkotója és teremtője vagyok az életemnek, így vállalom a döntéseim összes következményét

A kettő együtt eredményezi a változást.

Amikor olyan területre irányul a figyelmed, amely terület számodra negatív érzelmi asszociációkkal „van tele”, akkor ilyenkor máris elkezdesz negatív érzelmeket érezni.

Ez lehet bármi: félelem, szorongás, szégyen, harag, aggodalom stb.

A negatív érzelmeket automatikusan kerüljük, mert kellemetlenek. Ez érthető.

Most, hogy elkezdtél megfigyelni dolgokat a saját gondolataidban, feltételezem, hogy máris felbukkantak benned negatív érzelmek és természetes, hogy ezek számodra kellemetlenek.

Amikor olyan gondolatunk kerül elő, ami számunkra (vagy a társadalomban) ítélkezés alá esik (helyes – helytelen, jó – rossz, erkölcsös – erkölcstelen címkék, “jaj, ha megtudják, mit fognak szólni?!”…), akkor jön a negatív, kellemetlen érzés IS.

Tehát benned MÁR MOST megjelent egy negatív érzés (anélkül, hogy előttem még bármit felvállaltál volna), amit a megfigyelt gondolat váltott ki benned. Megj.: ez a gondolat és a hozzá társuló érzés is BENNED VAN.

Én még nem is tudok róla, te máris érzed, amit érzel. Természetesen, ezt az érzést szeretnéd elkerülni, ezért nem szeretsz arra gondolni, hogy bárkivel is megoszd.

Itt hívom fel a figyelmedet a Coaching Megállapodásban foglalt egyik dőlt betűs mondatra:

„A gondolataid bírálat nélküli követésével…”

Az, hogy bírálat nélküli, azt jelenti, hogy NINCS ÍTÉLKEZÉS. Részemről TELJES ÉS MAXIMÁLIS elfogadása van bárminek, amit nekem mondasz (vagy leírsz).

Nekem ügyfél nem tud olyant mondani, amin én kiakadnék, vagy szörnyülködnék, vagy ami fölött ítélkeznék, vagy bírálnám vagy kritizálnám (kivéve természetesen a közösségre veszélyes terveket, mint pl. terrorista cselekmények eltervezése – ha ilyenről szereznék tudomást, akkor bizonyára kötelességem jelenteni a rendőrségen… de hál’Istennek ilyen ügyféllel még nem találkoztam és hiszem, hogy nem is fogok  🙂 )

Az, hogy én ítélkezés nélkül viszonyulok ügyfelem BÁRMILYEN gondolatához és/vagy érzéséhez, szükséges feltétele annak, hogy az ügyfelemet TUDATOSSÁGHOZ és FELELŐSSÉGHEZ segítsem.

Ha ítélkezés van, akkor kellemetlen negatív érzelem is van, azt pedig tudat alatt mindenki szereti elkerülni.

Ha nincs ítélkezés, akkor negatív érzelem sem társul az adott gondolathoz, így nincs akadálya annak, hogy az adott gondolatot megfigyeljük.

Az adott gondolat megfigyelése nélkül NINCS más gondolkodási szintre kerülés, amely szinten a probléma megoldódik. Ezért fontos a coaching együttműködésben az ítélkezés és bírálat mentesség.

Ennyi a „coaching elmélet.” Ha ezekből valami nem világos, azt bátran írd meg.

Nekem egyetlen érdekem van minden ügyféllel szemben: az, hogy segítsem őt az előrehaladásban, hogy segítségemmel elérje az eredményt, amit el szeretne érni.

A kérdőívekben szereplő kérdésekre adott válaszokról nem tudom azt mondani, hogy mindegyik szörnyen kritikus az együttműködés szempontjából. Hiszen (még) nem is tudom, mi a válasz…

De azt sem tudom mondani, hogy teljesen érdektelen.

Én azt mondom, hogy minél több belső gondolatodat és érzésedet kezded megfigyelés alá helyezni (akár úgy, hogy azt velem is megosztod, akár úgy, hogy nem), annál tudatosabb leszel.

Ez pedig mindenképpen segít!

Megnyugtatásul: nem kötelező olyan valamit leírnod/elmondanod, amit nagyon nem szeretnél.

Szíved joga valamit bezárni magadba és nem megosztani velem.

Nem állítom, hogy minden kérdés megválaszolása kritikus az együttműködésünk szempontjából.

DE (és itt a DE 🙂 ) a te jól felfogott érdeked és HASZNOD (!), hogy tisztán láss saját gondolataid és érzéseid tekintetében.

Amikor nehezen megosztható gondolatot osztasz meg velem, és azt tapasztalod, hogy azt a gondolatot én maximálisan elfogadom, és nem keltek benned sem bűntudatot, sem szégyent stb., akkor azzal megszerzed azt a tapasztalatot te magad is, hogy az a gondolat maximálisan rendben van.

És TE IS maximálisan rendben vagy.

Ennek hihetetlen ereje van!

Mert akarjuk, nem akarjuk, a „társadalmi közgondolkodás” ránk nyomta a bélyegét ebben a tekintetben (is): ítélkezés tárgyává tett nagyon sok mindent, amit nagyon, de nagyon nem kellett volna. Ezek között nagyon sok minden van és lehet: családi múlt, szülők háttere, anyagi helyzet, pénzzel való bánásmód, egészségi és párkapcsolati dolgok, szexualitás stb. stb.

Pl. a szexualitás önmagában tele van mindenféle romboló hatású szégyennel, félelemmel, felelősség hárítással stb. Kár, nagy kár.

Szóval A TE NAGY HASZNOD felfedezni magadban, hogy olyan dolgok (pl. történések a múltadból, amiket mondjuk nehéz elfogadnod, ezért azóta is ítélkezel önmagad felett és így negatív érzelmeket generálsz magadban), amikkel kapcsolatban negatív érzelmeket táplálsz, – ezért nehéz elfogadnod – egyáltalán nem szükséges, hogy terhelve legyenek negatív érzelmekkel, és a coaching RENDKÍVÜLI MÉRTÉKBEN fel tud szabadítani – érzelmileg és lelkileg is (ez persze vissza hat a testre is = egészség).

Amit mondani akartam: nem kötelező olyan gondolatokat leírni, amiket nagyon nem akarsz.

Ugyanakkor a rejtett gondolatok felszínre hozatala és ítélkezés nélküli vizsgálata nagyon, nagyon felszabadító tud lenni és felszabadít nem keveset azokból a kreatív energiákból is, amik segítségével problémáidra saját magad meg tudod találni a helyes válaszokat.

Annyit és csak annyit ossz meg velem, amennyit „elbírsz”, mert ez iránt is TELJES ELFOGADÁSSAL vagyok, hogy te most itt tartasz és neked ennyi fér bele a dologba.

Ehhez viszont azt is hozzá teszem, hogy minél nyíltabb vagy – nem előttem, hanem saját magad előtt (persze a változáshoz kell egy külső személy is) – , annál több hasznod lesz az együttműködésünkből.

Avagy ha releváns dolgot hagysz rejtve az együttműködésünk előtt, akkor a folyamat hatékonyságát csökkented.

Később meg fogod látni, hogy a „self-coaching” képességed is fejlődni fog, így később sok mindent képes leszel megfigyelni saját magadon, külső segítség nélkül, egyedül, ítélkezés NÉLKÜL.

A változáshoz és életed során a későbbi sikereidhez nagyon nagy mértékben hozzá fog járulni az, hogy elkezded a fejedben – a gondolataid között – lebontani az ítélkezést.

Ez is nagyon nagy haszna az együttműködésünknek.

Remélem, sikerült érthetően fogalmaznom. Ha bármi kérdésed merülne fel a fentiekkel kapcsolatban, vagy, ha valami nem tiszta, bátran írd meg.

Azt gondolom, magától értetődő – de, ha ne adj’Isten nem lenne az, akkor leírom – , hogy részemről minden ügyfelem irányában a diszkréció 100%-os , így garantálom, hogy minden, amit leírsz valahol, vagy ami elhangzik kettőnk között, szigorúan kettőnk között marad, és harmadik fél arról soha semmilyen formában tudomást nem fog szerezni (kivéve, ha engedélyt adsz rá).

Kérlek jelezz vissza, hogy mennyire volt érthető, amit leírtam?

Üdvözlettel:

Tamás”

Tetszett? Oszd meg a megfelelő gombra kattintva!

Join the discussion 2 hozzászólás

  • Bakai Zsóka szerint:

    Kedves Tamás!

    Soraidat olvasva sokmindenben magamra ismertem – mármint a kliensed belső vívódásaiból:)
    Köszönöm, tisztelettel olvasom minden írásod!
    Zsóka

  • PBarbi szerint:

    Köszönöm, hogy leírtad.
    Valóban igaz, hogy keményen megdolgoztál Tamás a belső egyensúlyodért, és ezért nem lehet kibillenteni téged. 🙂
    Azt hiszem ez olyasmi, amivel valóban lehet együtt-dolgozni, amire lehet építeni.

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .